Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. A természetvédelmi szakemberek cáfolják azokat a tévhiteket, amelyek a faj túlszaporodására ás az apróvadállományban okozott számottevő károkozására irányulna, mivel azok állománycsökkenése sokkal inkább élőhelyük átalakulásával magyarázható, mintsem a természetes ragadozómadár-állományok megerősödésével. Emellett problémás lehet, hogy összetévesztenék ritka fajokkal, pl. pusztai ölyvvel, hiszen sokszor a szakemberek is csak alapos megfigyelés után tudják biztosan elkülöníteni a többi hasonló ragadozótól. A határozást ráadásul megnehezíti az egerészölyv rendkívüli színezetbeli változatossága. Rágcsálópusztításával hasznot hajt a mezőgazdaságnak, bár a mai szemlélet már szerencsére nem ezek alapján a szempontok alapján dönt egy madár státuszáról. A hazai állomány állandó, de télen észak-európai madarak érkeznek Magyarországra.

Kifejezetten a Mediterráneum és a földközi-tengeri szigetek veszélyeztetett sólyomféléje. Vonuló madarak elejtésére specializálódott ragadozó. Két színváltozata van, kissé a kabasólyomra emlékeztető világos, valamint egy melanisztikus, sötét változat. Hazánkban ritka kóborló, összesen három hitelesített megfigyelése van. Mivel költőhelye messze van, hazánkban pedig nagyon ritka kóborló madárfaj, így különösebb természetvédelmi intézkedést nem igényel. Vonuló madár, a telet Madagaszkáron tölti.

Rendszeres átvonuló, megfigyelésére főleg március és május, valamint június és november között van esély, de néhány példány rendszeresen át is telel csatornák és források közelében. Folyók és patakok mentén, árasztásokon, belvizeken, halastavakon lehet megfigyelni magányos egyedeket, kisebb csapatokat. Európa nyugati és déli területein, valamint Afrikában telel a madarak zöme. Európai állománya stabil, mivel nem csak a természetes jó állapotú vizek mentén fordul elő, a vizes élőhelyek általános védelme segíthet abban, hogy ez a faj megfelelő pihenőhelyeket találjon hazánkban.

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is.

Legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta. Rövid távú vonuló, sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére. Itt dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyének határait. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyasztanak.

Európában általánosan elterjedt. Hazánkban mindenütt gyakori, városokban is rendszeresen költ. Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, gyümölcsöket, magokat, melyeket a talajon szedeget össze, de kisebb arányban rovarokkal is táplálkozik. Fiókáit állati eredetű táplálékkal táplálja. Vonuló, az északkelet-európai állomány egy része hazánkban tölti a telet, míg az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel. Territoriális madár, tavasszal és nyár elején a hím gyakran hallatja rendkívül erőteljes énekét.

Leggyakoribb pityerfajunk, mely állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt, a magvak és bogyók mellett javarészt pókokkal, rovarokkal táplálkozik. Fiókáit is főleg utóbbiakkal eteti. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor költőhelyétől teljesen eltérő élőhelyeken is feltűnhet.

A hegyvidéki laza talajú, láp- és mocsárerdők kisszámú fészkelője. Vonuláskor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. A szalonka a vadászkultúrában meghatározó szerepet tölt be, hazánkban az utóbbi években komoly feszültségek forrása a vadásztársadalom és a természetvédelem között a faj tavaszi vadászhatóságának kérdése, mivel az Európai Unió betiltotta a faj tavaszi vadászatát. Vadgazdálkodási szempontból a faj kevésbé jelentős, de speciális vadászati módja és a hozzá kapcsolódó hagyomány miatt minden korlátozás nemtetszést kelt a vadászokban. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik, hazai védelme ezért is merül fel rendszeresen. A telet Nyugat- és Dél-Európában tölti.

