Ingyen sör
A novella cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
A férfi izgatottan nyitotta ki a borítékot, amit most hozott a postás. Megint a hatóság írt, megint valami meglepetés várta, de tudta, nem fog örülni annak, ami benne áll. Igaza lett. Megint egy büntetés, megint egy csekk, megint valami, ami nem úgy sikerült, ahogy elgondolta. Ez már a sokadik levél volt amit kapott, és el kellett gondolkodnia azon, hogy mikor és miért kezdődött el ez az egész, ez az értelmetlen küzdelem a józan ész ellen, és persze ellene.
Sok évnyi tipródás után házat vett a faluban, egy lerobbant, üvegtornácos, linóleumpadlós, tessauer ablakos borzalmat, repedezett falakkal, toldozott-foldozott, beázó tetővel. Nem volt kérdés, hogy át fogja építeni egy olyanná, ahova öröm megérkezni, ahol jó lenni, ahol jó az időt tölteni, ahol majd otthonos meleg várja. Azt még nem tudta, hogy milyet, hogyan, kivel, és persze mennyiért.
Szerencséje volt, mert a szemben lakó szomszéd ajánlott egy fiatal tervezőt, egy lelkes zsenit, akiről akkor még nem tudta, hogy a műemlékvédelmi hivatalnál dolgozva a fejében volt a népi építészet minden tudománya, akiről még nem tudta, hogy ezt a tudást majd New Yorkban, a K Square Designs cégnél bővíti évekig, majd hazatérve ráhajt az YBL díjra és begyűjti a Pro Architektúra díjat is, szóval ez akkor még nem látszott. Csak a tehetsége, a mérhetetlen becsvágya, hogy valami gyönyörűt alkosson.
A férfi mielőtt belevágott volna a nagy feladatba, végigjárta a falut, lefényképezett minden házat, minden ablakot, ajtót, tornácot, kerítést, kertkaput. Akkor még lehetett a házakat fényképezni, akkor még nem laktak itt azok, akik jogi lépéseket terveznek a házukat fényképezők ellen. Akkor ez a gdpr-os agyrém még elképzelhetetlennek tűnt.
A több tucat fénykép alapján találták ki a tevezővel, milyen legyen a ház, milyen legyen a kép, ami a falut majd gazdagítani fogja. Amikor elkészült a mű és papírra került a terv, megosztották mindenkivel, akit érdekelt a faluban. Nagy hiba volt.
Már az építkezés első napjaiban megjelentek az érdeklődők, a szemlélődők, a kíváncsiak, hogy mi lesz itt, meg miért, meg miért úgy, meg egyáltalán, ki a franc jött ide megint. A házat építő emberek szerint volt két falubeli, akik szinte naponta megjelentek, és figyelemmel kísérték minden lépésüket. Egy kapafogú öreg, meg egy alacsony köpcös. A férfi ez alapján nem ismerte fel őket, mert csak akkor jöttek, ha a férfi nem volt ott, így soha nem találkoztak.
A kapafogú öreg egyik alkalommal colstokkal, ceruzával, jegyzetfüzettel érkezett és méricskélni kezdte a félig kész épület falait, a tetőt, az ablakokat, meg amit tudott. Amikor a munkások rászóltak, hogy kicsoda, és mit csinál, akkor az öreg sértődötten felelt, önkéntes faluvédő vagyok, védem a falunkat az ilyenektől mint maguk, akik nem idevalót építenek, mert ez a ház nem idevaló lesz. Ekkor az egyik ember, akinél lapát volt, kitessékelte az öreget, aki rendőrért kiáltott. Na akkor figyelmeztették, nézzen a lába alá hol áll, épp egy másik telken, épp birtokháborít, épp magánlakot sért, amikor hívatlanul méreget, szóval tűnjön el gyorsan.
Az alacsony köpcös szintén gyakran járt, de ő csak okoskodott, hogy ezt nem így kell, ez így nem lesz jó, ez itt túl nagy, az meg nem elég kicsi, a támfal nem idevaló, az ajtó meg nem illik a tájba, szóval semmi nem volt kedvére való. Amikor az emberek, akik építették a házat, megkérdezték, mi való ide, ebbe a faluba, a kis köpcös nem felelt. Amikor a munkásoknak elegük lett a sok okosságból, egyikük, közvetlenül a kisember mellett kinyitott egy cementes zsákot. Az enyhe szél beterítette a haját, az arcát, a ruháját, így az alacsony köpcös ember is sértődötten távozott.
