A félig üres/teli pohár esete
Tárca a parasztvakításról.
Az idei május borzasztó volt. Aki akkor itt ragadt Kozmán, az tudja miről beszélek. Egész nap esett az eső, rohadt hideg volt, a házban a hőmérő nem ment 13 C fok fölé, szóval fűteni kellett, májusban. Ez nem normális, gondoltam, de hát tudjuk, a világ sem normális, így ez belefért. Hamuzás, gyújtós vágás, begyújtás, reggel kilenckor!! Hát tényleg hová fajul ez a világ. És ilyenkor nincs mit tenni, fűteni kell, de utána meg mi a frászt csinál az ember. Kitakarítottam, lomtalanítottam, elmosogattam, ebédet főztem, és akkor még csak fél kettő volt, szóval rohadt nehéz éjfélig kibírni a napot ilyen időben, így kínomban a legrosszabb dolgot tettem, bekapcsoltam a televíziót.
Na most minden épeszű olvasót arra kérek, hogy napközben ilyet ne tegyen, mert a televízió ilyenkor az agyhalottaknak, az elfekvőben szunnyadó otthagyottaknak, esetleg család nélküli nyugdíjas nagymamáknak, de inkább utolsó stádiumos öngyilkos jelölteknek sugároz adást, pontosabban programot, hogy mivel töltsék el azt a kevés időt, ami még hátra van.
Ennek tudatában gyorsan nyomkodtam a távirányítót, hogy egy másodpercnél több káros sugárzás ne érje az agyam, de egy ponton meg kellett állnom. Egy katolikus, vallási műsorokat sugárzó csatorna épp életmód tanácsokat osztogatott, egy számomra felismerhetetlen műsorvezetővel. Na akkor itt megálltam, mert életmód tanácsra már nekem is szükségem lenne hosszú ideje, hiszen sem az életem, sem a házasságom, sem a munkám, sem a gyerekeim, sem semmi az életemben nem volt sikeres, szóval epedve vártam valami tanácsot, hogy arra a pár évre ami még hátra van, mit tehetek, hogy boldog és sikeres legyek.
A felismerhetetlen műsorvezetőt percekig kellett néznem, hogy eldöntsem kit látok, férfit, vagy nőt. Sem az elsődleges, sem a másodlagos nemi jellegből ez nem volt meghatározható, így kénytelen voltam felhangosítani a készüléket, hiába. Percek múltak el, amíg tudatosult bennem, hogy egy nőt látok, aki életmód tanácsokat oszt, épp most nekem. Na ettől vigyorogni kezdtem, és Bödőcs paródiája jutott eszembe, aki ha boldog akart lenni, elképzelt egy szörnyű helyzetet, és örült, hogy nem következik be. Elképzeltem, hogy ez a nő reggel az ágyamban fekszik, majd odafordul hozzám, hogy adjak egy jóreggelt csókot neki. És hihetetlen boldog lettem, hogy ez nem következik be, szóval idáig jó volt az élmény.
Az már kevésbé, amikor elővette azt a százszor-ezerszer-tízezerszer elkoptatott, és agyon gyalázott sémát, hogy egy félig teli pohárról mit gondolsz: félig üres, vagy félig telinek látod.
Na ekkor elpattant valami az agyamban, mert azért érző ember, művelt alkoholista vagyok, és eszembe jutott az az örök igazság, hogy aki poharat fog a kezébe, annak mindig félig üres marad, mert hát a kívánás mindig erősebb.
És akkor átváltottam, és most én szeretnék életmód tanácsot adni minden olyan embernek, akinek ezt a barom kérdést neki szegezik, mert hát maga a kérdés is abszurd, és akik ezt művelik, nem tesznek mást, mint parasztvakítanak.
Akinek a parasztvakítás fogalom nem ismert, egy rövid történetet mesélek, mert az oldal kibírja, ha az olvasónak meg nincs más dolga, akkor nyugodtan folytassa, szóval íme a történet.
