Tudtad, hogy Vérteskozmán honosították meg a krumplit?
Vérteskozmára települt svábok honosították meg a burgonyát – fél évszázaddal megelőzve országos elterjedését. Facipőkben, klumpában jártak.
A Látnivalók Magyarországon című utikalauzban, amely 2010-ben lett kiadva a miskolci Well Press kiadó gondozásában, az alábbi keretes megjegyzés található:
Vérteskozma. Az 1700-as évek derekán betelepített bajorok mintegy két évszázadig éltek és dolgoztak itt zavartalanul. Ők honosították meg a Vértesben a burgonyát – fél évszázaddal megelőzve országos elterjedését. Kitűnő facipőket, klumpákat faragtak, amelyeket munkavégzéshez még a XX. sz. első felében is viseltek.
Az információra Schüller István, volt vérteskozmai kenyérszállító hívta fel a figyelmünket, ezért utána jártunk, és a fellelhető források alapján hihetetlen, de kimondható:
a krumpli Vérteskozmáról terjedt el Magyarországon!
A krumpli legkorábban a nyugati országokban, a nagy hajós nemzeteknél terjedt el a 15.-16. században, majd lassan átszivárgott Németországba is a 17. század folyamán. Érdekes módon az angolok meg mi magyarok fogadtuk be legkésőbb a burgonyát. Hozzánk a Kozmára betelepülők hozták magukkal és a Kozma körüli földeken kezdték termeszteni, miközben a helyi lakosság nagyon elzárkózott a használatától.
A krumpli név valószínűleg német eredetű, a grund birne (földi körte) kifejezésből magyarosodott krumplira, amelyet így biztosan könnyebb volt már kimondani. Grundbirn –krundbeern krunpiir – krumpli. Más vélemények szerint azonban a bajor-osztrák nyelvjárásokban használt krumpel szóból kiindulva történt ugyanez.
De nézzük a részleteket.
A burgonya Vérteskozmáról származik
Viszló Levente, a ProVértes vezetőjének gyűjtései alapján a burgonya (Solanum tuberosum) termesztésére vonatkozó legkorábbi ismert magyarországi adat Vérteskozmáról származik. Balogh Ferenc jószágkormányzó ezt írta 1745. szeptember 28-án Tatán kelt levelében Esterházy Józsefnek:
„Kecskédrül az Ingenieur megérkezvén, referálta […], hogy a csákváriak közül némelyek a Kozmaiaknak kerteikben menvén, azokban a németségnek kedves grundbeer névű veteményeket rontani kezdették, kiknek ellent állván, és azok között a Forster is, mivel ezt nem tudom miformán valamelyik csákvári igen illetlen illette, puskáját amaz fogván, lábában a csákvárit megsértette”.
A határvitát az váltotta ki, hogy a csákváriak a török korban pusztává vált kozmai határt a németek betelepítéséig (1744) szabadon használhatták, legeltethették. A telepítési szerződés értelmében azonban az új lakosok házhelyet, szántót, rétet, káposztáskertet és kertet kaptak, ahonnan a pusztásodás során felnőtt fákat, bokrokat kötelesek voltak kiirtani, s a földeket a tuskóktól, gyökerektől teljesen kitisztítani. Az új lakosok által művelésbe fogott kozmai földekre a csákváriak jogtalan igényt támasztottak, s emiatt kerültek összetűzésbe a kozmaiakkal. A krumplitermesztés egykori hagyományait a régi vérteskozmai térképeken is láthatjuk.
Hogyan terjedt el az akkori Magyarországon?
Miért terjedt el ilyen nehezen ez az ízletes, C vitaminban gazdag zöldség? – kérdezi a Mesterszakacs.hu, majd meg is írja a választ.
