Az erdőgazdálkodás elvei Vérteskozma környékén
Ezen a télen nagy mozgást tapasztalhattunk a Vérteskozma körüli erdőkben. Kamionok jöttek-mentek, gyakran ébredtünk a távoli völgyekben búgó motorfűrészek hangjaira. Tavaszra megjelentek a rönkök az utak mentén, így szép számban sorakoznak a kereszttel szemben, valamint az Öreg-árok végén is sok fa jelent meg. Aki sétált a Malom-úton, láthatta a lefektetett, majd beszámozott és centire lemért bükköket.
Kíváncsiak voltunk a folyamatok mögötti gondolatokra, ezért megkerestük az erdészetet, ahol Gulyás Gábor a Vérteserdő Zrt. Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóságának erdészeti igazgatója fogadott bennünket, hogy beszélgessünk az erdőben folyó fakitermelésekről, a Vérteskozma környékén zajló folyamatokról.
A klímaváltozás következményeként az utóbbi időkben jelentkező szélsőséges időjárási viszonyok, párosulva az egyébként is extrém termőhelyi adottságokkal jelentősen átírták az eddigi bevett erdőgazdálkodási szokásokat – kezdi Gulyás Gábor. Gazdálkodásunk alapját az úgynevezett 10 éves erdészeti üzemtervek képezik, melyek kidolgozását esetünkben a Nemzeti Földügyi Központ Közép-Magyarországi Erdőtervezési Osztálya végzi. A szakmai anyagok kidolgozásába természetesen bevonásra kerülnek az érintett erdőgazdálkodói és a területileg illetékes Nemzeti Park Igazgatóságok is, hogy a területen szerzett tapasztalataik alapján egy pontosabb képet kaphassanak az erdőtervezés szakemberei.
Az elmúlt évek gyakorlatában a nevelővágások arányának növelése és az egészségügyi termelések folyamatos elvégzése jelenti a prioritást. Ennek segítségével próbáljuk az idő előrehaladtával erdeink állékonyságát növelni. Ezek a folyamatok természetesen – nagyon lassan – maguktól is lezajlanának, de a klímaváltozás okozta gyors változásokra nem tud reagálni az erdő. További probléma a globális transzport által előidézett károsítók- és invazív fajok megjelenése. Nehezen előjelezhető ennek az erdei ökoszisztémára gyakorolt jövőbeni hatása.
Sem az utóbbi három évben, sem az idén nem lesz Vérteskozma közvetlen közelében üres vágás terület. Jelenleg ún. nevelő- és szálalóvágások, valamint egészségügyi termelések zajlanak, melyek az üzemtervi előírásokkal is összhangban vannak. A nevelővágások fő célja, hogy a fafajokat és az állományszerkezetet minél inkább differenciáljuk. A tőszámot pedig a termőhelyi viszonyoknak megfelelő szintre csökkentsük, ezáltal felkészítsük az erdőállományokat a klímaváltozásra. Az ilyen jellegű termelésekkel már a fafajokon belül is változatosabb koreloszlás keletkezik, illetve a több fafaj növeli az erdő ellenálló-képességét a változó időjárási körülmények mellet is.
Példának lehetne felhozni a bükk szálalását. Minél zártabb a koronaszerkezet, annál kevesebb fényt enged a talajra, ezért 30 éves elnyújtott ciklusokban termeljük őket, ezáltal több napsugarat engednek a talajra, elősegítve a csemeték megerősödését. Ebben még a vad is partner, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy sem a szarvas, sem a muflon nem rágja jelentősen a bükk újulatot, amennyiben nincs extrém időjárás.
Ez egy érdekes játék a fénnyel!
– mondja Gulyás Gábor az erdészeti igazgató.
De az utóbbi években jelentősen megnövekedtek az egészségügyi termelések is. Erre példa a magas kőris Fraxinus excelsior esete.
A kőris
1992-ben fedezték fel, hogy az egész kontinensen elterjedt magas kőrist egy addig ismeretlen betegség támadta meg Lengyelországban. Később beazonosították a kórokozót, egy gombafajt, ami ma már a Hymenoscyphus fraxineus néven ismert, és közel húsz európai országban van jelen.
