Hazánkban kevés élőhely felel meg számára költőhelynek, ezért csak kis számban, de rendszeresen fészkel. Vonuló, a telet költőhelyéhez hasonló élőhelyen, de alacsonyabban fekvő területeken tölti. Sok esetben előfordul, hogy egyes csapatai megkísérlik az áttelelést. Apró magvakkal, főként fűfélék magjaival, bogarakkal, csigákkal táplálkozik, de a fiókákat hernyókkal, szöcskékkel és sáskákkal táplálják a szülők.

A mondókából mindenki által ismerős vakvarjúról kevesen tudják, hogy ez a név tulajdonképpen a bakcsót takarja. Népi nevének eredete nem a látására utal, hanem hangját utánozza. Az egyik leggyakoribb hazai gémféle. Nagy telepei alakulhatnak ki, ezek közelében a kedvezőtlen változások miatt lokálisan sok pár költése meghiúsulhat. Szerencsére mára a nagy gémtelepek többsége védett területen található, ezekről pedig a természetvédelem megfelelően gondoskodik. Vonuló madár, március-április táján érkezik vissza afrikai telelőterületeiről. Az őszi vonulás szeptemberben kezdődik, de az időjárás függvényében el is húzódhat.

Korábban a Balkán-félsziget volt elterjedésének legészakibb területe, de költött Kis-Ázsiától egészen Irakig és Iránig is. Ma már hazánktól jóval északabbra is fészkel. Megjelenésével, elsősorban a lakott területeken és azok közvetlen közelében fokozatosan visszaszorult a nagy fakopács állománya. Jelenleg azonban ez a tendencia lassulni, megállni látszik. Tápláléka változatos, rovarok, pókok, növényi részek, gyümölcsök, csonthéjasok teszik ki ennek nagy részét. Állandó madár, de a téli időszakban kóborolhat. Hazai állománya kisebb, mint a nagy fakopáncsé. Elfoglalja a mesterséges költőodúkat is.

Az egyik legközismertebb madarunk, mellyel főként a településeken találkozhatunk. Döntő többségben gabonamagvakkal, valamint gyommagvakkal táplálkozik, de csigákat, és elenyésző mennyiségben rovarokat is fogyaszthat. Állandó madár. Télen kisebb-nagyobb csapatokba verődhet, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol. Nem védett madár.

A szén- és kékcinege után a harmadik leggyakoribb cinegefaj hazánkban, legnagyobb számban középhegységi erdeinkben fordul elő. Leginkább a jóval ritkább kormosfejű cinegével lehet összetéveszteni. Nagyon területhű, állandó madár. Megtelepedését mesterséges odúval elő lehet segíteni, bár azokat kisebb eséllyel foglalja el, mint két gyakoribb cinegefajunk. Télen a lakott területek közelében is megjelenik, ilyenkor etetéssel segíthetünk rajta. Rovartáplálékát főleg a lombkoronaszintben keresi. Télen magokat is fogyaszt.

Leggyakoribb poszátafajunk. Könnyedén alkalmazkodik a degradáltabb élőhelyekhez és az ember közelségéhez egyaránt. Régebbi neve barátka, mely kis testméretére és a hím fekete színű sapkájára utal. A tojók és fiatalok fejteteje rozsdabarna. Rövidtávú vonuló, egyes példányai megfelelő táplálék megléte esetén át is telelnek. Rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik, de a hideg idő beálltával gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Ősszel leggyakrabban a fekete bodza termését fogyasztja. Áttelelését úgynevezett lágyeleséggel – alma, körte, zöldségfélék, túró, sajt – segíthetjük elő.

