A fehér falak hitele – Beszélgetés Balczó Andrással és Mónikával
dr. Bodor Mária Zsuzsanna, a Vérteskozma 37-ből beszélgetett Balczó Andrással és Mónikával.
1976-ban Kósa Ferenc „Küldetés” címmel portré filmet forgatott Balczó Andrásról1. A filmben néhány percre képek villannak fel Vérteskozmáról, fehér falú parasztházakról, oldalukon szekérkerekekkel. A filmben elhangzik Andrásnak az a mondata, hogy „Itt még fehérek a falak”, „Bízom a fehér falakban” „ Itt otthon érzem magam.”
De miként érkeztek meg ebbe, az idő tájt talán még a száz főt sem számláló kicsi vértesi faluba. A felfedezés érdeme Edit nővéréé, aki keramikus volt, és emellett szenvedélyesen gyűjtötte azokat a szép régi cserép és egyéb tárgyakat, amelyek a falusi élethez kapcsolódtak. Ennek során jutott el Csákvárra és innen már csak néhány kilométer volt Vérteskozma. Bár Andrásban is volt vágy egy olyan helyre, ahol visszavonulhat , és amikor meglátta az édesapja szülőházára emlékeztető, üresen álló kis parasztházat, többé nem volt kérdés, hogy mit is keresett. A 42-es számú házat megvette. A ház a „felvégen” van, onnan már pár száz méterrel gyalogosan el lehet indulni Várgesztes felé.
A ház használható volt ugyan – volt benne tűzhely, néhány bútor, rongyszőnyegek, egy-két használati tárgy, a vizet kútból kapták – de tisztában voltak azzal, hogy nagyon sok munka vár még rájuk ahhoz, hogy igazán jól használható kis fészek legyen. Az eredmény András, nővére Edit, és édesanyjuk keze munkáját dicséri. A cserépkályhához tartozó csempéket például Edit gyűjtötte Zalában. Ő javítgatta széppé a konyhai kis kőlapokat, festve, pótolva, ahol azok sérültek voltak. Az épülethez tartozott egy kis asztalos műhely is, amiből utóbb csodák kerültek ki.
András itt kapott rá az asztalos munka szépségére, tudását utóbb saját budakeszi házuk építésénél kamatoztatta, amelynek – egyebek mellett – valamennyi famunkáját, ideértve a bútorokat is, ő csinálta. Egyik első darabjai között konyhabútor szerepelt, de a kedvenc az a pad volt, amit édesanyjának pihenő helyként készített, és amelyet a ház eladásakor megtartottak. Ez, a mai napig megvan.
Vérteskozma újkori „telepesei” között, – ahogy András meséli, – szép számmal voltak építészek. Akikre emlékszik, Molnár Péter, Jurcsik Károly, Finta József. Jurcsik Károly nagyon sokat tett a falu érdekében, általában ő szervezte a búcsúnapokat is. Finta Józsefet ritkán látta, ő azzal magyarázta a távolléteit, hogy rajztábla nélkül nem tud dolgozni. Elhatározta, hogy megoldja ezt a problémáját, és készített neki egy lábakon álló rajztáblát. Amikor elkészült, reggel odavitte a kapujához meglepetésként. Meghatódott volt, nagyon örült neki.
András és Monika2 1975-ben házasodtak össze. Ebben az időben a felújítási munkák java része már elkészült. Monika az első perctől kezdve jól érezte magát. A városi élet után nagyon jó volt az a közvetlen, minden formalitást mellőző kapcsolat az ott lakókkal, amely hamarosan kialakult közöttük. Intenzív közösség élet volt, ami nagyon jó volt a gyerekeknek is, annál inkább, mert ők nem jártak óvodába. Emlékszik arra, hogy a falu végén az egyik házban tehenet tartottak, először ott ivott közvetlenül lefejt tejet, ami persze egyáltalán nem hasonlított arra, amit az üzletben lehet vásárolni, és ha őszinte akar lenni, annyira nem is ízlett neki.
Hajagosék a falu kútjához vitték a lovaikat itatni. Schäfferék állatokat is tartottak, ezek látogatása szintén nagy élmény volt a gyerekeknek. Közeli szomszédjaikkal – Klausz, Gallyas, Szomor, Háray család – szintén baráti jó kapcsolat alakult ki. Háray „doktor bácsitól” tanulta meg, hogy a gyerek fülgyulladására a kövirózsa cseppje a legjobb.
A templommal szemben volt egy kis bolt, a gyerekek nagyon szerettek oda járni. Kapható volt egy, leginkább a nápolyi ízére emlékeztető por, amit vízzel el kellett keverni. Minden gyerek oda volt érte. Monika ott tanult meg András édesanyjától „lapcsánkát” sütni, erre alkalmasabb hely nem is volt, mint a korabeli sparhelt vaslapja. Az egész nyaratVéreskozmán töltötték, télre költöztek csak vissza Budapestre. A házat 1988-ban adták el, amikor Budakeszin építkezni kezdtek. Monika azt mondja, sok szép emlék mellett Vérteskozmáról az a csend jut eszébe, amit máshol még nem tapasztalt.
1 Háromszoros olimpiai (egy egyéni, két csapat) és tízszeres (öt egyéni és öt csapat) világbajnoki aranyérmes öttusázónk
2 Császár Monika olimpiai harmadik helyezett női tornászcsapat tagja
Szerző: dr. Bodor Mária Zsuzsanna