2006-ban Chalara fraxinea néven új fajként került leírásra a magas kőris hajtáspusztulásos betegségét okozó konídiumos gombafaj. A kórokozót egyre több országban azonosították, és napjainkra Európában az egyik legfontosabb erdővédelmi problémává vált. A fertőzés mértéke, a betegség terjedése oly jelentős, hogy megkérdőjelezi a gazdaságilag fontos, értékes faanyagot adó magas kőris jövőbeni termesztését, valamint jelentős ökológiai szerepe miatt problémák léphetnek fel egyes erdőtársulások – pl. tölgy-kőris-szil ligeterdők, sziklaerdők, törmeléklejtő erdők –, erdei ökoszisztémák működésében. Gábor szerint ez a gomba régebben is közöttünk volt, itt élt a talajban, de a melegebb időjárásnak valamint a kevesebb csapadéknak tudható be az elszaporodása, a magas kőris egyedek előbbiekben felsorolt gyengültsége végett.
A NÉBIH Erdészeti Igazgatósága rendszeresen gyűjti az erdők állapotával kapcsolatos adatokat. Az erdőgazdálkodók negyedévente erdővédelmi jelzőlapokon számolnak be arról, hogy milyen károkat észlelnek. Ez alapján 2018-ban 2500 hektárt érintett a kőrisek pusztulása, ebből 1500 hektár súlyosan károsodott volt. A probléma országszerte mindenhol jelentkezik, ahol a magas kőris, illetve a keskenylevelű kőris hazánkban található alfaja (magyar kőris – Fraxinus angustifolia subsp. danubialus), mert ez a két őshonos faj, ami leginkább érintett.
Egy laikusnak nem is biztos, hogy feltűnik a kőrispusztulás, mert a kőrisek elegyfajok, vagyis mondjuk egy tölgyerdőnek 20 %-át alkotják -mondja Dr. Koltay András, az Erdészeti Tudományos Intézet főmunkatársa a Turista Magazinnak adott interjúban. Ha egy ilyen erdőben a kőrisek 80-90 %-a elpusztul az is csak néhány fát jelent. De az erdő egy összetett életközösség, és nagyon fontos őshonos fafajokról van szó, amelyek eltűnésével a biodiverzitás csökken. Ráadásul a kőriseken más élőlények is élnek, amelyek szintén eltűnnek az erdőből, vagy lecsökken a számuk.
Az ellenálló egyedeket kellene kiszelektálni, azokat tovább szaporítani, és abból telepíteni az új erdőkbe. Ha várnánk 2-300 évet, akkor ez persze megtörténne magától is, csak az ember szereti felgyorsítani a folyamatokat -mondja Dr. Koltay András.
Vérteskozma környékén ez a probléma tetten érhető a Fáni-völgyben – folytatja Gulyás Gábor. Aki ott sétált, feltűnhetett neki, hogy sok a kidőlt fa az aszfaltozott üzemi út közvetlen közelében. Ezek mind kőrisek, amelyeknek a gyökere annyira elgyengült, hogy kisebb szél során is képesek kidőlni. Mivel a Fáni-völgy fokozottan védett terület, ott nem engedélyezett sem a fakitermelés, de még a kidőlt fákat sem szabad elmozdítani. Ezért valakinek gazdátlannak, rendezetlennek, kaotikusnak tűnhet a terület, míg mások élvezik az ősi állapotokra emlékeztető hangulatot.
-Nos, ez a kettős megítélés jellemző szinte minden erdőgazdálkodási tevékenységünkre. Nincs olyan művelet, amely mindenkinek megfelelne. Bármit is teszünk, azt vagy erdőírtásnak ítéli meg valaki, vagy épp örül, hogy nehéz munkával próbáljuk fenntartani a térbeli rendet és nem hagyjuk magára az erdőt.
Talán a legfontosabb tanulság, hogy egy terület jellegét összességében érdemes mérlegre tenni, ugyanis az erdész, aki nap mint nap a fák között dolgozik félti talán leginkább az erdőt a jövő kihívásaitól.
Pont ezért, mi racionális szakmai irányelvek mentén dolgozunk, és szigorú engedélyezési folyamatok következményeként, – amelyek jogi alapjait az illetékes hatósági, valamint szakhatósági határozatok képezik – indulhat meg az erdei munka, amit már az erdő környéki lakosok látnak.
