Avatás előtt eltűnt Vérteskozmáról a Láng Rudolf – emléktábla
Vérteskozma – A pénteken kihelyezett, a következő hetekben felavatásra készült Láng Rudolf – emléktáblát valaki leszerelte, és eltulajdonította. Az ügyben a Vérteserdő Zrt. feljelentést tett, zajlik a nyomozás.
Láng Rudolf halálának hatvanadik évfordulójára a Vérteserdő Zrt. emléktáblát készített az ismert gimnáziumi tanár, kiváló vadász és vadászíró emlékére Vérteskozmán, és azt május közepén, közméltóságok jelenlétében tervezett felavatni.
Az emléktáblát a volt “Hajagos ház”, a Fő utca 45 kőfalára – arra a házra, ahol Láng Rudolf született – helyezték a cég munkatársai, Klúber Öcsi jelenlétében, május 5-én pénteken, a déli órákban. A ház jelenlegi tulajdonosa hozzájárult a kihelyezéshez, sőt – ahogyan hallottuk – örült a lehetőségnek. A munkálatok során Jutka néni is közreműködött, kölcsönözte az áramot a dűbelezéshez. A táblát letakarták, hogy az így várja a felavatás pillanatát. Azonban vasárnap délben Jutka néni észrevette, hogy a tábla nincs a helyén. Értesítette a tábla tulajdonosát, aki a helyszíni szemle után megállapította, hogy azt eltulajdonították, így a rendőrségen feljelentést tett.
Ez követően a bicskei rendőrkapitányság elindította az ügyben a nyomozást. A rendőrök megjelentek a helyszínen, és a szemle után több vérteskozmai tulajdonossal beszélgettek vasárnap, a késő délutáni órákban.
Láng Rudolf Rezső
Vérteskozmán született 1881. január 7. – Mosonmagyaróváron halt meg 1963. május 25.-én.
Családja a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területről került Magyarországra. Szüleivel előbb Várgesztesen, később Csákváron élt, innen járt iskolába a tatai piaristákhoz. Középiskolai tanulmányait a győri Bencés Gimnáziumban fejezte be, 1900-ban tett érettségi vizsgát. A budapesti tudományegyetemen szerzett latin és magyar tanár szakos diplomát. Első állomáshelye Lőcse volt, Magyaróvárra 1920-ban került. Nyugalomba vonulásáig, 1946-ig tanított a piarista középiskolában. Természetszerető emberként, és nem utolsó sorban Kittenberger Kálmán személyes jó barátjaként Sólyom néven munkatársa lett a „Nimród” vadászújságnak. Kittenberger Kálmán mondta róla egyszer Fekete Istvánnak, hogy Sólyom a „Nimród” „Szent Embere”. Vadászati írásaival három évtizeden keresztül képviselte a mércét a vadászetika és a vadásznevelés területén. Munkásságával a magyar vadásztársadalom tanítója, nevelője lett. Írói álnevét 1992-ben felvette egy győri vadászegyesület, amelyik 1996-ban a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karával közös rendezvénnyel emlékezett Láng Rudolf Sólyomra. Híressé vált pártfogoltja, Fekete István író az ő tanácsát követve indult első regényével, a Zsellérekkel az „Új Idők” pályázatán. Sírja a magyaróvári temetőben található. Emlékére a piarista gimnázium falán 2007 szeptemberében emléktáblát avattak.
A szibériai hadifogolytábort is megjárt Láng Rudolf Rezső (1881-1963) tanári állása mellett a Nimród szerkesztőségének oszlopos tagja is volt. E vadászújság tíz rovatában (pl. vadászati tanulmányok, vadászati elbeszélések, lő- és fegyvertechnika, lőszer, vadászeb) fél ezernél is több írása jelent meg, amelyeket legtöbbször Sólyom néven publikált.
Az írásokból kitűnik a szerző őszinte természetszeretete, nagyfokú szakmai hozzáértése, magas etikai mércéje, amely értékek az igazi, a nemes értelemben vett vadászat szószólói közé emelik őt, azok közé, akik nem gyilkosai, hanem „szerető sáfárai” a vadnak.
Láng Rudolf Rezső a vadásztársadalom megbecsült tagja volt, barátai között tudhatta többek között Fekete Istvánt és Kittenberger Kálmánt is. Előbbi a vadászok lelkiismeretének, bölcs tanítójának tartotta őt, utóbbi pedig egyenesen a Nimród „szent emberének” nevezte, utalva ezzel arra a mércére, amelyet munkássága jelentett a tudás és a példaadás, ezen belül különösen a vadászetika terén. Ennek lényegét saját maga így összegezte: „Tiszteld a törvényt, szeresd az állatot, becsüld meg vadásztársaidat.”
Frissítés: hétfő, május 8, 18 óra
A rendőrök nagy erővel dolgoznak az ügy felderítésén, hétfőn több vérteskozmait behívtak beszélgetésre a bicskei rendőrkapitányságra, majd hétfőn délután ismét a faluban jártak, és házról házra haladva beszélgettek a tulajdonosokkal és volt, akit telefonon interjúztattak.
