A saját szemét a saját felelősségünk
VÉLEMÉNY – Mert ismételten bebizonyosodott, hogy a falut nem a turistáktól kell védeni, hanem önmagunktól.
Az evolúciónak azon szakaszában élünk, amikor a családi, kis háztartási életvitelen már túl vagyunk. Nem termelünk magunknak, hanem a hipermarketekben vásárolunk. Ezzel nincs baj, így lehet túlélni, manapság így lehet táplálni a bolygón élő 7+ milliárd embert. De nem csak az éhség, a kényelem is nagy úr! Hedonista életmódot propagál minden marketinges, és a posztokban is az életet habzsolók kapják a legtöbb lájkot.
Nincs ezzel baj, ma így élünk, csak tisztába kell lenni a velejárójával.
A velejárója pedig a gyakran pökhendiségbe torkolló kényelem, azaz, “intézzétek el, mert azért fizetünk”, és természetesen a csomagolás, azaz gyűjtőnéven szemétnek nevezett halmaz. Ezekről már nem akarunk tudomást venni, miközben “élvezzük az életet”, mert a szemét se nem tápláló, se a kényelmünket nem szolgálja. Azaz csak élvezni akarjuk az életet, a végterméket pedig leszarjuk.
Mit is teszünk? Igyekszünk megszabadulni a szeméttől, foglalkozzon vele más, mert az már nem a kirakatunk része. Büdös, szagos, folyik… fujj, undorító, -hallom gyakran. Konkrétabban: nem magunk gondoskodunk az általunk kreált szemét eltakarításáról, hanem szólítjuk a polgármestert, hivatkozunk Depóniára, elővesszük az annyira divatos “szelektív” hívószót, egyesületek napirendjére tűzzük, kidobjuk az út szélén, visszük a szomszéd települési erdőszélre… De mindez nem megoldás, hanem hárítás.
Aki szemetelt, az takarítsa el maga után a placcot, kultúráltan és emberi módon, és ne várja, hogy más intézze el helyette. Ha mi élveztük a szemét keletkezésének pillanatait, akkor a végtermékről is nekünk kellene gondoskodni. Egyszerű, mint a szorzótábla, de csak elméletben.
Ezért egy párhuzam jutott eszembe.
Levezetem, miért használom a “leszarom” igét. A műanyag-, a fém-, a fa-, illetve szerves hulladék anyag, amely a mai életvitelünk mellékterméke, nagyjából olyan, mint a wc-n keletkezett, nagy dolog végterméke. Ugye, az mindenkinek keletkezik? Ez az élet része, és nem is kell nagyon hedonistának lenni. A pelusba burkolt babák kivételével, azt mindenki egyedül takarítja el. Csendben, titokban, intimen. Nem tűzi ki a faliújságra se a színét, se az állagát, hanem kihasználva az adott infrastruktúrát, kipakol a megfelelő helyre, és eltakarítja maga után, majd a három rétegű papírral el is simítja a helyét.
És ilyen egyszerű lenne a szeméttel is. De mégsem ez történik.
Mindez azért jutott eszembe, mert történt minap Kozmán, hogy a Kozmai1 lomtalanított, és az állólámpákat, konyhai felszerelést és hasonló limlomokat a falu közepén található kukákba gyömöszölte, nem is keveset, mert mindkettőt úgy megpakolta, hogy már be sem lehetett csukni a tetejét. Erre jött a Kozmai2 a saját 8 zsáknyi!!! kommunális szemetével, amely már nem fért a neki legközelebb eső kukába. Persze, kedve-, és ideje szűkében, nem vitte el a cuccot a többi, szabad kukába, hanem a fűre pakolta őket a kukák mellé, mert így kényelmesebb. Arra járt a Kozmai3, aki elszörnyedt a látványtól, és négy zsákot, amennyi belefért a csomagtartójába, átköltöztetett a falu végi kukába, de a többi ott maradt és a kukák mögé rakta, hogy ne rontsák az oly gyakran emlegetett faluképet. Ezek után ,csak egy éjszakát kellett várni, hogy a rókák vagy a borzok széttépjék. Így készült el a nyitókép, és annak nyomán ez a gondolatsor, amelynek nem célja, hogy tetteseket keressen, hanem, hogy tükröt mutasson minden kozmai lelkiismeretének.
Itt jut eszembe Balogh Levente, a Szentkirályi Ásványvíz tulajdonosa, aki nem egy interjújában elmondta, hogy a pet-palackot divatos szidni, pedig az égvilágon semmi gond vele. Teszi a dolgát, mindaddig míg az ember ki nem dobja a folyóba, vagy a tengerbe. És olykor a szóban forgó ember nem szégyenli el magát, hogy “jujj de rosszat csináltam” hanem tacepaót készít és elkezdi szidni a multikat, meg úgy általában mindenkit, csak épp nem akar a tükörbe nézni.
Tehát kedves ember, kedves KozmaiXY, ha az életed során keletkezik ilyen, vagy olyan szemét, annak az eltakarításáról tessék megfelelően, emberi módon gondoskodni. Az infrastruktúra adott, a rendszer ismert, csak egy kis akarat kell, hogy ne nyögés legyen a vége.
…és ne feledjék a vizet is lehúzni!
Ja, és még valami. Vérteskozma erdő közepén van, talán ez az egyik oka, amiért ide jöttünk ennyien. De tudnunk kell, hogy az erdőben állatok is élnek, sőt, ők előttünk is itt voltak. Ezért teljesen természetes, hogy átjárnak az udvarainkon, hogy ásnak a gyümölcsfa alatt és, hogy össze szedik az ételmaradékokat. Ez ellen nem tudunk, és nem is kell semmit tenni, csak élvezni kell/lehet a közelségüket. De kérem, ne rájuk haragudjunk ha széttépik a szemeteszsákot, hanem jusson eszünkbe Levente gondolatmenete. Legyünk toleránsabbak és gondoljuk végig, hogyan került az orruk elé a millió szagot és illatot árasztó zsák.
Még egy gondolat zárásként, visszautalva a bevezető mondatra: a nyitóképet nem a turistáknak, hanem kozmai falubelinek köszönhetjük. Így ne az idelátogatók ellen védjük gyönyörű falunkat, hanem saját lustaságunkon vegyünk már végre erőt.
Radisics Milán
