Ritka kóborló, mely a rokon fajokhoz hasonlóan elsősorban a téli időszakban kerülhet szem elé. A közelmúltban megszaporodott a faj megfigyeléseinek száma, ez valószínűleg nem a gyakoribb megjelenéssel, hanem a madarászok számának emelkedésével magyarázható. A két nálunk előforduló búvárfajtól elsősorban nagyobb mérete különbözteti meg. A hazánkban megjelenő egyedek védelme nem igényel speciális feladatokat a természetvédelem részéről.

Hazánkban rendkívül ritka kóborló. Leginkább a téli időszakban kerültek szem elé, mindig magányos példányai. Halakkal, tojásokkal és madárfiókákkal táplálkozik, de ha teheti, szeméttelepeket is felkeres. Télen költőterületétől valamivel délebbre húzódik, de olykor egészen kivételes dél-európai kóborlásai is megfigyelhetők.

Rendszeres átvonuló és téli vendég, de legtöbbször magányosan, vagy csak kis számban mutatkozik nagyobb vizeinken. Főleg magányos egyedeit lehet megfigyelni. Az északi récék közül a leggyakoribb, ennek köszönhető, hogy viszonylag sok egyed jut el hazánkba. Állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek mindenképpen védelmet érdemelnek, de ehhez nem szükségesek külön intézkedések, a vizes élőhelyek általános védelme, a természeti területek megfelelő kezelése alkalmas körülményeket teremt a faj nálunk megpihenő egyedeinek.

Hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely folyók és tavak mentén található partfalakban költ. Állandó madarunk, mely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat. Sokszor lehet látni, amint a víz felett szitál, azaz kolibriszerűen egyhelyben „lebeg”. Erre a költőhely kialakításánál éppúgy szüksége van, mint a vadászata során. Gyakran látni víz fölé behajló ágakon, melyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat. Nyugat-Európában állománya csökkenő tendenciát mutat, Európa többi részén azonban stabil populációkat találunk.