Ezt követően érkeztek a hatósági felszólítások és büntetések, sorozatban. A szél kifújta a konténerből a cementes zsákot, már jött a bírság környezet szennyezésért. A téglát csak szombat reggel tudta hozni a fuvaros, ezért csak hétfő délelőtt rakták be az emberek az udvarba. Kedden jött a bírság a területfoglalási engedély hiánya miatt. Hogyan lehetett volna szombat-vasárnap területfoglalási engedélyt kérni egy bezárt hivataltól, dühöngött a férfi, de a következő büntetés is abszurd volt. Mert a tető dőlésszöge eltért a tervben szereplő 15%-tól, mert az 17% lett. Honnan a francból tudta ezt a hivatal megállapítani, amikor helyszíni szemlét soha nem tartottak, jegyzőkönyvet soha nem írt alá a férfi, és a munkások sem találkoztak soha hivatalos emberrel, csak a falut védő érdeklődőkkel.
A legújabb levél azonban mindezeken túl tett, mert akik a falut védték vele szemben, győzni látszottak. A hatóság 30 napot adott a férfinak, hogy állítsa vissza az eredeti állapotot, bontsa vissza a félig már elkészült épületet, mert az nem illik a jelenlegi faluképbe, az tájromboló építmény. Győzött az ostobaság, gondolta, mert az eredeti állapot maga volt a szörnyedelem. Akkor a falut védők szerint az illik ide, ebbe a faluba, ami volt, a tessauer ablakos, üvegverandás, műanyagpadlós romház? Agyrém.
A férfi, hogy a szomorúságát és dühét enyhítse, elindult a falu egyetlen utcáján lefelé, a bolt felé. Mert az délelőtt bolt volt, de délutánra átalakult kocsmává. Az udvarba kitett padok és asztalok mellett összegyültek olykor az itteniek, és megbeszélték a falu dolgait. Azt, hogy ki mit csinált és kivel, meg hol terem a gomba, meg honnan kell tüzelőt venni, szóval csupa olyan dolgot, amit csak egy jó sör, meg jó társaság mellett lehet megbeszélni. Na a férfi is ide tartott, de még délelőtt volt, és a padoknál nem ült senki.
A boltban ilyenkor a boltosnő állt a pultnál, és ahogy a férfi leült a szokott helyére, már kérés nélkül hozta is a sörét. Ez tetszett a férfinak, mert nem volt ehhez szokva, hogy kérés nélkül tudják, mit szeretne.
Egyik alkalommal, amikor épp sódert lapátolt a munkások után, megkérte a feleségét, hozzon pár üveg sört a boltból, mert ő most épp elfoglalt. Az asszony fogta a kosarát, elment a boltba, leemelt a polcról három üveg Drehert, betette a kosárba és fizetni akart. A boltosnő szó nélkül belenyúlt az asszony kosarába, kivette a palackokat, és helyettük betett három üveg Gössert.
A férjed a Gössert szereti, mondta a meglepett asszonynak. Honnan tudod mit szeret a férjem, kérdezte a feleség, de a válaszra nem volt felkészülve. Nem az a lényeg, hogy én honnan tudom, hanem az, hogy te miért nem, mondta a boltosnő, majd tovább folytatta a pakolást. Dolog volt, nem ért rá fecsegni.
A férfi lassan itta a sörét, így hamarosan délután lett, és megérkezett a boltosnő férje, aki ilyenkor átvette a helyét, és ő lett a kocsmáros. Amikor végzett a többi vendéggel, leült a férfi mellé, mert látta, hogy baj van, érezte, hogy valami történt, ami miatt a férfi söre lassan megmelegedett. A férfi elővette a levelet és a kocsmáros elé tette, olvasd el kérlek, ezt most kaptam és nem értem, mondta a férfi, mi a gondjuk a házammal? kérdezte végül.
A kocsmáros figyelmesen elolvasta a levelet, kortyolt egyet a frissen kitöltött söréből, majd elkezdett mesélni.
Nem a házaddal van baj, hanem veled. Idejöttél a semmiből, senki nem hívott. Ők nem hívtak. Senki se tudja ki vagy. Fiatal, elég jóképű, és magas. Ha építkezel, van pénzed. Egy jó drága autó áll a kapudban, csinos és fiatal a feleséged. És ami a lényeg: még áll a cerkád.