Hazánkban mindenütt megtalálható, általánosan elterjedt énekesmadarunk. Főleg rovarevő, de csigákkal is táplálkozik. Fiókáit vízhez kötődő ízeltlábúakkal, legyekkel, szúnyogokkal, hernyókkal eteti. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a fagyok beálltával délebbre húzódik, de az idő enyhülésekor hamar megjelenik. Ősszel nagyobb, több százas csapatokba is verődhet. Megtelepedését elősegíthetjük az úgynevezett C-típusú mesterséges odú kihelyezésével.

Hazánk nádasaiban elterjedt madárfajnak számít. Társas faj, a többi nádi énekesmadárral ellentétben nem territoriális viselkedésű. Állandó, télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. A vizes élőhelyek megőrzésével állománya biztosítottnak látszik.

A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között tartózkodik hazánkban. A telet általában Afrika Szaharán túli részén tölti, de egyre több esetben fordulnak elő áttelelő példányok.

A nádi tücsökmadárhoz hasonló megjelenésű madár, attól leginkább csíkozott melléről lehet elkülöníteni. Territoriális madár, a hímek jellegzetes, lüktető pirregéssel őrzik revírjüket. Európában terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, főként azok hernyóival és pókokkal táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában tölti.

Jellegzetes bóbitájáról könnyen felismerhető, közkedvelt madárfaj. A hazánkban is költő partimadarak közül messze a leggyakoribb. Gyakori fészkelő nedves réteken, szikes területeken, árasztásokon, vizes környezetben lévő szántókon. Mivel részben az agrárkultúrákban is megtalálja életfeltételeit, az extenzív mezőgazdasági környezethez még tudott alkalmazkodni, de a vegyszerek negatívan hatottak állományára. Elterjedési területének legnagyobb részén vonuló. A költést követően nagyobb vizes élőhelyeken gyülekezik, nagyobb csapatokban vonul Nyugat- és Dél-Európa felé, Afrikába is eljut. Az őszi vonulás nagymértékben függ az adott év időjárásától, sok madár csak akkor hagyja el hazánkat, mikor igazán keményre fordul az idő. Tavasszal sokszor már februárban megérkeznek első csapatai, jellemzően seregélyek társaságában. A hideg lehűlések, és éjszakai fagyok ilyenkor sok bíbic pusztulását okozhatják. Költését a legelő állatok és a mezőgazdasági munkák veszélyeztethetik.

Apró termetű réce, viszonylag gyakori fészkelő. Európában és azon belül Magyarországon is kis mértékben csökken állománya. Mivel hazai populációjának jelentős része nem a nagy kiterjedésű állóvizeken költ, hanem időszakos elöntéseken, kubikgödrökben, kisebb mocsarakban, nedves réteken, ezek állapotának leromlása, hasznosításuk megváltozása, vagy aszály okozta kiszáradása lokálisan veszélyeztetheti fészkelését, összességében pedig egész állományának csökkenését okozza. Mivel harmadik leggyakoribb fészkelő récefajunk, sokáig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát. Hazánkon jelentős számban vonul át, viszonylag korán elhagyja Európát. A telet jórészt Afrika trópusi területein tölti.

Nevét a hímek jellegzetes, mély hangjáról kapta, mely olyan, mintha egy távolból szóló kürtöt hallanánk. A nádasok védelmével a faj megőrzése biztosítottnak tűnik. Mivel a legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen fészkel, egyes élőhelyek megszűnése az egész populációra kevésbé hat, mint más gémféléknél. A nem megfelelő vízgazdálkodás miatt egyes élőhelyei kiszáradhatnak, ez megakadályozza megtelepedését. Az állomány zöme csak március és október között tartózkodik nálunk, a telet a mediterrán vidékeken és Afrikában töltik. Sok példány megkísérli az áttelelést, kedvezőtlen időjárás esetén segítségre szorulhatnak.

Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti. Főként rovarokat, férgeket, hernyókat, tücsköket, bogarakat, sáskát, vagyis csak állati eredetű táplálékot fogyaszt. Röpte lepkeszerűen hullámzó. Táplálékkeresés közben sokat mozog a talajon, ilyenkor kevésbé feltűnő. Az állattartó telepek körül találkozhatunk vele leggyakrabban, mert a szerves trágyában előforduló rovarokat, férgeket előszeretettel fogyasztja. A mezőgazdaság intenzívvé válása kedvezőtlenül hat az állomány nagyságára. A kisparcellás, extenzív mezőgazdaság növelésével pozitív hatást érhetünk el a faj elterjedésében.

Hazánkban szórványos fészkelő, fenyvesekben költ. A fenyőerdők telepítése elősegíti hazai terjedését. Mesterséges fészekodúkkal és téli etetéssel is elősegíthetjük megtelepedését. Állandó madár, de kóborlásra hajlamos. A fenyőkön élő rovarokkal táplálkozik, télen magokat is eszik. Pirregő jelzőhangja egyedülálló a hazai cinegefajok között.

Jellegzetes pacsirtafajunk, mely a fejtetején található felmereszthető, csúcsos tolldíszről kapta nevét. Tavasztól őszig állati eredetű táplálékot fogyasztanak, többnyire rovarokat, míg télen növényeket, legtöbbször gyommagvakat. A hazai állománya állandó, míg a nyugat-európai populációk kis távolságokra vonulhatnak. A házi macskák és a patkányok veszélyt jelentenek a földön található fészekaljakra.

A legnagyobb hazai vöcsök, mely hazánk nagyobb állóvizeinek rendszeres és jellegzetes költőfaja. A vizes élőhelyek védelmével, a mesterséges vízfelületek szakszerű gondozásával a hazai állomány léte biztosított. Rövidtávú vonuló, elsősorban Dél-Európában telel, hazánkból a madarak nagy része késő ősszel elvonul, csak néhányan maradnak a be nem fagyó vizeken. Nevét a fejen található, jellegzetesen felmeredő dísztollairól kapta, mely csak az öreg madarakon figyelhető meg kora tavasztól nyár végéig.

A XIX. században eltűnt Magyarországról, de az 1970-es években nyugat felől újra megjelent, mára az egész országban elterjedt. Ez a közelmúltban történt betelepülés részben félvad madarakon alapult. Jól alkalmazkodott az emberi jelenléthez. Télen a hazai állomány mellé északról is érkeznek vendégek. A nálunk költő példányok nagyrészt a hazai és a tőlünk dél-nyugati, be nem fagyó vizeken telelnek (jellemzően a horvátországi Dráva szakaszon, illetve a vajdasági Duna szakaszon). A madarak évről évre visszajárnak bejáratott helyeikre, ahol az emberek etetik őket.

A rozsdás csukhoz hasonló megjelenésű madár, de nincs fehér szemsávja és fehér faroktükre. Feje egyöntetű barna, melynek köszönhetően sötétebb habitusú a rozsdás csuknál. Territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Ritkán apró termetű csigákat is eszik. Télen, állati táplálék hiányában elfogyasztja a magvakat, bogyókat is. A hazai, és a tőlünk északabbra található populációk egyedi vonulók, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik. Telelőhelyéről igen korán, legtöbbször már március elején visszatérnek első példányai. Nálunk gyakori fészkelőnek számít.

Természetvédelmi szempontból talán a legjelentősebb hazai récefaj. Világállománya erősen csökken, a hazai állománya európai léptékben is jelentős. Magyarország szerepe emiatt a faj törvényes oltalma szempontjából igen fontos. A védelmi intézkedések, amelyek a faj hazai állományának megőrzését célozzák, közvetetten sok egyéb madárnak és más élőlénynek teremtenek kedvező feltételeket. A kisebb tavak eltűnése, a nem megfelelő tógazdálkodás, és a madarak zavarása sok helyen a cigányréce eltűnését eredményezte. A vadászati tevékenység pedig a tévedésből adódó lelövéseken kívül a sörétszemek lenyeléséből adódó ólommérgezést is előidézte. Az amur és a bütykös hattyú terjedése lokálisan szintén szerepet játszhat állománycsökkenésében. A vadásztársadalom és a halastavakon gazdálkodók felvilágosítása, valamint a velük folytatott párbeszéd kiemelten fontos feladata a természetvédelemnek. Vonuló madár, a telet Dél-Európában, Afrikában és a Közel-Keleten tölti, de néhány példány minden évben áttelel hazánkban is.

