Egy kertkapu – a legforgalmasabb csomópont Vérteskozmán
Az éjjeli kamerák tanúbizonysága alapján a kertkapun a lyukat két bontómester kezdte magának kialakítani, hogy zökkenőmentesen tudjon menni oda, ahol dolga van. Tudniillik, a rókának és a borznak magával a kapuval nem volt semmi bajuk, csak anno épp a csapás közepére építette oda egy simabőrű, így az állatok döntöttek, hogy váltakozva egy hét leforgása alatt kiharapdálnak rajta egy méretes lyukat. Pont akkorát, hogy átférjenek. Na jó, borznak kicsit szűk lett, de a pocakos majd átpréseli magát.
A munka végeztével megjelentek a MEO-sok, azaz a Minőségellenőrzési Osztály. Volt mókus, egér, nyest, szajkó, rigó, vörösbegy, egy házi cica meg egy szeleburdi kutyus is. Jól megvizsgálták az új létesítményt, majd azt át is adták a forgalomnak. Mivel bagoly is járt arra, az erdő apraja nagyja is értesült az új közlekedési csomópontról, így elkezdődött a használatbavétel, amit a fényképezőgépek dokumentáltak két hónapon keresztül, egy mozgásérzékelő segítségével.
Dokumentálta, hogyan teszi mindenki a dolgát, szemléltetve az ember és az állat mai kapcsolatát. A képek mutatják, hogyan tud békésen élni az ember és a vadvilág egymás mellett, hogyan tud mindkét fél alkalmazkodni. Mondjuk, egymás mellett, mert még mindig nem tudták eldönteni, hogy ki, kihez költözött. Vagyis az állatok pontosan tudják, hogy az ember foglalta el a területüket, de az ember ezt nem igazán akarja tudomásul venni, igy azt szokta mondani, hogy ez egy nehéz kérdés. Így nem kell neki alkalmazkodni.
Itt a videó, amely dokumentálja az egész folyamatot:
Képgaléria
Tüskés gát
És akkor az utolsó őszi napokon, a hosszú téli kihagyás előtt megjön a szomszéd, a jámbor, jóindulatú nyugdíjas, hogy elzárja a vizet, de neki nem tetszik, hogy lyuk van más kerítésén. Ezért átmegy más kertjébe, amikor annak a tulajdonosa nincs ott, és a neki egyre jobban nem tetsző lyukat befonja ágakkal. Méghozzá rózsa-ágakkal, amelyeken tüske akad bőven, a biztonság kedvéért. Mondván, a nyulak télen bejárnak és majd lelegelik a mittudoménmit. A munka végére már annyira nem tetszik neki a lyuk, hogy haragot, sőt dühöt is érez, és már nem csak a lyuk iránt, hanem magában a szomszédokat is kezdi a haragosok közé sorolni. Ja, és így gyorsabb volt – így önszorgalmasan – mint szólni a kapu tulajdonosának, – tudtuk meg egy kérdésre kapott válaszból. Ezzel a jámbor szomszéd – a nehéz kérdésre vissza kanyarodva – eldöntöttnek minősíti a vitát, mert szerinte az állatok jönnek az emberhez. Alkalmazkodni meg nem kell, se az állatokhoz, se a többiekhez.
Rendben, legyen így, ne feszítsük a húrt, – gondolja a kapu tulajdonosa – de pár hónap után az idő mindent eldöntött: a tüskékkel befont kis lyuk lehet, leállította a nyulat, de a róka és a borz két másikat ásott pár méterrel arrébb. Tehát be kell látni, hogy ha egy csapást eltorlaszolunk, akkor az állat mellette csinál egy másikat, mert ahogy korábban is mondtuk: itt él és dolga van a környéken.
Ezért a kapu tulajdonosának logikus volt, hogy majd fél év elteltével megszüntesse a tüskés gátat, mert itt a tavasz és ne a kerítését bontsa a mérnöki páros. Kesztyű segítségével meg is szüntette, de a bagolynak ideje se volt kihirdetni az újból járható csomópontot, mert két nap múlva, az első tavaszi napokon, a hosszú téli kihagyás után, megérkezett a jámbor szomszéd és ismét nagyot alkotott. Más kertjében, más kapuján, de most már bombabiztos torlaszt épített, mert léc is erősíti a fonást:
Kb. ilyen ¯\_(ツ)_/¯ értelmetlenül állunk, de annak örülünk, hogy a nagytestűek, mint a szarvasok, a vaddisznók és az őzek nem használják a lyukat, így rendszeresen tudják látogatni az udvarokat. Ezzel nem csak mesebeli hangulatot árasztanak az idilli környezetben, de trágyáznak és lelegelik azt a nemtommit.
Pont ezért az alábbi képeket ne mutassa senki a jámbor szomszédjainak, mert álmatlan éjszakáik lesznek:
Ez volt a Keddi RókaKlub, a rovat amelyben hétről-hétre a vérteskozmai rókák érdekes életével ismerkedünk, így még szorosabb kapcsolatba kerülünk a körülöttünk lévő természettel.
Ráadás:
