Közepes nagyságú. Tollfülei nincsenek. Két színváltozata fordul elő, a szürke, amely gyakoribb, valamint a vöröses. Éjjel aktív. Írisze sötét színű. Jellegzetes, kísérteties huhogó hangját sötétedés után hallatja. Tápláléka igen változatos. A kisemlősök közül elsősorban erdei egeret és erdei pockot fogyaszt, de más pockokat, cickányokat, peléket, madarakat is szívesen elejt.

Magyarországon rendkívül ritka kóborló, 1893-1896 között Chernel István a Velencei tavon figyelt meg néhány példányt. Azóta csak néhány megfigyelése volt. Költőhelyeinek átalakulása, felszámolása miatt nem kizárt, hogy kóborló egyedei megjelennek nálunk, bár a közelmúltban európai állománya szinte teljesen összeomlott. Sajnos elterjedési területén a vadászat is hozzáadódik ehhez, a zavarás és a madarak tényleges elpusztítása jelentősen fokozza visszaszorulását. Mivel teljes világállománya igen sérülékeny, a Magyarországon esetleg megjelenő egyedek mindenképpen védelmet érdemelnek.

Gyakori költőfajunk. Városi parkokban, fás-bokros élőhelyeken gyakran találkozhatunk vele. Télen feltűnik a madáretetőknél is. Csőre olyan erős, hogy akár a meggy magját is szét tudja roppantani. Bokrok, fák magvaival táplálkozik, de fiókáit főleg hernyókkal eteti. Részben vonuló, illetve kóborló, az északi populációk egy része hazánkban tölti a telet. Egyik legtermetesebb hazai pintyfajunk.

Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Nyáron rovarokat, rovarlárvákat, szipolyokat, sáskákat és hernyókat zsákmányol, míg ősszel és télen magvakat fogyaszt.

A többi hazánkban előforduló poszátától legkönnyebben rozsdás szegélyű szárnytollai alapján különíthetjük el. Táplálékát főként lepkehernyók és pókok alkotják, melyeket gyakran a magas fű között, a talajon keres. Nyár végén a fekete bodza bogyóit is elfogyasztja. Vonuló, Afrika Szaharán túli részén telel. Hazai élőhelyei az utóbbi évtizedekben jelentősen megfogyatkoztak, bokrosok telepítésével teremthetünk számára megfelelő fészkelőhelyeket.

A házi verébtől legjobban sötét pofafoltja különíti el. Közeli rokonától eltérően a tojók és a hímek közt nincs számunkra látható ivari dimorfizmus. Társas madár, sokszor több százas csapataival is találkozhatunk. Nyáron rovarevő, fiókáit is kizárólag apró ízeltlábúakkal táplálja, ősztől viszont többnyire magvakat fogyaszt. Állandó madarunk, de télen kóborolhat. Odúk kihelyezésével növelhető az állománya.

Magyarországon általánosan elterjedt, városi környezetben még a füsti fecskénél is gyakrabban fordul elő. Apró rovarokkal táplálkozik, melyeket főleg a levegőben, de sokszor a házak falán fog el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti. A fészek alá felhelyezett deszkával, az úgynevezett „fecskepelenkával” könnyen megszüntethető a madarak piszkítása.