Hazánkban a leggyakoribb sármányfaj. A kifejlett madarak főleg gyommagvakkal táplálkoznak, de a fiókákat rovarokkal és pókokkal etetik. Télen sokszor feltűnnek istállók, állattartó telepek környékén, ahol az összegyűlt trágyarakásokon keresnek táplálékot. A hazai állomány nem vonul, de télen kóborolhat és ilyenkor nagyobb csapatokba verődhet, míg az északi populációk délebbre húzódnak, így télen megnő a hazai állományuk.

Territoriális viselkedésű, tipikus nádi énekesmadár. A fészekparazita kakukk egyik gyakori gazdamadara. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vízhez kötődő apró rovarokat, pókokat fogyaszt. Kedvelt táplálékai a levéltetvek, kabócák, szúnyogok, árvaszúnyogok. A vizes élőhelyek védelmével állománya megőrizhető.

Eredetileg észak-afrikai, dél-európai elterjedésű madár, de mára az északi területek kivételével Európa nagy részét meghódította. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de egyes példányok enyhe teleken nálunk próbálják meg átvészelni a zord hónapokat. A tél végi enyhülés után hamar visszatérnek költőhelyükre. A hímek kora tavasszal elkezdik rendkívül kitartó éneklésüket, Nászidőszakban folyamatosan a tojó közelében maradnak és szárnyuk jellegzetes csapkodásával, valamint hullámzó röptükkel hívják fel magukra a figyelmet. Főként növényi táplálékot fogyaszt, melyben az apró magvak szerepelnek legnagyobb százalékban.

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori füzikefaj. A talajon fészkel, de a táplálékául szolgáló rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Rövidtávú vonuló, a Földközi-tenger partvidékére vonul, de egyes példányai enyhébb teleken át is telelhetnek. Nevét jellegzetes, messzehangzó énekéről kapta, mely akkor is elárulja jelenlétét, ha zöldes tollazata miatt nem vesszük észre a lombkoronában.

A kisebb testű varjúfélék közé tartozik. Kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozog. Összeurópai állománya stabil, a hazai viszont csökken, mivel fészkelési szokásai miatt részben a vetési varjúra utalt. Városi környezetben az ubanizálódó nyestek és dolmányos varjak feltehetően negatívan befolyásolják költési sikerét. A hazai állomány részben vonuló, északkeletről télen sok madár érkezik a nagy varjúcsapatokkal is. Kéményekben, üregekben is megtelepedhet, nagyméretű odúkkal és vércse-költőládákkal megtelepíthető. A vetési varjú hazai állományának stabilizálása, az extenzív mezőgazdaság támogatása, valamint jogi védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csökkenjen tovább állománya.

Állandó madarunk. Városi parkokban és erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. Fontos számára az idős fák jelenléte élőhelyén. A fák törzsén, ágain harkályszerűen mozogva, sokszor fejjel lefelé csüngve keresi a kéregrepedésekben megbújó táplálékát. Territoriális viselkedésű, a párok egész évben őrzik revírjüket. Rovarlárvákkal, hernyókkal, kifejlett bogarakkal, pókokkal táplálkozik. Állandó madár, így ősztől bogyókat és magvakat is fogyaszt. Telente az etetőket is szívesen látogatja. Az etetőhelyre általában rakétaszerűen bevágódik, ezzel az összes ott táplálkozó madarat elijeszti. A napraforgómagok közül többet is felcsipeget, az így szerzett zsákmánnyal.

