A spenótos kacsa – avagy fejjel a falnak megint
A fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket, például sült kacsával és fokhagymával. Recept és írás Kozmalakó módra.
Amikor beköszönt az új év, sokan fogadalmat tesznek, hogy valamit majd másként csinálnak, valamit újrakezdenek, vagy csak nem folytatnak, szóval ilyenkor az ember hajlamos elfeledkezni a valóságról, meg persze arról, hogy hát odafönn a bölcs Gondviselő esetleg másként gondolja az életünk. Erre legjobb példa e sorok írójának sokadszori szívása Anafilaxia hercegnővel, mert úgy látszik a szerelem tovább tart, mint ahogy gondolta. Volt már ilyen az életében, és bár a szerelem mindig fáj, ahogy drága Pici bácsi is énekli, de ennyire durván azért nem kellene.
Az történt ugyanis, hogy a büntetés végeztével, gondoltam majd karácsonykor, végre vissza térhetek a régi életemhez, és ezt persze a finom kajákkal kezdem. Első nap halászlé, semmi. Második nap rántott hal, semmi. Harmadik nap göngyölt hús, semmi. És akkor elszabadult bennem a kos, hogy a drága keleti boszorkány csodás káposztájából megcsinálom végre a nyugdíjas székelykáposztát, ahogy azt már itt megírtam.
Namost a kos sohasem keveset, tehát mindenből sokat főz és sokat zabál, szóval nem ismer határokat szinte semmiből. A káposzta isteni finom lett, és két mélytányér után a harmadikat csak azért nem próbáltam befalni, mert a lábosban már kihűlt, és úgy nem volt az igazi. Megmelegíteni meg ugye a lustaság nem engedi.
A hatást nem részletezem. Anafilaxia hercegnő nem finomkodott, nem bekopogott, hanem páros lábbal rúgott pofán, de úgy, hogy a nyálam tucatszor tekeredett a nyakamon körbe, hogy ember, azért még nincs vége a büntinek.
Könnyes szemmel vettem tudomásul, hogy rendben, ahogy akarod, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, ámen.
Namost a kos az kos. Lehet szívatni, meg persze kell is néha, de sokáig nem érdemes. Nem tűri a hámot, meg azt, ha legyőzik. És akkor pár nappal ezelőtt belefutottam egy csodás kacsamellbe. Nem emlékszem mikor ettem utoljára, ezért azonnal összefutott a nyál a számban, és innentől kezdve nem lehetett leállni.
A kacsamell sütésének ezer változata van, mindenki a sajátját tartja a legjobbnak, így én is, ezért elnézést az olvasótól, de a saját módszerem következik.
A szokásos előkészítést nem részletezem, azt aki tudja tudja, aki nem, az megérdemli. Viszont arra már régóta rájöttem, hogy nem nagy lángon, vagyis túl forró serpenyőben kezdem pirítani, mert ilyenkor a drága kacsazsír használhatatlanul megég, barna és keserű lesz. Én közepes lángon, illetve hőfokon, lassan, óvatosan és kicsit hosszabb ideig pirítom a mellet, így a zsír még ehető, világos marad holnap estére, vacsorának. Az időt soha nem nézem, addig pirul mindkét oldala, ameddig jónak nem találom. Ha túl vastag a mell, akkor fogóval megcsípve az oldalára fordítom, hogy ott is kapjon egy kis pírt, mert én így szeretem. Amíg ezzel vacakolok, a sütőt bekapcsolom légkeveréses módra 200 C fokra. Mire kész a mell, addigra a sütő is kellően meleg, és egy kis tepsiben itt tölt az anyag kb 15 percet. Ha késznek gondolom, kiveszem a tepsiből, és a csupasz vágódeszkán pihen, nem érdekel ha a leve kifolyik, a deszka megissza.
Amíg pihen a hús, addig elkészül a spenót is. Ez nem nagy truváj, elrontani lehetetlen. Az Aldiban lehet kapni fagyasztott spenót porciókat, összetekert spenótlevél csomókat, amit mikróban kiengedek. Amíg zajong a mikró, addig egy lábasban két evőkanál vajat megmelegítek, erre jön majd az apróra vágott fokhagyma. Ízlés dolga ki mennyit gondol, ez nálam 5 nagy gerezd volt, mert azért visszafogtam magam. Ha kellően forró lett a vaj, ment rá az aprított fokhagyma, pár keverés, hogy a konyhát betöltse ez a förtelmes fokhagyma bűz, amit ugye imádunk, majd jött a kiolvadt spenót. Jó adag só, és nálam egy fél szerecsendió került az anyagra, és pár perc keverés következett. Éppen csak annyi, hogy a nyers íz kicsit elmenjen a spenótból, majd egy kisdoboz főzőtejszínt kapott, és nagyjából ennyi. Ilyenkor azért célszerű egy alapos kóstolás, mert a spenót rohadtul kívánja a sót, és soha nem tudok eleget beletenni, hogy a végén jó legyen, szóval a kanálpróba ajánlott.
A tészta meg ezalatt magától megfőtt, azt mindenki ízlése szerint majd elkészíti.
Amikor először csináltam ilyet, a rengeteg videó okán a tésztát azonnal összekevertem a spenóttal, ahogy az olaszoknál láttam. Na ilyet senki ne tegyen, mert moslék lesz belőle. Keverni esetleg a tányérban lehet, ha nagyon muszáj, de nem kell. Mértékkel, ízléssel a pennével vegyük fel a spenótot, megéri.
Ízlés dolga hogy ehhez az ételhez ki milyen italt választ, nálam egy jó cabernet sauvignon volt a győztes. De egyet kérek a kedves olvasótól, ehhez azért sört ne, kérem. A kacsa ezt nem érdemli meg.
Ebéd után láttam neki az írásnak. Felvettem a legszebb kozmai ruhámat, ami nem volt fokhagyma szagú, kezet is mostam, megfésülködtem, és most várom a Hercegnőt. Ugyanis a mediátor diétában a spenót, a fokhagyma és a vörösbor szigorúan tilos, szóval mindezekért jár a büntetés.
Legyen, nem érdekel, mert hát nem. Lesz ami lesz, de megérte.
A kedves olvasótól azt kérem, ha látják Anafilaxia Hercegnőt akkor üzenem neki, hogy felöltözve, tiszta szívvel és lélekkel várom, mert lesz mit elmondanunk egymásnak. Hátha egyszer rá tudom venni, hogy büntetés helyett ő is főzzön valami finomat.
Mert ahogy egy régi dakota mondás tartja: Élni muszáj, főzni meg kell, és jót enni meg ajándék. Meg persze jobb mint egy elrontott kufirc.
