Wokban készült izé receptje – avagy csajozós kaja hatvan felett
Ragu recept pikáns módra.
Kedves Olvasó!
Ha még nem múlt el hatvan, és/vagy érzékeny a szexuális tartalmakra, akkor sietve csukja be a laptopot, vagy azt az alkalmasságot, amivel ezt az írást elkezdte olvasni, mert itt kemény szexről lesz szó, hatvan felett, mert megint főztem, és ahogy egy barátom sokszor már megjegyezte, “ Egy jó kaja olykor jobban esik, mint egy elrontott kufirc, amit persze te rontasz el” – és ebben igaza volt. Az eredeti változat ennél érdesebb, de gondoltunk a kiskorúakra is. Szóval akkor szex ezerrel, de egy kis kitérővel.
Aki élt már a hetvenes években, és csajozni is tudott, az talán emlékszik arra, hogy voltak csajozós kaják. Persze nem mindenkinek, csak azoknak, akiknek volt mivel, és akkor szinte minden kamasznak volt, meg hát volt kivel, az meg nem mindenkinek jutott, olykor nekem sem, és persze a leglényegesebb, hogy hát volt hol ezt a kaját elkészíteni.
Emlékszem, alig vártuk, hogy a barátnőm szülei hétvégén elmenjenek a nyaralójukba pecázni, berúgni, szexelni, mert ugye otthon, a kamaszlány melletti szobában ezt nem lehetett, hiszen az anyja, amikor pár havonta ehhez az örömhöz jutott, éles hangon fejezte ki háláját, szóval sikított mint a malac, amit épp levágnak karácsony előtt.
Így amikor végre egyedül maradtunk, alig bírtuk eldönteni, hogy akkor most mivel töltsük ki a ránk szakadt szabadságot. Persze azzal kezdtük, amivel minden kamasz, de két öröm között kellett valami, ami kitöltötte az időt és a teret, így azt örömfőzésnek hívtuk, és mindketten részesei lettünk az akkor divatos hóbortnak, a híg folyós tejbegríz, köldökből, eperrel rituálénak. Aki ezt nem próbálta, az így hatvan fölött már ne próbálkozzon, mert a tányér, a hamvas köldök már lehet hogy nem olyan, mint egy húsz évesnek, és a tejbegríztől meg a perisztaltika kezd dolgozni, szóval ajánlok helyette mást, a címben szereplő wokos izét.
Ahogy azt már valahol említettem, az életem során sok mindent kipróbáltam, és ezt az izét is sokszor elkészítettem, különböző betétekkel. Az elsőt rákkal, de az nem az én világom volt, nem is ízlett. Rohadt büdös maradt utána a kezem, és a citromos dörzsölés sem segített. A másodikat kacsamellel, ami tökéletesnek tűnt, majd jött a csirkemell, ami olyan ízetlen volt, mint az apukám által oly sokszor emlegetett női testrész, majd most következett a pulykamell, amit még nem tudok eldönteni, hiszen mögöttem hűl, én meg itt verem a klaviatúrát, mint cölöpverő talján.
Én először minden hozzávalót megpucolok, felvágok, előkészítek, mert onnantól olyan egyszerű a főzés, mint a teához vizet forralni.
Egy szép nagy wokban jó adag olaj, majd mehet bele egy fél fej, apróra vágott új fokhagyma. Milántól kaptam több csomag csilit, hogy tessék, ajándék. Majd leesett az állam, mert a férfiak általában virágot hoznak a kedvesnek, nem egy halom csilit, de hát ő ilyen, így fejezi ki a szeretetét. Belefér, bolond ember, de így szeretjük. Ebből a csiliből kettőt félbevágtam, ujjammal kitoltam a magházat, apró szeletekre vágtam, és persze hogy utána megvakartam a szemem, mert könnybe lábadt, igen, a meghatottságtól.
Találtam egy hatalmas gyömbért is, mert azt az ember mindig tart a hűtőjében, frász tudja, hogy miért, de annak ott kell lennie, szóval pucolás, apró kockára vágás, és kész volt az alap fűszerezés.