A kőrist jelenleg több erdőrészletben is termeljük, így területet nyitunk más fafajoknak, amelyek remélhetőleg ellenállóbbak lesznek a klímaváltozásnak és változatosabbá alakítják az erdei ökoszisztémát. Az elvünk az, hogy elémenjünk az amúgy is lezajló kedvezőtlen folyamatoknak, ne várjuk meg azt, amíg a teljes kőris állomány kidől.
A fakitermelések általában március közepéig tartanak, és –Télen a fagyos időben igyekszünk megközelíteni az érintett területeket, hogy kíméljük a talajt. Ennek a folyamatnak sem kedveznek az enyhe telek, gyakran nem fagy át a föld, így a munkagépek nyomai sokáig megmaradnak. – Ezért folyamatosan figyeljük az előrejelzéseket és száraz időben küldjük a gépeket a területre – tudjuk meg a beszélgető partnerünktől. Ezzel összefüggésben külön engedéllyel próbáljuk elnyújtani a termelési ciklust a vegetációs időszakban, ahol a már említett nevelővágások és egészségügyi termelések sok tekintetben szinkronban vannak a természetvédelmi- és napjainkban egyre jelentősebb mértéket öltő társadalmi elvárásokkal.
Hová megy a kitermelt fa?
Az erdőgazdaság évente átlagosan 110 -130 ezer nettó köbméter faanyagot termel ki a tartamos gazdálkodás szabályrendszerének, és a természetvédelmi korlátozások időbeli és térbeli megkötéseinek figyelembevételével. Az erdőfelújítási módszerekben lehetőség szerint a természetes felújítási módokon van a hangsúly, szálalóvágás, fokozatos felújítóvágások, de a természet szeszélye folytán mesterséges kiegészítéseket is kell végezni. Ennek egyik oka, hogy a legfőbb fafaj, a cser nagyon rapszódikusan terem.
Ahogyan a kőris, így a bükk az ipari felhasználás irányába megy. Amit a kozmaiak a Gesztes felé vezető Malom-úton látnak, azok 32-46 cm közötti rönkök, de minőségben nem a legjobbak, mert a környék nem tipikus élőhely a bükk számára. Az itt kitermelt anyagot padlónak, bútornak szánják, kis része Ausztriában kerül feldolgozásra, nagyobb hányada a hazai fafeldolgozásban kerül értékesítésre. – Fenyő esetében a hazai építőipar keresletét próbáljuk lehetőségeinkhez képest kielégíteni. Gerendák és szarufák készülnek a jobb minőségű, méretesebb rönkökből, míg a gyengébb minőségű fát raklapként láthatjuk viszont.
A többi fából pedig tűzifa lesz. A változás itt is nyomon követhető, amely tovább növeli a Vérteserdő társadalmi szerepét. A háború kitörése óta erre az energiaforrásra fokozottan megnőtt a kereslet a lakosság kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében. Ezért a készletek jelentősen csökkentek, de az év egészét tekintve rendelkezésünkre fog állni a szükségleteknek megfelelő mennyiségű faanyag.
A választék-szerkezetben egyébként a tűzifa és az apríték-alapanyag meghaladja a 65-70 százalékos részarányt. A fennmaradó kb. 30-35 százalékon a többi választék így osztozik: fűrészipari alapanyagok 10-15 százalék, rostfa, forgácsfa 5-10, egyéb iparifa, mint kivágás, oszlop, és papírfa 5 százalékot tesz ki a kitermelésből, derül ki a Vérteserdő Zrt. honlapjáról.
Összefoglaló
Az elmúlt három évtized erdészeti illetve meteorológiai mérései a jelenleg használt klímamodell besorolások változását vetítik előre. Ezek a változások a hosszú távú erdőtervezési rendszert és az ehhez kapcsolódó fafaj-politikának az újragondolását vetítik elő a jövőben.
Az erdők hosszú távú ellenálló képességének a kulcsa a vegyes erdő. Mostanság a kőris pusztul, de az időjárás, valamint a károsítók elterjedésének üteme az elmúlt időszakot tekintve olyan szintű változásban van, hogy nem tudhatjuk mely fafajunk lehet a következő. Ezen folyamatokra nem elég reagálni, fel kell készülni rá.
A témafelvetést köszönjük a kozmaiaknak Gyurinak és Gábornak!
Radisics Milán (Vk39)
