A vérteskozmai „Fuss, Forest! Fuss!”
Amikor a Hajagosék kutyája megkergette a kirándulókat. EMLÉK
A nyolcvanas években Hajagosék a 45-ös házban laktak, ott ahol most egy nagy hosszú, íves kőfal található. Csakhogy akkor nem volt se fal, se kerítés. Nemcsak ennek a háznak, a falu többi házánál sem volt. Olykor ez volt a normális. A faluvégi ház mögött, már a Varga-rét szélén, sok birkának a nagy hodálya volt. Azok néha arra mentek legelni, néha meg erre, a ház előtt haladva, a falu felé a kúthoz bandukoltak inni.
A házban éltek Hajagosék. Hajagos Istvánné, Rózsika néni, férje István, ők a Hajagos Feri szülei, és velük élt Rozi dédnagymama is. Volt egy kutyájuk is, Temi. Nagy kuvasz, aki rosszul látott, de megtett mindent, hogy védje a telket.
A kapu nélküli feljárón, át a szabad udvaron lehetett közlekedni, így a bóklászó turisták gyakran útvonalnak tekintették a birkák taposta járatot. Ezzel nem is volt baj, senkit sem zavart csak, hogy nem számítottak a bokor árnyékában szunyókáló Temire, aki távolról nem láthatta a turistát, így a közeledő járókelő léptei hallatán felriadt, és elkezdett veszettül ugatni. A járókelő ilyenkor ösztönösen futásnak áll, ami az egyébként jámbor kutyát még jobban felhergeli, így teljes lendülettel rohanni kezd.
Csakhogy a lánca egy kifeszített dróton volt vezetve, így annyit tudott futni, amennyit a drót engedett, plusz a pár méteres lánc. Amikor a végére ért, akkor rajzfilmes látvány kerekedett: lánc kifeszül, nyak visszaránt, lábak a levegőbe, Temi durr a földre, majd csalódottan nyugtázza, hogy megint nem dőlt el, ki ijedt meg jobban. Még párat vakkantott, majd vissza sétált szunyókálni, a turista meg ép nadrággal ment a saját útján.
Történt ez mindkét irányba, mert a kirándulók felbukkantak mindenfele, és nem csak hétvégén.
Egy alkalommal a Gesztesi útról érkezett a gyalogló. Temi észrevette, és jött a jól begyakorolt forgatókönyv: ugatás, futás a kifeszített drót mentén, a lánc megfeszül, de ezúttal csoda történt. Ahelyett hogy vissza rántotta volna, a lánc elszakadt. A kutya egy pillanatra megzavarodott, de végre itt volt a lehetőség, hogy sikerélménnyel gazdagodjon, így még nagyobb lendülettel kezdett futni a kiránduló felé, akinek az ereiben erre a látványra megfagyott a vér.
Rózsika néni kijött a nagy zajra, a kiránduló ezt látta és úgy érezte, hogy kezdhet megnyugodni, hiszen a kutya gazdája nyilvánvalóan majd visszahívja a támadó ebet. Rózsika néni azonban másodpercek alatt felmérte a helyzetet, s tudta, hogy hiába hívná vissza a kutyát, az úgysem engedelmeskedne, így elkiabálta magát a kiránduló legnagyobb meglepetésére és rémületére:
MENEKÜLJÖN!!!!
A szerencsétlen életét mentve, futva menekült. Egyenesen a legközelebbi ház, azaz a Zarándokék kerítésének tetejére mászott, a kuvasz pedig lendületből a hátára ugrott. Szerencsére a menekülő egy nagy kabátban volt, így a kutya nem az embert tépte, hanem a ruhát skalpolta meg, és boldogan szaladt vissza a trófeával.
A kiránduló meg ijedten távozott, és talán még ma is él, ha meg nem halt.
A festmények a mesterséges intelligencia segítségével jöttek létre.
