Meghalt Emma néni
Pénteken, 2022 május 13.-án, életének 88-ik évében elhunyt Tóth Józsefné.
Emma néni is elment. Aki ismerte, tudja mit jelent ez. A nagy hiányt ismét. Emma néni úgy hozzá tartozott a faluhoz, mint az útmenti diófák, vagy a szél suhogása, vagy bármi más, amitől Kozma a Kozma. Elfogult vagyok, mert lehetek, mert a sors megadta, hogy ismerhettem őt, és élvezhettem a szeretetét és gondoskodását.
Amikor megvettem Kozmán a házat, vele kaptam az öreget, a Józsi bácsit, és persze Emma nénit is, csak róla alig tettem említést. Mert nem ő volt elől, hanem az öreg. Szerette, ápolta, rendezte ahogy kell, olykor keményen, olykor féltő szeretettel, mert hát régóta voltak együtt, és ez így volt rendjén.
Az öreg 2002-ben elment, megsirattuk, elbúcsúztunk tőle, Emma néni persze nem. Szinte naponta járt a temetőbe, hogy mindig legyen friss virág, és a gyom se nőjön ott hiába. Az öreg élt tovább Emma néni lelkében, és ez így volt jó.
Az öregről írtam, és próbálom Emma néniről való emlékeimet előkeresni, de szégyellem, mert idő kell hozzá, de azért jönnek.
Az első télen hatalmas hó hullott, alig lehetett a falut megközelíteni, de az elszántak jöttek péntek délutánonként. A ház előtt viszont meg kellett állni, és a havat ellapátolni, hogy az útról be lehessen hajtani. Egy kényes városinak ez nagy munka és szívás a köbön. Amikor rám került a sor azon a pénteken, már előre vacogtam, és féltem, hogy nem lesz kedvem a rohadt hidegben este még havat lapátolni. Amikor a ház elé értem, döbbenten láttam, hogy valaki ellapátolta a havat, így egy mozdulattal be tudtam állni a kapu elé. Sokáig álltam ott és próbáltam kitalálni mi történt, de nem jött az ötlet.
Másnap, amikor beköszöntem az öreghez, mert eleinte ez szinte rutin volt, na akkor elmeséltem, mi történt. Az öreg nem szólt egy szót sem, csak morgott magában valamit. Amikor rákérdeztem, csak annyit mondott, hogy az a bolond Emma kiment este egy szál kabátban, és szétfagyva jött vissza, hát nem tud ez magára vigyázni.
Emma néni csak mosolygott és megkérdezte, hogy rendben volt-e a dolog, mert a szélén maradt még egy kicsi jég. Na akkor esett le, hogy ez a drága, 40 kilós asszony volt a tettes úgy, hogy az öreg nem is tudott róla. Fogta a hólapátot, és egy fázós városinál este elkotorta a havat, hogy annak ne kelljen. Az arcomról úgy égett le a bőr mint a zsírpapír, és nem tudtam, hogy szégyelljem magam, vagy örüljek a szerencsének, hogy ilyen helyre kerültem.
A másik élményem a kollégáimhoz kapcsolódik. Amikor velük egy rohadt hideg hétvégét töltöttünk itt, persze kellő alkohol társaságában, a hideget Emma néni enyhítette egy tepsi túrós és mákos rétessel, meg egy másik tepsi hurka-kolbásszal. Nem mi kértük, ő adta. Amikor kérdeztük miért, az volt a válasz, hogy olyan rosszul néztek ki , egyetek már valami rendeset. Nem kellett kétszer mondania, befaltunk mindent. Kollégáim csak néztek, hogy ezt most hogy, meg miért, meg hogyan, hogy csak így megjelent egy apró, vékony öregasszony két tepsivel, csak hogy legyen mit ennünk. Mint a mesében, mondták, én meg dagadtam a büszkeségtől, hogy hát igen, ez Kozma. Meg persze Emma néni.
Emma néni rétese híres volt, pont annyira, hogy a városi feleségek csak irígykedtek, mert hát a városban ki a fene fog rétestésztát nyújtani, hiszen készen kapni ilyet a boltban. Hát ilyet nem, persze háttal nem kezdünk mondatot, de most ide ez kellett. Szóval ilyen rétest senki nem tudott nyújtani, csak ő. Feleségem nem is próbálkozott a dologgal, így amikor az érdeklődő kislányom erről kérdezte, egyből küldte Emma nénihez. Menj csak hozzá, majd ott megtanulsz mindent, mondta, és örült, hogy nem neki kell a kislányt megtanítani a rétes készítésére.
És a gyerek, mert hát kíváncsi volt, ment is Emma nénihez, hogy süssenek egy tepsi rétest. Drága Emma néni nem küldte el őt a rétre galagonyát, meg ökörnyálat szedni, bár megtehette volna, hanem angyali türelemmel lesöpörte az asztalt fedő linóleumot, rátette a gyúródeszkát, hozott lisztet meg mindent ami kellett, és elkezdődött a tanítás. A gyerek kacagva gyúrta a tésztát és óvatosan húzta, ahogy Emma néni mutatta. Együtt hamar végeztek, és a gyerek boldogan hozta nekünk a végeredményt, a túrós rétest. Ezt én csináltam Emma nénivel, mondta és kicsattant a boldogságtól, hogy neki elsőre sikerült, és nem szakadt el, és milyen finom lett. Na most egy apának a lánya boldogsága az életénél is többet ér, és ezt megint csak Emma néninek köszönhetem.
Köszönöm drága Emma néni, azt hogy ismerhettem, és azt a sok törődést és szeretetet amit kaptunk. Visszaadni már nem tudjuk, legfeljebb majd a gyermekeinknek és a leendő unokáinknak, hogy tudják, milyen az önzetlen szeretet, a törődés, meg a jó túrós rétes.
Drága Emma néni, nem felejtünk. Ha találkozol majd az öreggel odafenn, vigyázz rá, ahogy szoktál, és mondd el neki, hogy azóta sem ittunk olyan körtepálinkát, mint amit tőle kaptunk.
Emma néni temetése május 27.-én 10 órakor lesz a vérteskozmai temetőben.
