Jurcsik Károly, aki megmentette Vérteskozmát: -Hát, mi csavargók voltunk!
A könyvében Jurcsik Károly és Jahoda Maja elmesélik, hogyan kerültek Vérteskozmára 1970-ben és, hogy Kozma ma miért olyan, amilyen.
Pesten nagyon kicsi lakásunk volt, egy tetőtérbeépítés. Mindig azt hittük, hogy nem is kívánunk kötöttségeket, nem tudtuk elképzelni, hogy nekünk legyen egy nyaralónk, egy telkünk, ahova rabszolgaként járunk dolgozni.
Mi imádtunk csavarogni, bejártuk Magyarországot. Jól éreztük így magunkat, gyűjtöttük a régi tárgyakat. Ez volt az az időszak, amikor a falusi emberek a gyönyörűséges régi tárgyaikat kidobálták és boldogan adták oda egy új műanyag edényért vagy egy új zománcos lábosért. Szerettük ezeket a régi tárgyakat, próbáltuk menteni, óvni, ugyanakkor használtuk is őket. Ilyen gyűjtőút során jutottunk el Vérteskozmára, ami egy kihalóban lévő öreg falu volt, iskola nélkül, orvos nélkül, varázslatos hangulattal. És a pusztuló házak között nem volt egyetlen egy sátortetős, rosszízű ház sem. Így mentünk be a faluba, ahol pillanatok alatt kiderült, hogy ez nem egy “gyűjthető” falu. Itt állt a front, aztán – sváb falu lévén – jöttek a kitelepítések, betelepítések. Tehát tárgyi anyag csak elvétve volt!
Egymásnak sem mertük bevallani akkor, de elkezdtünk vissza – visszajárni Vérteskozmára, mert még ott lebegett körülöttünk csavargó szellemünk. Aztán valahogy egy esti beszélgetésnél bevallottuk egymásnak, hogy ez az a falu, ahol el tudnánk képzelni bizonyos kötöttségeket. Pénzt kértünk kölcsön és megvettük a házat. Attól kezdve beleszerettünk és kezdtük vinni a barátokat, Finta Jóska, Tihanyi Kálmán, Molnár Péter építészeket.
De azonnal arra gondoltunk, hogy hány gyönyörű helyet tettek tönkre Magyarországon, ha felkapottá vált egy falu. Akkor összefogtunk építészek, hogy ezt itt nem szabad engedni. Meg kell védeni. És ennek egyetlen módja van: a rendezési terv. Mert a rendezési terv az törvény. Társadalmi munkában csináltunk rendezési tervet, ami meghatározta, hogy nem bővülhet a falu. Csak oda építhető ház, ahol eredetileg is volt épület, tehát nem
tömörödik be, nem kezd el burjánozni az egész település, de erős megkötéseket tettünk az épületek formai kialakításában is, amit sokan vitatnak. Mondhatják anakronisztikusnak, hogy régi parasztház-formákat építettünk vissza, ami igaz is, meg nem is. Egy modern szemléletből mindig furcsa visszamenni a múlt formavilágába, egy más gondolkodás és más gazdasági helyzet adottságaihoz. Viszont, ha ezt a formavilágot az ember megtöri, akkor az egész környezet varázsa vész el. Tehát itt nem arról van szó, hogy ne legyen fürdőszoba, vagy hogy ne legyen tökéletes a mai kornak megfelelő higiéniai berendezés, de a külső megjelenés, formavilág, az éppen olyan kincs, mint a környező táj.
Ez volt a kezdet. Azóta vérteskozmai házunk eladósorba került. Számunkra lezárult egy életszakasz, közel harminc év. Nem könnyű. De már nem tartható fenn. Messze is van. A mai világban nem megy. Nem tragikus, csak azért sajnálatos, mert már soha az életben nem lesz arra módunk, hogy hasonlót vegyünk. De talán nem is baj… Ha változtatni kell, az ember megteszi. Keres valami más elfoglaltságot. És meg is találja…
A pionírok, vagyis a beköltözök mi voltunk. Most már az új nemzedék viszi tovább, amit mi elkezdtünk.
Részlet a Jurcsik Károly című könyvből, amelyet a Kijárat Kiadó adott ki.
Címlapon: Jahoda Maja és Jurcsik Károly a győri otthonukban
A könyvet köszönjük Thury Katinak!
