Jó reggelt Vérteskozma!
Kozmai reggeli. Nem, ez nem recept, ez egy életérzés!
Akinek megadatott, hogy Kozmán ébredjen reggelente, és nemcsak a nyári hónapokban, hanem télen, amikor az idő kicsit karcosabb, szomorúan borús és hideg, az tudja, hogy ezek a reggelek is tudnak varázslatosak lenni. Persze ha lenne hó, akkor ez magától értetődő, de most nincs, csak a szürkeség, meg a hideg, és mégis.
Ma reggel későn keltem, sokáig vakaróztam az ágyamban, mert megtehettem. Már nem kell rohannom dolgozni, nincs a kötelező reggeli szex sem, bár lenne rá igény, meg elmaradtak a kelljmárfelgyújtsálbemerthidegvan ébresztő mondatok is, szóval lustaság volt a köbön. A forró tejeskávé, meg a három lágytojás pirítóssal, szintén megvárt, míg kényelmesen lehuppantam a kedvenc fotelomba. És az első korty után jött a csoda, vendégeim érkeztek.
A Herceg családja érkezett, sajnos már a Herceg nélkül. Tavaly tavasszal kezdek hozzám jönni, és én nem kérdeztem miért. Pedig ott volt nekik az erdő, meg hátul a hatalmas rét, de ők mégis ide jártak. Lelegelték a borostyánomat, a teljes vinca szőnyeget, összeszedték a hullott almát, majd következett a lustaságból fel nem szedett gesztenye. Most télen meg a madárbirs, és a hetente vásárolt retek általam kidobott friss levelei, mert hogy az nem való a szemetesbe. Éjjel megérkeznek, lefekszenek a fenyőim alá pihenni, majd amikor elindul a nap, és kezd kivilágosodni, szépen kisétálnak, mennek biztonságosabb helyekre, ahol nem zavarom őket favágással, hamuzással, krákogó köhögéssel, meg a büdös autómmal.
De ma reggel ez fordítva történt. A kávé kavargatása közben, úgy 9 óra tájban az utca felől érkezett a mama és gidája. Megették a reteklevelet, csipegettek a madárbirsből és célirányosan indultak hátra. Nem voltak sokáig, talán ha tíz percet töltöttek itt, és szépen átsétáltak a szomszédba. Nem értettem, hogy nappal minek jönnek, és miért csak ennyi ideig, hiszen ha pihenni akartak volna, maradnának tovább. És akkor jött a megvilágosodás, hogy a só.
A vadász barátaitól Milán kapott jó adag nyalósót, tőle kaptam egy adagot, amit a fekvőhelyük mellé egy fenyő alá, még tavaly kitettem. És ez működött. Anya és gyermeke, ha nem is minden nap, de rendszeresen bejárnak sót nyalni, és ezt még a Herceg fedezte fel, és tanította meg a családjának, hogy itt ez is kapható.
Kozmán sok mindennek lehet örülni, kinek mi okoz örömet, az persze változó. Nem vagyunk egyformák, ahogy a postaládáink sem, de a lényeg az ugyanaz. Jó itt lenni, és itt reggelizni, ilyen társaságban, csendben, nyugalomban.
Jó reggelt Vérteskozma!
