Gánton megünnepelték a kitelepített németajkú lakosok emléknapját
Május 18.-án szerdán a Német Nemzetiségi Önkormányzattal közösen tartották a Gántról és településrészeiről 1946-ban kitelepített németajkú lakosok emléknapját. A koszorúzást követően a “ Mi svábok mindig jó magyarok voltunk!” című dokumentumfilmet vetítették a Művelődési házban. Az eseményen vérteskozmaiak is képviselték a településünket.
„Maradandó élmény volt! A vetítést követően percekig némán ültünk – többen könnyes szemmel” –emlékezik meg az eseményről Krausz János polgármester, akinek az alábbiakban közzé tesszük a megemlékező beszédét.
Az ünnepi beszéd
“Tisztelt Megemlékezők!Köszöntöm a szomszédos települések, Alpolgármestereit, Elnök Asszonyt, Képviselőinket, meghívott Vendégeinket, minden jelenlévőt! Az 1700-as évek közepétől a dolgos svábok, adókedvezményekkel történő betelepülése a 18. század elejére erősödött fel, új munkakultúrát és vidám polgáriasodást hozva e vidékre. Aztán a 20. század eleji bányanyitás újabb lendületet adott a település fejlődésének. Ebbe a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező világba rondított bele a II. világháború. Előbb a Vértes környéki hullámzó frontok pusztítása, majd a sok családot érintő „málenkij robot”, és az azt követő úgynevezett „béke”. Mert nem volt vége! Az ország lakossága joggal gondolhatta, hogy a háború lezárásával, szorgalmas munkával egy nyugodtabb időszak következhet. Sajnos nem így történt…
A megfélemlítés politikájában külön fejezetet kapott a magyarországi németeket sújtó kollektív bűnösség kimondása és ennek egyenes gyalázatos következménye a kitelepítés! Rákosi pártaktivistái, pártbérencei ezt zengték: „Egy batyuval jöttek, egy batyuval is távozzanak!” Bár sokáig erről sem szabadott nyíltan beszélni, de közel 200 000 német ajkú magyar embert telepítettek ki Rákosiék Magyarországról Németországba. Bár az akkori kormányban volt 2 miniszter, akik bátran szembe mertek helyezkedni Rákosi akaratával és nemmel szavaztak. Egyiküket tán éppen ezért verték agyon később az ÁVH börtönében. Shvoy Lajos, székesfehérvári megyés püspök pedig levélben rögzítette nemtetszését. Ennek ellenére nem volt kegyelem, a rendelkezést kegyetlenül végrehajtották. Gánton május 18-án tartjuk megemlékezésünket, és fájó szívvel gondolunk arra a hivatalosan 996 elüldözöttre, kiknek el kellett hagyni szeretett szülőföldjüket, szülőhazájukat. 100 kilogramm – ennyit vihettek magukkal batyujukban egy élet munkájából! – 100 kilogramm!!! Voltak olyan kegyetlen végrehajtók a karhatalom emberei között, akik még a kitelepítettek által magukkal vihető csomagokból is elvették a nekik tetsző dolgokat. Mennyi megaláztatás, szenvedés, igazságtalanság?! Felfoghatatlan! Ma már tudjuk, mit sem ért a harangzúgás, a zokogás – a vonatok csak mentek az elüldözött svábokkal. Nem volt, – akkor bizony nem volt vissza út! A határon való átlépés napjával elveszítették magyar állampolgárságukat, ugyanakkor Németországban tíz esztendőn át, a személyi azonosságot igazoló okiratokban az állt: HONTALAN. Igaz, Németországban sem volt bajuk a hatóságokkal, nem kértek szociális segélyt, csak munkát. Dolgoztak becsülettel, vallásos életet éltek, családot alapítottak, fizették az adót, választójogot is gyakorolhattak. Mégis tíz hosszú éven át az állt az okmányaikban: HONTALAN. Majd szorgos munkájuk eredményéül tisztes állampolgárai lettek új hazájuknak. A még köztünk élők ma is megbecsülésben élnek Németországban és a többi célországban. Őket most is meleg szívvel öleljük innen: Gántról, szülőfalujukból! A jelenbe visszakanyarodva fontos elmondani mi is lehet a feladatunk a ma valóságában. Megemlékezni jöttünk ide! Ugyanakkor erőt is meríthetünk közösségünk múltjából, napjaink megpróbáltatásaihoz. Önkormányzatunk a Nemzetiségi Önkormányzattal és a helyi lakosokkal karöltve azon dolgozik, hogy méltóak legyünk őseink hagyatékához, és megőrizzük, tovább örökítsük azt. Ezért nagy öröm, hogy a Dalkör hagyományos énekeivel a zenén keresztül adja tovább felmenőink szeretetét, a tánccsoportok pedig fellépéseikkel tartják életben tánckultúránkat. Fiataljaink is ápolják a vallásos ünnepeinkhez kapcsolódó hagyományainkat az Adventi, Húsvéti és Pünkösdi időszakban.
Ahhoz viszont, hogy a célunkat el tudjuk érni, kérjük a lakosság széleskörű támogatását! Akik már onnan föntről figyelnek minket, legyenek igazán büszkék ránk! Ugyan a megmagyarázhatatlan gonoszság kitaszította hazájukból, de Gánt a szülőföldjük mindig hazavárta Őket! Istenbe vetett hitünk ad nekik-nekünk ehhez erőt és kitartást! A Stuttgartban kiadott hazájukból elüldözött németek chartájának legfontosabb mondandójával szeretném zárni beszédemet: „Megbocsátani igen, de felejteni nem.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Krausz János polgármester