Magyarországon a leggyakoribb fészkelő sirályfaj, s költési időn kívül is sok madár tartózkodik a Kárpát-medencében. Tömeges tavaszi és őszi átvonuló. A fővárosban is sok dankasirály jelenik meg a Duna mentén a költési idő után. Viszonylag sok madarat gyűrűznek színes jelölőgyűrűvel, elsősorban még fiókakorban. Viszonylag sok megkerülésünk van, a legtöbb madarat az Appennini-félszigeten figyelték meg. Hozzánk északról érkeznek télire csapatai. Európában gyakori faj, hazai állománya sincs veszélyben. Telepein más ritkább fajok is megtelepednek, ezért is fontos, hogy a költési időszakban a sirálytelep nyugalma biztosított legyen.

Táplálékspecialista ragadozómadarunk, mely a felületes szemlélők számára nagyon emlékeztet a gyakoribb egerészölyvre, de röptében is feltűnik nyúlánkabb termete, hosszabb és kecsesebb szárnya, farka, illetve feje. Nálunk április és szeptember között figyelhető meg. A telet Afrika trópusi területein tölti. Az európai állomány legnagyobb része Gibraltáron keresztül vonul, sok példány azonban a Boszporusznál hagyja el a kontinenst, mások – mint feltehetően a hazai állomány is – Szicíliából repül Tunéziába. Nálunk a fészkek zavarása jelenti a legfontosabb veszélyeztető tényezőt. Ennél még súlyosabb problémát jelent, ha vonulás közben lelövik példányait. A telelőterületeken a mérgezések okozhatnak pusztulást, ami rovarokból álló tápláléka miatt ennél a fajnál gyakran előfordul.

Magyarországon gyakori fészkelő. Sikeresen alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez, a mezőgazdaságilag hasznosított területeken ugyanúgy megtalálja számítását, mint a nagyvárosokban, melynek körülményeihez kitűnően alkalmazkodott. Utóbbi területen sokan ellenszenvvel viseltetnek iránta, mivel feltúrja a szemeteseket és kifosztja a kisebb madarak fészkeit. A településeken nő állománya, mivel ott nyugalmat talál, hiszen lakott területeken nem lehet vadászni rá. A vadgazdálkodók is állományának csökkentésére törekszenek fészekrabló természete miatt, mivel kárt okozhat az apróvadállományban. Természetvédelmi területeken is előfordulhat, hogy populációinak szabályozására van szükség. Vadászható faj július és február között. Állandó madarunk, de költési idő után kóborol.

Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. A természetvédelmi szakemberek cáfolják azokat a tévhiteket, amelyek a faj túlszaporodására ás az apróvadállományban okozott számottevő károkozására irányulna, mivel azok állománycsökkenése sokkal inkább élőhelyük átalakulásával magyarázható, mintsem a természetes ragadozómadár-állományok megerősödésével. Emellett problémás lehet, hogy összetévesztenék ritka fajokkal, pl. pusztai ölyvvel, hiszen sokszor a szakemberek is csak alapos megfigyelés után tudják biztosan elkülöníteni a többi hasonló ragadozótól. A határozást ráadásul megnehezíti az egerészölyv rendkívüli színezetbeli változatossága. Rágcsálópusztításával hasznot hajt a mezőgazdaságnak, bár a mai szemlélet már szerencsére nem ezek alapján a szempontok alapján dönt egy madár státuszáról. A hazai állomány állandó, de télen észak-európai madarak érkeznek Magyarországra.

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is.

Legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta. Rövid távú vonuló, sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére. Itt dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyének határait. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyasztanak.

