A Vértesre vonatkozó teljes klímavédelmi stratégia készül
A klímaváltozásnak a Vértesben is kézzelfogható jelei vannak, mondja a FEOL.hu-nak Viszló Levente, hivatásos természetvédő, a Vértesi Natúrpark igazgatója, a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány vezetője.
A november elején megjelent interjúban a szakember mondja, hogy a Vértes a Balatonfelvidék és Aggtelek mellett olyan speciális tájegysége Magyarországnak, ami sokkal jobban ki van téve a klímaváltozás hatásainak. A Vértesi Natúrpark jó része az ország kontinentális éghajlatú területei közé tartozik, melyre az évi 550-600 mm körüli csapadékmennyiség jellemző.
Az interjúban a szakember folytatja: – Amennyiben az egyébként is száraz szubmediterrán térségben a csapadékmennyiség csökken, úgy a zárt erdők „felnyílnak”, erdős puszták, karsztbokorerdők, nyílt tisztásokkal tarkított élőhelyek jönnek létre. A Vértes déli részén már jellemzően ezek uralják a tájat, ahol pedig már most ezek találhatók, ott a csapadék csökkenésével teljesen kopár eróziós felszínek alakulnak ki, és megnő a mediterrán tájakról ismert erdőtüzek pusztításának veszélye. Ez pedig az erdők eltűnéséhez vezethet.
A Vértesi Natúrpark Tanácsa – amelynek tagjai a térség tizenhét településének polgármesterei, úgy határozott, hogy készüljön egy, a Vértesre vonatkozó teljes klímavédelmi stratégia, amiből aztán az egyes érintett kistelepülések saját stratégiájukba is átemelhetnek részeket. Az átfogó tervek, ha minden igaz, jövő nyárra elkészülnek – mondta el Viszló Levente, aki szerint a vízháztartás olyan téma, ami mindenkit erősen érint, nem csak a Vértes térségében.
Ezért szeretnének az egyes vértesi településeken olyan vízgazdálkodási mintaprojekteket megvalósítani
– pl. tisztított szennyvízkezelés, késleltetett vízelvezetés, a víz kiegyenlítő hatásának szemléltetése, stb. – amelyeket jó gyakorlatként mások is átvehetnek.
Patak nincsen, de hatalmas az édesvízkészlet
A FEOL.hu írja, hogy belevágtak a Vértes vízgyűjtő területeinek pontos feltérképezésébe is, ami Viszló szerint egyedi az országban, ám az utóbbi években lezajlott villámárvizek okán még fontosabb lenne ezeket a területeket ismerni és felkészíteni a víz okozta károk kivédésére. Érdemes tudni például, hogy a Vértesben a tájra jellemző repedezett dolomit kőzet átengedi a vizet, ezért felszíni patakok nincsenek. Viszont a felszín alatt hatalmas – egyesek szerint a legnagyobb közép-európai – édesvízkészlet található. A felszín alatti tárolók azonban fagy vagy hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék esetén nem tudják a vizet felvenni, ami oka lehet egy villámárvíznek is.
Vízgazdálkodás otthonainkban
A természetvédő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy egyénileg is sokat tehetünk a kiegyensúlyozott vízháztartásért. Ha a családi házaknál hordóba gyűjtjük az esőcsatornán lezúduló vizet, a párolgó vízfelület mérsékelheti a légköri aszályt. Ha viszont sok eső esik le egyszerre, a hordóban felfogott vizet később – ha nem használjuk fel kerti öntözésre – szépen lassan kiengedve hozzájárulhatunk egy villámárvíz mérsékléséhez. Minél több háznál ott van a hordó, annál hatékonyabb a vízháztartás kiegyensúlyozása. A települések közösségének szerepe tehát hangsúlyos ebben a kérdésben.
Emellett
kiemelt feladatnak kellene lennie a lehetséges víztározásra alkalmas területek – tavak, víztározók, mocsarak, mocsárrétek, kisvizes élőhelyek – közpénzek felhasználásával történő téli és tavaszi feltöltése is.
Az ilyen módon tárolt vizek egyfelől élővilágunk fennmaradását szolgálják, másfelől közvetlen környezetünk is élhetőbbé válik, a mezőgazdaság számára pedig kiegyenlítettebb gazdasági környezetet biztosít.
Az erdőgazdálkodásról
– Egészen a háborúig kíméletes fakitermelés zajlott a Vértesben. -nyilatkozza a szakember. A Merán-uradalomban vágtak ki fákat, ám az Esterházyak területén szinte csak vadászat folyt. Ez aztán megváltozott, és még ma is rengeteg fát termelnek ki az egyébként túlnyomórészt állami tulajdonban lévő erdőkben. Ez a társadalomnak amúgy egy forint hasznot sem hoz, ráadásul a faanyag is jóval kisebb szerepet játszik a mindennapjainkban. A tartós erdőborítottságú területeket azért kellene megőriznünk, mert azok szerepet játszanak a víz körforgásában, a csapadék eloszlásában.
Az erdőkkel kapcsolatos, fakitermelésre vonatkozó döntéseket a Vértesben, ahol a csapadék miatt így is kétséges az erdők fennmaradása, most kell meghozni, mert lehet, hogy 5-10 év múlva már nem lesz miről dönteni, zárja a gondolatsort a hivatásos természetvédő.
A teljes cikk itt olvasható
Borítókép: Viszló Levente, Boglártanya.hu