Egyrészt valószínűleg a kommunikáció kezdetleges volta miatt, másrészt, mert az emberek először a zöldjét-virágját fogyasztották, és levest kotyvasztottak belőle, ami ma már tudjuk, hogy a szolanin tartalma miatt mérgező. Az se járt jobban, aki nyersen ette, mert a burgonya keményítő-tartalma miatt gyomorgörcsben fetrengett tőle (a szemcsék ugyanis szabad szemmel nem láthatóak, mert mintegy tokba úgy vannak beágyazódva a sejtekbe.) Az értékes gumót viszont odalökték az állatoknak, amitől azok szépen gyarapodni kezdtek. Az embereknek ennyi rossz tapasztalat után érthető módon hosszú időre elment a kedvük a zöldségtől, mert aki egyszer beteg lett tőle, az még egyszer nem próbálkozott vele. De aztán jött az éhínség, és a nép végül ráfanyalodott a krumplira. Amikor a papok tanácsára a gumójából kezdtek ételeket készíteni, akkor jöttek csak rá, hogy milyen finom.
De mi, konok magyarok még akkor is visszautasítottuk a burgonyát, amikor a Magyarországon élő olaszok és németek már javában fogyasztották. Az egyik krónika szerint Budán 2 protestáns prédikátort azért tartóztattak le, mert burgonyát találtak a tarisznyájukban. Amikor később eljutott hozzánk is a híre, hogy az új zöldségnek csak a föld feletti zöldje a mérgező, a gumója viszont kiváló, akkor meg sváb töknek kezdte csúfolni a magyar, és mivel semmi sem kellett, ami német, csak azért se kultiválta.
Mária Terézia leleményessége
Asszonyi furfang kellett az elterjedéséhez, nevezetesen Mária Terézia, aki egyenesen megtiltotta a magyar alattvalóinak, hogy a földjükön burgonyát termesszenek, saját magyar birtokait viszont televetette vele. A trükk bevált, mert bár a királyi földeket katonák őrizték, magyaros virtus lett lopkodni a királynő burgonyáját. Az őrök persze nem fogtak el senkit, mert parancsba volt adva, hogy tegyenek úgy, mintha nem vennék észre a tolvajokat. Olyan tréfa lehetett, mint amilyenekkel tele vannak a Sissi filmek, de ez volt a legjobb reklám. Az unalmas szolgálat közben a katonák gyakran sütöttek maguknak parázson krumplit, demonstrációként, melynek finom illata aztán kedvet ébresztett a megízleléshez. Így kapott rá a magyar végül a burgonyára, aminek rengeteg féle neve ismert: gruja, kompér, kolompér, krumpli, burgonya, pityóka, csicsóka (ami igazából nem is krumpli, hanem egy napraforgóval rokon takarmánynövény), ezenkívül a magyar nép gazdag fantáziájára vall, hogy rengeteg új recepttel gazdagította a burgonyából készült ételek tárát, mint pl. a paprikás krumpli, a burgonyafánk, a rakott krumpli, a pörcös kolompérkása (a sárköziek kedvence).
Burgonya Erdélyben
Érdekességként egy idézet K. Karlovszky Endre művéből, de a 29 oldalas, korabeli tanulmányt itt lehet megtekinteni.
“Erdélyben az első említés és pedig hivatalos 1767-ben történik felölje, amikor is Mária Terézia оkt. 21-.dikén kelt rendeletében megparancsolja, hogy a nagyfejedelemség összes lakosait s különösen azokat, akik hegyes, terméketlen vidéken laknak, a földi alma vulgo „Erdäpfel” termesztésére intsék. A főkormányszék körrendeletileg közli a törvényhatóságokkal e parancsot meghagyván: buzdítsák a lakosokat arra, „hagy а közönséges gabonanemüeken kivül olyan növényeket is termeszszenek, amelyeknek a termése ritkán szokott eredménytelen lenni s igy, ha egyik fajta vetés roszul sikerül, kárpótolja a másik. Evégből különösen ajánlandó a lakosoknak a földi alma vulgo Erdäpfel vagy Grundbeéren termesztése, melyet más országokban már nagy haszonnal űznek”.
Még részletesebben a krumpli történelméről az Arcanum oldalán.
A témajavaslatot köszönjük Schüller Istvánnak és Ifj. Schüller Istvánnak.
A nyitókép illusztráció!