Európában általánosan elterjedt. Hazánkban mindenütt gyakori, városokban is rendszeresen költ. Elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, gyümölcsöket, magokat, melyeket a talajon szedeget össze, de kisebb arányban rovarokkal is táplálkozik. Fiókáit állati eredetű táplálékkal táplálja. Vonuló, az északkelet-európai állomány egy része hazánkban tölti a telet, míg az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel. Territoriális madár, tavasszal és nyár elején a hím gyakran hallatja rendkívül erőteljes énekét.

Leggyakoribb pityerfajunk, mely állati és növényi eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt, a magvak és bogyók mellett javarészt pókokkal, rovarokkal táplálkozik. Fiókáit is főleg utóbbiakkal eteti. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor költőhelyétől teljesen eltérő élőhelyeken is feltűnhet.

Gazdag mintázatú, rejtett életmódú, terjedőben lévő énekesmadárfajunk. Hazánkban először a múlt század első felében jelent meg költőfajként, azóta egyes országrészekben már gyakori fészkelőnek számít. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősztől bogyókat, télen pedig apró magvakat fogyaszt. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de enyhe teleken áttelelő példányai is előfordulhatnak. Kora tavasszal érkezik vissza költőhelyére. Legtöbbször rejtve marad élőhelyén, de rövid, éles egytagú jelzőhangja messziről elárulja jelenlétét.

A cserregő nádiposzátához nagyon hasonló megjelenésű madár, attól legkönnyebben éneke alapján lehet megkülönböztetni. Későn, legtöbbször májusban érkezik és a nyár végével már el is vonul afrikai telelőhelyére. Többnyire vízhez, vagy nedves élőhelyhez kötődő rovarokkal táplálkozik. Gyakori madárfajunk, szinte minden vizes élőhelyünkön jelen van.

Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.

A leggyakoribb hazai szerkőfaj. Telepesen költ növényzettel benőtt szikes tavakon, mocsarakban, holtágakban. Jellegzetes hangjáról már messziről felismerhető. A telet Afrikában és a Közel-Keleten tölti.

Európába feltehetően az ókorban telepítették be, jelenleg a legfontosabb apróvad Magyarországon. A XIX. századig a colhicus alfaj élt hazánkban, később telepítették be a nyakörvös alfajokat, melyek idővel dominánssá váltak a hazai állományban. A fácán az ország egész területén gyakori, mert a vadásztársaságok minden éven nagy számban bocsátanak ki zárt térben tenyésztett madarakat. Ezek a fiatal fácánok kezdetben nagyon szelídek, sok példányuk esik ragadozók áldozatául, sokat elütnek autóval, emiatt csak viszonylag keveset tudnak hasznosítani a vadászok. A több generáció óta fogságban tenyésztett madarak kotlási ösztöne gyengébb, sok tyúk nem nevel utódokat. Nem őshonos, gyakori faj, ami ennek ellenére természetvédelmi kárt sem okoz, de vadgazdálkodási jelentősége egyben természetvédelmi problémát jelent áttételesen, mivel sok védett tollas és prémes ragadozó esik áldozatául annak, hogy vélt vagy valós fácánpusztítása miatt lelövik a vadászok. Állandó madár, jelentősebb kóborlásai sem jellemzőek. A kakas október és február között vadászható, tyúk csak tenyésztett állományból származó egyedek kibocsátása esetén.

Mindenki által ismert, közkedvelt madarunk. Sorsa összefonódott a falvakéval, ahol fészkét építi. Hazai állománya az elmúlt száz évben erősen ingadozott, jelenleg csökkenő trendet mutat, 4000-4500 pár körül alakul. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével eltűnnek táplálkozóhelyei. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának kedvezőtlen változását vonja maga után. Az áramütés veszélye speciális költési stratégiájának és méretének következtében ezt a fajt fenyegeti legnagyobb mértékben, emiatt a vezetékek szigetelése stratégiai fontosságú a faj védelme szempontjából. Mivel táplálékának jelentős részét mezőgazdasági területeken szerzi, ezért sok egyed pusztulását okozza mérgezés. Ez afrikai telelőterületein még súlyosabb probléma, hiszen ott sok olyan szert is használnak, amit Európában veszélyessége miatt betiltottak. A faj védelmét villanyoszlopokra kihelyezett fészektartó-állványokkal segíthetjük, a már meglévő fészkek kiemelése is fontos feladat. Minden évben sok gólya kerül mentőközpontokba, ahonnan, ha lehetséges, megerősödésük után szabadon engedik őket. Mint közismert és népszerű madárnak, kiemelt szerepe van a környezeti nevelésben. Vonuló madár, márciustól szeptemberig figyelhető meg hazánkban. A telet Afrika trópusi területein tölti.