Nézz körül, kik védik ellened a falut. Öregebbek nálad, nálad magasabbra soha nem fognak már nőni. Roncs autókkal járnak, a feleségük már se nem csinos, se nem fiatal. Télen azért nem járnak már le, mert fűteni kell, és ami a lényeg, az ő cerkájuknak már kitört a hegye!
Amikor veled találkoznak, te rádöbbented őket minderre! Te egy tükör vagy nekik, amiben a saját nyomorukat látják, és megint a lényeg, hogy a ceruzahegyezőt sem találják.
Na azért, hogy itt maradj a faluban, és legyen kedved az építkezést befejezni, ameddig a házad el nem készül, ingyen kapod a sört. Akkor és amennyit akarsz, ingyért.
A férfi döbbenten hallgatta a kocsmáros szavait és lassan elé tárult a munkásai által lerajzolt, az öreg kapafogú és a kis köpcös képe. Illett rájuk az, amit a kocsmáros mondott, és még egy tucatnyi kivácsiskodóra, az állandóan érdeklődőkre. Az ajánlat, amit kapott, nagyon meglepte, hiszen ilyen gáláns gesztussal még nem találkozott, és kíváncsi lett ennek okára.
De hát miért vagy ilyen nagyvonalú velem, kérdezte. A kocsmáros odahajolt, és halkan, hogy mások ne hallják, válaszolt. Tudod nagyokos, ezeknek a falut védőknek én vagyok az elnökük, és hogy ne szakadjon le a bőr a pofámról miattuk, hát azért! mondta, majd kiitta a sörét és faképnél hagyta a döbbent férfit.
A ház az év utolsó napjaira, az eredeti tervek alapján végül felépült. A munkások elmentek, a férfi begyújtott az új cserépkályhába és élvezte a meleget. Elkészült a nagy mű, lehetett volna hátradőlni, de érezte, hogy még van valami, amit el kell intéznie. Sapka, sál, nagykabát, meleg csizma, ahogy az anyukája tanította, majd elindult a kocsma felé, mert már délután volt. Télen az a néhány vendég már a meleg kocsmában, az egyetlen asztalnál szokott ülni, de csak addig, amíg a kért italt gyorsan el nem fogyasztották. Ilyenkor már csak a kiválasztottaknak maradt hely a kályha mellett, akiket a kocsmáros oda engedett. A férfi belépett a kocsmába és örömmel látta, hogy egyedül vannak a kocsmárossal, így nyugodtan tudnak beszélgetni. Leült a kályha mellé, kapta az ingyen sörét azonnal, majd a kocsmáros is mellé telepedett. A férfi benyúlt a zsebébe, elővett egy kis noteszt, amibe az építkezés költségeit jegyezte, majd arra az oldalra lapozott, ahol a kapott büntetéseket írta fel.
Nézd mennyit fizettem ezeknek hiába! Ablakon kidobott pénz, rohadtul sajnáltam, mondta.
A kocsmáros ránézett a papírra, majd felállt, a pult alatti fiókból kivett egy kockás papírt és a férfi orra alá dugta.
Te vezetted mennyi sört ittam? kérdezte a meglepett férfi. Hát persze, mondta a kocsmáros, boltos vagyok, nem hülye.
A férfi mosolyogva állapította meg, hogy a két összeg majdnem azonos, és csak tréfából megjegyezte, hogy talán egy sör árával ő mégis több büntetést fizetett. A kocsmáros hátra nyúlt, és a polcról levett egy Gössert, azonnal kinyitotta, és a férfi elé tette. Most már egálba vagyunk, mondta, majd így folytatta.
Jól jegyezd meg, te budai sznob, hogy nincs ingyen sör. Te is megfizetted az árát, de nem nekem, hanem a hatóságnak, az államnak. De ne aggódj, én ezt az államtól visszaszerzem, mert boltos vagyok, nem hülye, ismételte megint a jól bevált szlogent. A férfi újra meglepetten nézte a boltost, emésztette amit hallott, majd hogy vacsorára is tudjon mit inni, kért egy Gössert, elvitelre. A kocsmáros elé tette az üveget. 120 forint lesz, mondta, nincs több ingyen sör.
