Feri bácsi pacalja
Vannak dolgok amikről muszáj írni. Na ez most az, Feri bácsi pacaljáról muszáj, mert rohadtul fáj, hogy csak most találkoztunk vele. De akkor előbb a pacalról valamit.
A magyar konyhának számos étke rendelkezik azzal a kíváló tulajdonsággal, hogy barátságokat, házasságokat, szerelmeket tud tönkretenni, mert hogy melyik az igazi, melyik az autentikus, kié finomabb, meg egyáltalán hogyan lehet azt a trutymót egyáltalán megenni, szóval a pacal ezek között is előkelő helyet foglal el.
Vannak akik életükben nem ettek ilyet, egyszerűen azért mert nem volt rá alkalmuk, vagy ha volt is, nem vitte rá a lélek, hogy megkóstolják azt, szóval az ilyeneket egyszerűen pacalszűzeknek hívjuk, és csak sajnálni tudjuk őket a kimaradt élvezetek okán.
A másik csoport a pacalzabálók köre, akik már ettek, készítettek ilyen csodát, de természetesen az általuk főzött pacal az igazi, és ilyenkor elkezdődik a hímek közötti verseny, hogy kinek nagyobb, meg kinek visz messzebbre, meg hányszor hetente, szóval az igazi kandúrpárharc. Érdekes módon ha asszony főz pacalt, akkor ő csak csendben boldog, ahogy végignéz a csámcsogó népeken, az elégedett arcokon és besöpri a szaftos dícséreteket, és végül begyűjti a kenyérrel fényesre kitörölt tányérokat, mert hát igazából ez a lényeg.
Szombaton, amikor pár eszement elhatározta, hogy a falu közepén éktelenkedő, elkorhadt, penészes karámnak nevezett faszörnyet kicsit rendbe teszi, Feri bácsi, aki mindig kalapot hord, szóval a Kalaposferi megszánta ezeket a bolondokat, és úgy döntött, hogy enyhít önként választott szenvedésükön és legalább egy tál meleg étellel segít rajtuk. Azt azért mindenki tudta róla, hogy szeret és tud is főzni, nem úgy mint Kozmalakó, aki csak szeret, de ez majd később kiderül, ahogy a történet is gördül tova.
Először is tüzet kellett gyújtani, ahogy egy férfihoz illik, azt itt nem részletezzük, aki tudja tudja, aki nem, az kérjen telefonos segítséget. A főzéshez bogrács dukál, mert a boltban kapható összetevőkön kívül a felszállő füst aromája is kell a tökéleteshez, szóval volt füst, meg láng, meg forró bogrács. Na ebbe ment egy jó adag disznózsír, majd kb 1,5 kg apróra vágott vöröshagyma, meg egy fej zúzott fokhagyma is, és itt kapott elegendő sót is az anyag. A jó adagot minden férfi tudja, pont annyi amennyi ekkora hagymatömeghez szükséges, oszt jónapot. Amikor a hagyma már kicsi színt kapott, de még nem égett oda, na akkor ment rá a Lidlben kapható, előre csomagolt, friss, konyhakész dobozolt pacal, kb 4,5 kg.
Na itt azért megáll az írás, mert Kalaposferi attól jó szakács, hogy nem bízik másban, csak saját magában, szóval a csomagolt pacalt előbb szépen kiterítette a konyhapultra és olyan darabokra aprította, hogy azok kellően puhák és élvezhető méretűek legyenek a művelet végén. Amikor ezzel elkészült, csak akkor jöhetett a bogrács.
Az egészet felöntötte annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd jött a csendes forralás. Amikor a zsiradék már felúszott a bogrács felszínére, na akkor került bele jóféle őrölt pirospaprika, egy teljes tubus pirosarany, majoranna, őröltbors, három és fél babérlevél, még egy fej zúzott fokhagyma. De amitől olyan lett amilyen, na az a házi, üvegben eltett lecsó. Amikor ezt is megkapta a bogrács, folytatódott a forralás kb 3 órát, amíg az anyag kellő puhává nem főtt.
Amikor az önkéntes bolondok már kellően elfáradtak és szemük kopogott az éhségtől, Kalaposferi ebédre hívta a gyülekezetet. Mivel a fülük botját sem mozdították, és tovább folytatták a csiszolást, ő egy bátor mozdulattal kihúzta a hosszabbítót a házában lévő konnektorból, így a döbbent éhezők kénytelenek voltak bevonulni végre az udvarába, ahol terített asztal és ez a remekmű várta a társaságot.
Meglepő módon voltak pacalszűzek is a csapatban, akik kellő bátorsággal láttak neki a kóstolásnak, de volt aki megfutamodott. Na ő kapott frissen készült paprikáskrumplit, a nem húsevő barátunk pedig sütőtöklevest és egy jó adag lecsót.
A pacalhoz friss fehér kenyeret, uborkát és almapaprikát kaptunk, italként mádi furmintot.
Kalaposferiről sok mindent lehetne mondani, de az asztalnál ülők egy dologban egyetértettek, remek volt az ötlet, tökéletes volt a kivitelezés, hibátlan volt a kiszolgálás, rohadt jó volt a pacal, és azt hiszem mindenki boldog volt, hogy nem kellett egy ideig csiszolnunk.
Feri bácsi, ezúton is köszönjük a vendéglátást, és ha még van kedved hozzánk, jönnénk máskor is.
.
