A Kotló-hegyi csata és Marjay Tamás hőstettei
Január második felében van a híres Kotló-hegyi csata évfordulója. Ebből az alkalomból Vérteskozmán és Csákváron is szerveznek megemlékezéseket, mi pedig azoknak, akik nem ismerik, összegyűjtöttük és összefoglaljuk a Kotló-hegyi csatáról található információkat.
A Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály 1945. január 15. és március 18-a között heves harcokat vívott a Vértes-hegységben. A II. világháború magyarországi hadszínterén kevés olyan terepszakasz adódott, ahol a honvédség alakulatai huzamosabb ideig eredményes harcot folytattak a megszálló szovjet Vörös Hadsereg alakulatai ellen. Ilyen terepszakasznak számított a Vértes-hegység is, melynek területén az 1. Huszárhadosztály, mint az egyetlen magyar lovasseregtest, több mint két hónapig tartotta állásait a túlerőben lévő ellenséges csapatokkal szemben.
A Kotló-hegyi csata
A 4700 fős, 9 zászlóaljnyi erőt és 9 tábori tüzérüteget számláló hadosztály rövid csallóközi újjászervezését követően 1945. január 10-től kapott ismét hadműveleti feladatokat. A hegység területén folytatott harctevékenységeit többnyire a szovjet túlerő által visszaszorított, vagy az ellen támadó német kötelékek tehermentesítése céljából hajtotta végre. Először a Vértes nyugati részén foglalt el védőállást, majd a Székesfehérvár és a Balaton között végrehajtott sikeres német előretöréssel („Konrad 3” hadművelet) egy időben néhány eredményes ellencsapása folytán egy ideig ellenőrzése alá került a hegység keleti része is. Ezen utóbbi, sikeres haditettei nyomán vette birtokba Körtvélyes-, illetve Kőhányáspusztát is. E gyéren lakott kis települések elfoglalása az ellenség kemény ellenállása miatt javarészt közelharc árán történt. Szuronnyal, rohamkéssel és kézigránáttal kellett a szívósan védekező szovjet csapatokat lépésről lépésre visszaszorítani. Az 1. Huszárhadosztály arcvonala ezt követően a Vértes-hegység erdőségeiben nagy
kiterjedésben Gánt – Vérteskozma – Tatabánya vonalban húzódott, melyet a rendelkezésre álló elégtelen
erőivel és a magyar 23. gyaloghadosztály részeivel csak támpontszerűen tudott megszállni. Egy ízben Wack Géza tartalékos zászlós szakasza bravúros és meglepetésszerű felderítő vállalkozása során bejutott Csákvárra, s nagy zűrzavart okozott az ott elszállásolt szovjet csapatok körében. Mivel a hadosztály felmentő vállalkozásai rendre eredménytelennek bizonyultak, a Kotló-hegyen körülzárt csapatoknak meg kellett kísérelni visszafelé áttörni seregtestünk védőállásaiba. A kritikus helyzetet a dermesztő hideg is súlyosbította. A Vértes-hegység keleti részéről visszaszorultak, az alakulat azonban még február első felében is eredményes harcot folytatott a szovjet csapatok ellen. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 18-i nagyarányú támadó hadművelete vetett véget a hegységben folytatott további ellenállásnak, s a hadosztály megmaradt állományával a Kisalföld irányába szorult ki az ország területéről.
Marjay Tamás
Egyike volt annak a 23 hősnek, akik megkapták a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a második világháborúban. A hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg. Marjay Tamás huszár hadnagy a pápateszéri temetőben nyugszik.
Kivonat az 52. sz. hu. Ho. Pcs.-ból. 1945. március 1.
Marjay Tamás 4. huszárezred állományába tartozó hivatásos hadnagy fegyverténye
„1945. évi január hó 20-30 között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is.
A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le.
A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjay hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott Marjay hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.
A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjay Tamás hadnagy a hőslelkű, minden áron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg.
Javasolt kitüntetés: Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem. Messze kimagasló teljesítménye legyen követendő példa minden magyar huszár előtt!
E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége előtt oktatólagosan mielőbb, alkalmas időben ki kell hirdetni.
Schell Zoltán ezredes s.k.”
A parancsot lejegyezte: v.Győrffy-Villám András
Forrás: dr. Kakasy Gyula, és dr. Bohardt Attila kutatásai, 1998-99, Hadtörténeti Intézet
Még részletesebb leírás az akkori körülményekről és a csatáról és Dr. Szabó Péter tollából megtalálható a ProVértes oldalán.
Programajánló
A Kotló-hegyi csata évfordulójának alkalmából Vérteskozmán és Csákváron is szerveznek megemlékezéseket:
A csákvári megemlékezés január 28-án lesz 14 órakor, a RÉSZLETEI ITT olvashatóak.
Vérteskozmán, a Kaszap-kúti megemlékezés február 4-én lesz 10 órai kezdettel, RÉSZLETEI ITT olvashatóak.
