A lilealakúak többségétől eltérően sokszor kifejezetten száraz élőhelyeken él. Hazánkban alföldi homokpusztákon, szikeseken, ritkábban mezőgazdasági területeken költ. Március-április folyamán érkezik meg afrikai telelőhelyéről, október végén, novemberben hagyja el hazánkat. Élőhelyinek megfelelő kezelése, a legeltetés mértékének pontos meghatározása, és a költés zavartalanságának biztosítása elősegítheti a hazai populáció megőrzését.

A legnagyobb termetű bagolyfaj. Hazai állománya jelenleg növekszik, néhány évtizeddel ezelőtt alig volt néhány ismert költőpár, s több, korábban ismert klasszikus költőhelyéről is eltűnt. Mára legtöbb régi költőhelyén ismét megjelent. Tápláléka nagyon sokrétű, de az emlősök közül mára a vándorpatkány vált leggyakoribb zsákmányállatává. A korábban gyakori mezei hörcsög és annak zsákmányolása, napjainkra a negyedére esett vissza. Madárfajok tekintetében a vadászterületén fellelhető fajok récenagyságig szerepelnek. A hazai bagolyfajok mindegyikét zsákmányolja. Legjelentősebb veszélyeztető tényezők az autóval való ütközés, az áramütés és a szögesdróton való fennakadása.

Nagytermetű bagolyfaj, mely egyre erősödő állományú faj hazánkban. Tollfülei nincsenek. Éjjeli aktivitású. Írisze sötét színű. Az uráli bagoly erősen védelmezi a fiókáit, ilyenkor még az embert is megtámadhatja. Főként kisemlősökkel táplálkozik, de elfogyasztja a madarakat, kétéltűeket és a nagyobb rovarokat is.

A viszonylag kis testű, barnás gémfélét sokszor csak akkor vesszük észre, mikor felröppen és megvillan fehér szárnya. Állománya nem egyenletesen oszlik meg az ország területén, az állomány nagy része a Tisza mentére és a Hortobágyra koncentrálódik. Mivel legtöbbször vegyes gémtelepek kis számú fészkelője, a társfajok védelmével az üstökösgém sikeres költése is biztosítható. A vizes élőhelyek védelme, helyreállítása többek közt ennek a fajnak is kedvez, emiatt ezek a mai természetvédelem kiemelt feladatai közé tartoznak. Vonuló madár, nyugat-afrikai telelőterületéről áprilisban érkezik hazánkba, majd költés után augusztus és október között vonul el tőlünk.

Magyarországon kisszámú fészkelő, az 1980-as években jelent meg költőfajként, előtte csak kóborló egyedeit figyelték meg. Mára országszerte regisztrálták költését a jelentősebb vizes élőhelyeken. Vonuláskor nagy csapatai is megjelenhetnek halastavakon, természetes vizeken. Európai állománya stabilnak tűnik, bizonyos helyeken megritkult, míg máshol megtelepedett. Hazánkban állandósult állományának megőrzése a védett területek megfelelő kezelésével és a halastavak természetvédelmi célokat is figyelembe vevő hasznosításával megoldható. Ehhez persze nélkülözhetetlen a faj védett státuszának további megőrzése. Hazánkban egész évben megfigyelhető, legnagyobb számban vonulási időben lehet vele találkozni. A telet nagyrészt a Földközi-tenger mentén tölti, de tradicionális telelőhelye van a Bodeni-tavon is.