Gazdag mintázatú, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadárfajunk. Hazánkban először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta egyes országrészekben már gyakori fészkelőnek számít. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére. Legtöbbször rejtve marad élőhelyén, de rövid, éles egytagú jelzőhangja messziről elárulja jelenlétét.

Kisszámú, de rendszeres átvonuló, főleg leeresztett halastavakon, belvizeken, árasztásokon, szikes tavakon lehet megfigyelni magányos példányait, vagy kis csapatait, sokszor más partimadarak társaságában. Európai állománya stabil, hazánkban a halastavakon és természetes vizeken megfelelő táplálkozó és pihenőhelyet talál, a faj hazánk részéről nem igényel különösebb természetvédelmi intézkedést. Vonuló madár a telet akár az Egyenlítőtől délre is töltheti, főleg tengerpartok mentén vonul, telelésre is főleg ilyen élőhelyet választ.

Régen a sárgalábú és a sztyeppi sirállyal azonos fajba sorolták, ma három különböző fajként kezelik őket. Az ezüstsirály hazánkban ritka téli vendég. Az öreg madarak lába ellentétben a másik két hasonló fajjal, hússzínű. Kereszteződhetnek más nagy sirályokkal, így a sztyeppivel és a sárgalábúval is. Mindenevő. Vízen, szárazföldön és a levegőben is sikeresen zsákmányol. A táplálék összetétele változatos, magvak, termések, férgek, rovarok, csigák, kagylók, más gerinctelenek, hal, kisemlős, tojások, fiókák, dögök és hulladékok alkotják. Állománya növekvő, melynek oka a növekvő hulladék mennyisége. Akár 30 évet is élhet. Részben vonuló, a fiatal madarak kóborolnak.

Rendszeres átvonuló, de mindig csak kis számban jelentkezik hazánkban. Főleg nagyobb természetes vizeink és halastavaink mentén jelenik meg, többnyire egyesével. A megfigyelések zöme nyár végéről és az őszi időszakból származik. A telet a trópusi tengereken tölti. A többi halfarkashoz hasonlóan csak ritka vendég, különösebb természetvédelmi intézkedésekre nincs szükség a faj védelme érdekében.

Észak-amerikai kóborló, két alakalommal figyelték meg hazánkban, 1986-ban és 1992-ben. Amerikában az egyik leggyakoribb partimadár. Nálunk rendkívüli ritkasága miatt nincs természetvédelmi jelentősége. A Közép-Európába eljutó madarak valószínűleg nem jutnak soha haza, nem találkoznak fajtársaikkal, szaporodásra nincs esélyük.

Sokáig azon madárfajok közé tartozott, amelyek mint költőfaj, eltűntek hazánkból. Ez a gyönyörű vízimadár 2005-ben szerencsére újra megtelepedett az Ipoly mentén. Igaz egyelőre még csak egy pár választja költőhelyül évről évre hazánkat, de a faj európai állományának növekedése bizalomra ad okot a faj jövőjét illetően. A nálunk megjelenő példányok védelme és nyugalma kiemelt fontosságú. Az esetleges költésekre ez még inkább igaz. Európa atlanti partjai mentén telel.

A cserregő nádiposzátához nagyon hasonló megjelenésű madár, attól legkönnyebben éneke alapján lehet megkülönböztetni. Későn, legtöbbször májusban érkezik és a nyár végével már el is vonul afrikai telelőhelyére. Többnyire vízhez, vagy nedves élőhelyhez kötődő rovarokkal táplálkozik. Gyakori madárfajunk, szinte minden vizes élőhelyünkön jelen van.

Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.

Szórványos átvonuló, főleg október és november hónapokban lehet vele találkozni a nagyobb folyó- és állóvizeinken. Ritkán áttelel, kisebb számban tavasszal is megfigyelhető, néha a gyakoribb sarki búvár társaságában. Leginkább a tengeren telel. Európai állománya sérülékeny, de ritkasága miatt Magyarországon nem igényel célzott védelmi intézkedést.