Amíg ez a csodás hármas az olajban melegedett, és valami frenetikus illattal árasztotta el az amúgy rohadt büdös, ázott kutya szagot árasztó konyhát, mert már hetek óta csak esik, szóval ezalatt apró kockákra vágtam a pulykamellet, majd ment rá egy saját fűszerkeverék, és jó adag szójaszósz. Ne kérdezzék miért, csak, mert van, azér. Kanállal összekever, majd amikor a fokhagyma már pirulni kezd, megy bele a hús, és keverés, keverés és pirítás addig, amíg késznek nem gondolom. Ez kábé fél óra, szóval a húst készre kell pirítani, mert az a biztos.
A ragu összetevői az alábbiak:
Kaliforniai paprika, vékony csíkokra vágva, öt-hat nagy fej gomba, durva szeletekre vágva, egy közepes cukkini szintén vékony csíkokra vágva, majd egy tálca bébispenót, az csak úgy az asztalon várja, hogy sorra kerüljön.
Amikor a húst jónak találtam, ment rá a szeletelt gomba és a kaliforniai paprika.
A cukkini még várakozott, mert neki nem kell annyi idő, mint az előzőeknek. Ezeknek sem kell sok, pár perc, talán öt is elég, persze fedő alatt, mert ha tovább párolom, szétesik, trutymó lesz, és az gáz. Ezt követte a cukkini, aminek szintén elég öt perc, és akkor jöhetett a bébispenót.
Egy hatalmas keverés, hogy az edény aljára kerülve összeessen, majd nem több mint két perc fedő alatt, és akkor jöhetett a kisdoboz főzőtejszín. Egy hatalmas kavarás, talán két perc rottyantás, és kis lángon kevés pihentetés.
Ha figyelmes az olvasó, és gyakorlott a konyhában, akkor észrevette, hogy hát nincs fűszerezés. Nem véletlenül. A szójaszósz aljas, mert rohadt sós tud lenni, és kiszámíthatatlan, hogy mennyire, szóval sózni így a végén kell. Kanál, merítés, kóstolás, sózás. Csak só, semmi más, mert tombolnak az ízek.
Joggal kérdezhetnénk, miért csajozós kaja ez. Na drága olvasó akkor kapaszkodj. Ha ezt a kaját nem egyedül, magadnak, hanem a kiválasztott nővel együtt készíted, akkor ez a módszer jobb, mint egy pszichológiai teszt, mert így eldöntheted, hogy a drága nővel tudsz-e egy fedél alatt egy órát, vagy a hátralévő életed eltölteni.
A nem megfelelő, de általad választott nő már az első percben reklamál, hogy túl forró az olaj, odaég a fokhagyma, keserű lesz. A csili sok, ne tegyél bele annyit. Minek ekkora gyömbér, azt kiskanállal kell megpucolni, és reszelni kell, nem szeletelni. A gombát vékonyabb szeletekre kellene vágni. A cukkinit meg a gombát minek hámozod meg, a héjában van a vitamin. A paprikának miért nem húzod le a héját, az bántani fogja az epédet. És amikor odateszed ehhez a raguhoz legjobban illő jázmin rizst, na akkor kitör a háború, mert az nem egészséges, és inkább barnarizs, persze a bio változatból.
Ha a kiválasztott nő mindezt a színházat végigjátssza, na akkor felesleges volt bevenned a szildenafilt, de többet is vesztettél már, ne sajnáld. Viszont megmenekültél a hátralévő életed egy súlyos rizikófaktorától, amit úgy hívnak, feleség.
Ha viszont az imádott nő szó nélkül végigszenvedte ezt az egy órát, míg elkészült a kaja, és örömmel asztalhoz ült veled, sőt utána megdicsért, és nem akart azonnal elmosogatni, na akkor tedd össze a kezed, áldd a Teremtőt, hogy ilyen csodát hozott eléd, és tíz körömmel kapaszkodj belé, hogy megtartsd, mert hidd el, csodát látsz, abból is a legszebb, legtürelmesebb angyalt, akivel valaha is találkoztál.
Az ilyen főzés és remek ebéd után ne sajnáld, ha ekkor már semmi kedved neked, de a kiválasztottnak sem semmi máshoz, csak egy jó pohár rozéhoz, és inkább mosolyogva, a gádoron ücsörögve jegyezzétek meg, hogy ez a kaja tényleg jobb volt, mint egy elhamarkodott, elrontott kufirc.
