Almás túrós grízes izé – RECEPT
Az ember ha szingli de gyengédségre vágyik, finomságra, meghittségre, önfeledt boldogságra, akkor a legbiztosabb módja, na nem nem az hogy keres magának valakit az ellenkező nemből, az írtó kockázatos, szóval inkább készít magának valami meleg, finom, édes, finomságot.
Szinte mindenkinek, legyen akár férfi vagy érett nő, szóval van kedvence, ami persze természetesen árt, mert tele van cukorral, liszttel, gluténnal, meg minden más olyan dologgal ami tilos. És még a szerelem is ilyen, szóval nehéz a választás.
A hosszú hétvége nyomorult időt hozott és vele a nyirkos depressziót, szóval elérkezett a pillanat, hogy most azonnal valami finomat, édeset, forrót, de sokat, az talán segít. És akkor megint jött a jutúb és a rengeteg okos háziasszonyi tanács, válogatott receptekkel, meg ötletekkel. Ahogy azt már valahol írtuk, egy kosnak semmi nem jó, kivéve amit ő talál ki, így másfél óra szörfözés után összeállt a kép, lehet menni a konyhába.
A kertben rengeteg alma termett, a túróban nincs E betűs adalék, a tojásban reméljük, hogy nincs, a cukrot lehet steviával helyettesíteni, citrom mindig van a teához, a gríz az egyetlen ami glutént tartalmaz, meg a cukrosok se falhatják korlátlanul, de most egy kicsi belefér.
Az ámokfutás azzal kezdődik, hogy egy levél sütőpapírt hirtelen apró gombóccá gyúr az ember, mert az így már kezelhető, nem pöndörödik, nem gurul, nem küzd, mint malac a jégen és nem kapok gutaütést tőle már az első percben, szóval így szépen kiterítettem anyukám piros zománcos kistepsijébe.
A nagyvájlingba ment fél kiló tehéntúró, rá két tojás, fél adag rum és vanília aroma, az a kisüveges fajta, cukor helyett jó adag stevia, egy citrom lereszelt héja és a felének a leve. Azt gondolom egy háziasszonynak nem kell külön mondani, hogy a citromot forró víz alatt, dörzsi szivaccsal öt percig sikálni kell, majd alaposan leöblíteni, papírtörlővel áttörölni, hogy az a sok szemét, amit rápermeteznek valahogy lejöjjön a héjáról. Csak mondom, hogy a biocitromon is van ilyen védőréteg, szóval az is igényli a sikamikát.
Ezt a keveréket villával alaposan elkeverem, majd ha már elég homogénnek tűnik, jöhet bele a gríz. És most itt megint megáll az írás, mert magyarázat következik.
Aki rendszeresen főz, és azt nem szakácskönyvből teszi, hanem gyereket, férjet, feleséget unokát, családot, barátokat, barátnőket etet, szóval aki tudja, hogy miből mit és hogyan lehet készíteni, annak nem kellenek mértékegységek. Aki naponta főz az nem méricskél, annak a kezében, a lelkében vannak az adagok, pont mindig annyi, amennyi kell. Én még soha, de soha nem mértem semmit, legfeljebb az időt, hogy mennyit vesz el ez az egész az életemből és, hogy megérte-e.
Szóval amikor a grízes zacskót felemelem, nem tudom mennyit öntök bele, érzés szerint pont annyit, amennyi kell. Talán egy fél bögrényi, segítségül. De lehet egy kicsivel több is, tökmindegy. Megint egy alapos keverés, és legalább fél óra pihentetés következik. Ezalatt az almákat alaposan meg lehet mosni, negyedelni, kimagozni majd ezeket a negyedeket éles késsel vékony szeletekre kell vágni.
Na itt megint jönnek az okosságok, hogy gyorsan citromlével le kell locsolni a szeleteket, ne barnuljanak meg. Baromság, aki ilyet írt, az nem ismeri a Maillard reakciót, meg a karamellizációt, én meg abból diplomáztam, szóval a sütőben úgyis megbarnul az alma. Felesleges még citrommal is savanyítani a süteményt, mikor egy fél citrom leve már ott virít a töltelékben. Szóval hagyjuk a citromos almát a fenébe, felesleges aggódás.
A tepsiben lévő sütőpapírt egy kiskanál vajjal kikenem, majd erre ízlésesen, mint a halak pikkelye, egy sor almát terítek. Erre kanalazom a pihent tölteléket, és szépen elterítem. Ha nagyon sűrű, szóval kicsit megbillent a grízes zacskó, nyugodtan mehet bele pár kanál tejföl, azzal egy gyors keverés, csak használ az anyagnak.
A töltelék tetejére mehet megint a szeletelt alma, pikkelyezve. Akinek van diója, pontosabban kedve diót törni, apróra vágni, kicsit serpenyőben megpirítani, na az szórhat a tetejére ilyen diót, én ezt kihagytam mert lusta vagyok.
Aki nem cukros, az fahéjas cukorral megszórhatja a tetejét, de én ezt is kihagytam, mert a cukor csendes gyilkos.
Nálam az alma kapott egy leheletnyi fahéjas szórást, bár tudható, hogy a művelet végén csúnya barna lesz a sütink, de az íze azért kárpótolni fog.
Amikor eleget gyönyörködtünk a tepsiben, mehet a légkeveréses sütőbe, 180 fokon addíg, amíg az almánkat elég barnára nem sütjük. Ez nálam 45-50 perc volt, az almától függ igazából, hogy milyen lesz a végeredmény.
Amikor kellően meghűlt a tepsink, egy tortakanállal ízléses kockákat lehet vágni belőle és a tányérunkra kerülő szeletet fantáziánktól és lehetőségünktől függően lehet bolondítani tejszínhabbal, gyümölcsjoghurttal, a bátrabbak baracklekvárral, az őrültek még madártejet is készíthetnek, mert a végeredmény minden várakozást felülmúl.
Ha meg nem, akkor marad Csuta úr, lehet menni Csákvárra 1300 Ft-ért, egy szelet túrós izéért.
