Középkori templom után kutatnak Vérteskozmán
Szerdán délelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum kutatócsoportja dolgozott a Káposztás réten, azaz az ott található három kis dombocskán, vagyis sziklakibúváson, ahogyan a szakemberek nevezik.
A helyszínen maguktól a kutatóktól megtudtuk, hogy a kutatás ötletadója és kezdeményezője Viszló Levente a ProVértes alapítvány vezetője, akinek kutató munkája arra ad következtetni, hogy Vérteskozmán jelentős templom volt a középkorban, de annak helye ismeretlen. Ezért hívta segítségül a Magyar Nemzeti Múzeum régészeit, akik földradarral és magnetométerrel is pásztázták a területet.
Képek alul a galériában.
Fejér Vármegyében több, öszesen 22 középkori templom található, és a Vérteskozmához legközelebbi az Gánttól délre, a zámolyi körforgalomnál található.
Ez a Kerekszenttamás templom
A Zámoly, Gánt, Csákvár, Csákberény közötti csomópontnál, az ún. „körösztútnál” egy kis dombon áll a történelem során elpusztult Kerekszenttamás falu templomának romja, amely középkori kerektemplom (rotunda) maradványa.
Valószínűleg a XII. században épült szentély nélküli kerektemplomként.
Kerekszenttamást 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között.
A helynévből arra lehet következtetni, hogy ekkor már a templom állhatott, és az hosszabb ideje felépülhetett.
Kerekszenttamás falut 1662-ben lakatlannak említik. Lakosai soha nem költöztek vissza, és a leletek is azt bizonyítják, hogy már a XVI. sz. második felében elpusztulhatott, talán egy török támadás miatt.
A Historia Domus szerint a templomot Csesznek és Csókakő várával, a fehérvári bazilikával és a Szt. Lőrinc védnöksége alatt álló néhai zámolyi katolikus templommal együtt Heister Siegbert generális ágyúztatta szét 1704. IV-V. hó folyamán.
A falu helyén egy puszta maradt, és csak a rotunda mutatja, hol volt a település. A zámolyiak Csanádi Imre verse nyomán ma már „török hagyomány”-ként is hívják.
Helyenként négy-öt méter magasan álló, egy méter 30 centiméter vastagságú körfalának hófehér köveit forró mészhabarccsal forrasztották egybe, a szinte bonthatatlanul kemény szerkezet ezért volt képes túlélni a háborúk, a környéken építkezők és a garázda turisták rombolását.
1962-ben régészeti feltárásokat végzett itt Molnár Vera művészettörténész, aki feltárta, hogy a rotunda belül több, mint 6,5 méter átmérőjű, és déli oldalról nyitott épület volt. Északkeleti részén a falba mélyedő bevágás feltehetően szentségtartó funkcióval bírt.
Képgaléria