Ahogy azt már valahol írtam, kamasz koromban egy kertészeti szakiskolában tanultam a kertészet megannyi fortélyát. Szerdán délelőtt Rácsay tanár úr megtanította, hogyan kell őszibarackot metszeni, nyitott katlan műveléssel, 6-8 rügy meghagyásával, ugarcsapok kialakításával, szóval ahogy abban az időben ez szokás volt. Gergő barátommal mi már vasárnap Diósd és Törökbálint őszibarackosaiban metszettünk, 10 forintos órabérben, egész tavasszal. Persze néha a megbízónk elcsodálkozott a két siheder kamaszon, és kétkedve fogadták a szakértelmünket. Na ilyenkor jött a parasztvakítás, amiben verhetetlenek voltunk, mert hát az élet, meg az iskola erre tanított minket.
“Gergő, mondd lécci, hogy ezt az ültetvényt a Hechinger, vagy a Sylvóz metszéssel kezeljük, mert úgy látom, hogy kissé elmaradt a vegetációban.”
“Szerintem maradjunk a csercsapos váltómetszésnél, esetleg néhány helyen alkalmazzuk a szálvesszős megoldást, mert talán helyre tudjuk hozni az elődeink hibáit”
Ilyenkor a nyugdíjas, Ganz gyári villanyszerelő abbahagyta a kérdezést, szótlanul elvonult, és végre hagyott minket rendesen dolgozni, Rácsay tanár úr módszerei szerint. Mi ezt hívtuk parasztvakításnak, és aki kicsit is járatos a kertészetben, az tudja, hogy a Hechinger az egy sövénymód, a Sylvóz az meg egy szőlő metszésmód, ahogy a csercsapos váltómetszés is, meg a szálvesszős is, szóval ezeknek jó volt ez is.
De a lényeg, hogy ez a felismerhetetlen drága nő életében nem fogott meg egy poharat, és nem várta remegve, hogy teletöltsék, mert akkor erre a buta kérdésre azonnal tudná a választ. Művelt alkoholistaként ha az ember maga elé tesz egy üres poharat, és egy teli palack bort, mint kiindulási helyzetet, akkor a válasz annyira egyszerű, mint a gatyábasz@rás, ahogy apukám mondaná.
Mert amikor elkezdem a poharamat tele tölteni, akkor a poharam töltődik, de félúton meg kell állnom, mert csak a műveletlen alkoholista tölti színültig a poharát, szóval akkor a poharam félig tele. Ha ránézek az üvegemre, amiből a bort töltöttem, az meg ürül fokozatosan, tehát az üvegem meg félig üres. Ha elkezdem a poharamból kiinni a borom, akkor egy idő után a poharam félig üres marad, mert megittam a felét.
Nem folytatom, aki idáig eljutott, annak értenie kell a lényeget.
Ha tölteni kívánom a poharat, és félúton megállok, akkor a poharam félig tele van, az elmém szerint és várom, hogy tele legyen, ha műveletlen alkoholista vagyok, és teli pohárral kívánok inni.
Ha a tele poharamat elkezdem inni, és félúton megállok, hogy levegőt vegyek, akkor a poharam már félig üres, mert a felét megittam.
Szóval a parasztvakítóknak innen üzenem, hogy rohadtul nem optimista/pesszimista szemléletmódot jelent a félig üres/teli pohár, hanem csak azt, hogy megtölteni akarom, vagy üríteni akarom azt a poharat.
Szóval el lehet menni a búsba, a sok életmód tanácsadónak, akiknek én is adok egy tanácsot: bontsanak ki egy palack jó sauvignon blancot és kezdjék el teletölteni a poharukat. Félúton álljanak meg, mint a művelt alkoholisták, és akkor rájönnek arra, hogy szégyen amit művelnek az ártatlanokkal.
Na ilyenkor igyanak még egy pohárral, és szégyelljék magukat, de igazából.
A poharam meg kiürült, mire a szöveg elkészült.
Szép napot mindenkinek.
