Kozmalakó diópálinka receptje
Június vége van, itt a diópálinka, diólikőr, vagy ha úgy tetszik, dió ágyas pálinka készítésének ideje. Vérteskozmán több diópálinka recept kering, a szupertitkostól a fénymásolaton keringőig. A sorozatunkban most egy instant, lusta-receptet mutatunk be, amely forralt bor fűszerrel készül.
Alapvetően egy igen lusta ember vagyok. Ebből eredően soha nem éreztem késztetést arra, hogy a kertem gyümölcseit összeszedjem, vagy átmenjek a szomszédba körtét, szilvát lopni, bocsánat, engedéllyel a hullott gyümölcsöt összeszedni. Még akkor is, ha az engedélyező már évek óta a kozmai temetőben nyugszik. De ez most csak egy rosszindulatú megjegyzés, viszont kozmai hagyomány.
A diópálinkát viszont szerettem, nagyon szerettem és szerencsére volt alkalmam megkóstolni Mankher Bandi bácsi patikamérlegen kimért összetevőiből készített, szinte orvosságként kezelt készítményét. Volt alkalmam az „Ingrid féle retteneteshez” is, és sokszor kínált Barna bácsi is az ő diópálinkájukból. Mindegyik finom volt és mindegyik másként volt az. Az egyik kissé keserű, a másik inkább édes, a harmadik pedig nem nekem való, szóval kerestem az igazit, mint annyi más területen is, hiszen mi más dolgunk lenne a világban, mint megtalálni a tökéletest.
A munkámból eredően egyik alkalommal igen nagy mennyiségű, étkezési célú tisztaszeszhez jutottam. Azonnal bevillant az ötlet, ebből kell a diópálinkát készítenem, hiszen így rengeteg munkát és bosszankodást megtakarítok. Csak hát a recept nem állt össze. Bandi bácsi patikamérlege nem tetszett, Ingrid nem árulta el a titkot, Barna bácsi meg csak mosolygott, szóval akkor kell egy saját.
A lustaság olykor erénnyé válik, mint ebben az esetben is. Elhatároztam, hogy én nem fogok méricskélni, kóstolgatni, próbálkozni, frászt. A legegyszerűbb megoldást fogom választani és vagy sikerül, vagy nem. Egy próbát megér, és ha nem sikerül, akkor inkább megtanulom az osso buco receptjét. Az is finom, igaz más miatt.
János nap környékén én is összegyűjtöttem a szokásos zöld diókat, szigorúan csak a kertemből, na meg a házam előtti két fáról. Ostoba módon kesztyű nélkül, mezítlábasan negyedeltem őket, majd egy 5 literes uborkásüveget megtöltöttem velük kb. háromnegyed részig. Erre öntöttem a 98%-os tisztaszeszt, csavarzáras kupak, majd az üveg ment az ablakba, hogy érje a napfény.
November közepéig pihent az üveg az ablakban. Olykor, ha arra jártam, mondjuk kéthetente azért kicsit megráztam, fejre fordítottam, hogy keveredjen, de igazából ez nem számít. Az alkohol kegyetlenül végzi a dolgát, amit ki tud oldani, azt kiold ennyi idő alatt. Az üvegben sűrű, sötét, szinte fekete folyadék keletkezett. Először az üveg tartalmát egy fém tésztaszűrőn áttöltöttem egy nagyobb edénybe, majd kávéfilteren keresztül tükrösre szűrtem, már rendes palackokba. Ezt tekintettem dió alapnak. Szembe szomszéd Zoli bácsitól szereztem pár liter elég jó és tiszta almapálinkát, és elkezdődött a kísérletezés.
Egyetemi tanulmányaim során utáltam a konzervek felöntőlé összetevőinek kiszámítását, a szárazanyagtartalmak, sav és cukortartalmak, a koncentrációk egyeztetését, a három, vagy több ismeretlenes egyenletek megoldását, de most ez a tudás jól jött. A rozsda lepergett az agyamról és máris felállt a képlet. Mennyi 98%-os szeszfokú dió alaplét kell beleönteni a valamennyi 52%-os pálinkához és utána mennyi desztvizet kell még hozzáönteni, hogy az eredmény egy 43%-os, kitűnő ízű diópálinka legyen? Ez csak három ismeretlenes egyenlet, lehet találgatni.
Nálam egy fél deci alaplé kellett fél liter pálinkához, először. Ezt jól összeráztam, majd ebbe került a titkos összetevő, a Lucullus forraltbor fűszerkeverék.
Erről azt kell tudni, hogy kristálycukor alapra viszik fel a természetazonos aromákat, így amikor a cukor elolvad, fényes tiszta marad a pálinka. A KOTÁNYI féle forraltbor fűszerkeverék nem jó, mert ott őrölt fűszerek vannak a tasakban, így a pálinka zavaros lesz. Ezt követően, patikában vásárolt desztillált vízzel beállítottam a 43%-os végső szeszfokot. A patikai desztvíz igen drága, de nem szabad mást venni, pl az OBI ioncserélt vizét használni, mert egy idő után felhős lesz az anyag. Volt aki így járt, ne ezen spóroljunk.
Az első üveg, amit ilyen módon készítettem, kb. egy hét rázogatás és pihentetés után volt késznek mondható. Rázogatni kell az üveget, mert mint tudjuk, a cukor alkoholban igen nehezen oldódik. Egy hét után jött a kóstolás, de amit éreztem, az nem volt jó. Nem volt elég intenzív dió ízű, és a színe is világos arany lett, szóval emeltem az alaplé mennyiségét duplájára. A szín gyönyörű lett, az íz markánsabb, férfiasabb. Természetesen itt nem álltam meg, és folytattam a kísérletezést addig, amig meg nem találtam az igazit. Az viszont maradjon az én titkom. Szerintem aki elolvassa ezt a történetet, el tudja készíteni a sajátját, mert ahogy a régiek mondták valahol „ de gustibus non est disputandum” Szóval kísérletezzetek, játsszatok, addig maradunk felnőtt gyerekek.
A sorozat bevezetője ITT OLVASHATÓ, benne – többek közt – leírjuk a pálinka elnevezését, gyógyhatását, az édesítési és a hígítási módszereit.
Rockenbauer/Mankher-féle recept ITT OLVASHATÓ.
Recept, amely fénymásolaton terjed a faluban ITT OLVASHATÓ.
