Barlangok

Barlangok

 

A túlnyomórészt triász-dolomitból felépülő Vértesben a kőzetanyag karsztosodásra kevésbé hajlamos volta miatt csak kevés és kisméretű barlang alakult ki. Ebben jelentősen eltér a Gerecsétől, ahol 300 barlangot tartanak nyilván.


Gánti-barlang 

Az itt nyilvántartott 72 barlang közül a legjelentősebb a Gánti-barlang 106 m összhosszúságú, inaktív forrásjárat-rendszere, valamint az európai hírű őslénytani lelőhelyként számon tartott, 90 m-es Báraczházi-barlang (más elnevezéssel: Csákvári-, Esterházy-barlang).


Báraczházi-barlang

A Vértes barlangjainak többsége ugyan csak kőfülke, öt-tízszemélyes eső elleni menedék, de a néhány igazi barlang közül a csákvári Gubahegy Báraczházi-barlangja világhírnévre tett szert. A benne talált Würm-glaciális előtti, alatti és utáni állati- és embercsont-leletek ugyanis teljes képet nyújtottak a geológiai fél- és közelmúlt élővilágáról, klímabeli állapotáról. A legérdekesebb leletek a lófélék evolúciójának egy-egy érdekesebb állomásáról adtak jól értelmezhető korabeli tudósítást. A barlang másik érdekessége a bejárat felett száz éve még jól olvasható latin nyelvű felirat volt, egy kiszolgált Floriana-beli (csákvári) római katonaírásba foglalt (ismeretlen indíttatású) hálája Diana istennő iránt. Kirándulásra, túrázásra azonban valamennyi hely kiváló célpont.


Vértessomlói-barlang 

A barlang Nagy-Somlyó-hegynél található, 2000-ben fedezte fel Kocsis Ákos, mint az ország egyik legkülönösebb termálkarsztos barlangját. A barlang első bejárói a Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai voltak Polacsek Zsolt vezetésével. A barlang dachsteini mészkőben alakult ki, jelenleg ismert (2007) szakasza 2 nagy teremből és az azokat összekötő szűk járatokból áll, 120 méter hosszú és 30 méter mély. Képződményei: barit (ez a meglévő barlangrendszerben utólag vált ki, az alsó terem falaira és aljzatára 10 négyzetméteren!), borsókő, cseppkő, kalcit.[1]


A Csóka-hegyi-fennsík karsztmélyedésének barlangjai 

A Vértesben víznyelő jellegű karsztobjektum korábban - a Nagy-tisztai-gödör kivételével, amelynek eredete nem eldöntött - nem volt ismeretes. Nem tisztázott, hogy a szivárgó vizeknek vagy a beömlő vizeknek volt-e nagyobb szerepük ezek kialakításában, de jelenleg egyik sem aktív hidrológiailag.


A Szakáll-nyiladéki-barlang egy lefolyástalan terület alján lévő kettős víznyelő alján lévő tölcsérből nyílik, fődolomitban alakult ki. Az omladékkal tagolt korrodált falú hasadékaknája 17 méter mély. Itt egy szűkület akadályozza a továbbjutást.


A Dűlt-kúti-völgyi-barlangot egy kutatóaknával ásták ki 2006 tavaszán. Az omlásveszély miatt egy PVC-anyagú vízvezeték nyomócsővel biztosították ki lejáróját. Jelenleg körülbelül 50 méter mély. A bejárati szakasz után a barlang dachsteini mészkőben folytatódik, az első akna 15 méter mély, lefelé teremmé szélesedik, falain cseppkőlefolyások, alján teraráta-kérheződések találhatók. A teremből ferde hasadékakna nyílik és vezet le egy 8 méter vízmélységű tóhoz.


A Hárs-völgyi-barlang.

Az omladékony bejáraton 2006-ban sikerült lejutni, az Dűlt-kúti-völgyi-barlangéhoz módon biztosították. A dachsteini mészkőben kialakult járatrendszer körülbelül 30 méter mélyre nyúlik, az alján agyagos-löszös kitöltéssel. A bejárat közelében egy nagyobb teremmé állnak össze a 8-10 méter magas kürtők, amelyek a felszínt megközelítik tetejükkel, összeékelődött kövekkel záródnak. A teremből egy csőszerű akna vezet a végponthoz, ahová újabb kürtők ágaznak be.


Képgaléria (kattintson a képre a nagyításhoz)

Módosítás: (2012. április 19. csütörtök, 05:36)