A többi hasonló méretű fakopáncstól eltérően nincs fehér vállfoltja, azonban háta teljesen fehér tollazatú. Kedveli a középhegységi, zavartalanabb élőhelyeket, patakvölgyeket. Főként olyan részeken találkozhatunk vele, ahol sok korhadt fát talál. Közeli rokonaihoz hasonlóan állandó madár, és területhűsége is igen nagy. Sokszor keresi táplálékát a föld közelében, fatuskókon, a kérget igen nagy területről lehántja. Ezek a „megkopaszított” fák az erdőkben messziről világítanak, így meglehetősen könnyen ráakadhatunk élőhelyeire. Rovarokkal táplálkozik, melyeket a fa kérgének lebontásával szerez.

Gyakoribb, kultúrakövető rokonával szemben, a fekete gólya a zárt, zavartalan erdők fészkelője, jóval ritkább is. Állománya szerencsére nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe. Az ismert fészkek közvetlen környékén szabályozni kell az erdészeti tevékenységet. A faj hosszútávú fennmaradását csak egy, a jelenleginél természetközelibb erdőgazdálkodás biztosíthatja. Mesterséges fészekalap kihelyezése megfelelő élőhelyen segítheti a párok megtelepedését. Fontos feladat a több éve azonos helyen sikeresen költő párok fészkeinek megerősítése, amennyiben az azt tartó fa károsult. Afrikában telel, nagy csapatai figyelhetők meg amint fő vonulási csomópontjuk, a Boszporusz felett elhagyják Európát. Több más országhoz hasonlóan nálunk is színes gyűrűvel jelölik a fiókák jelentős részét, így nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak kutatásukhoz, ami védelmüket szolgálja.

A legnagyobb testű hazai harkály. Állománya a természetközelibb erdőgazdálkodás hatására erősen növekszik. Táplálékát a fán lakó nagyobb hangyák, lárvák, pajorok, bogarak adják. A fa törzsén és a talajon egyaránt szokott táplálék után kutatni. Állandó madár meglehetősen nagy területhűség jellemzi. Elhagyott odúiban költhet többek között a szalakóta és a füleskuvik is.

Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez. A hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek. Költési időben kora hajnaltól, szinte még teljes sötétségben elkezdi hangos énekét. Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, melyeket főként a talajon kap el. A hidegebb idő beálltával fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), de gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt. Télen lágyeleség – gyümölcs, zöldség, sajt, túró – kihelyezésével segíthetjük áttelelését.

Főleg április és október között figyelhető meg hazánkban, bár néhány példány rendszeresen áttelel be nem fagyó vizeinken. Rövidtávú vonuló, a telet a Földközi-tenger mentén és Kis-Ázsiában tölti. Európai állománya stabil, hazai költőhelyei védelmével a magyarországi állomány léte is biztosítható. A halastavakon költő párok esetében létfontosságú a halgazdálkodási munkák megfelelő ütemezése, a nyári lehalászások és tókaszálások mellőzése vagy késleltetése.

Fenyvesek gyakori fészkelője, azok telepítésével terjedése kedvező irányba befolyásolható. Sok fenyővel rendelkező kertvárosi környezetben is megjelenhet, sőt fészkelhet is. Megtelepíthető mesterséges A-típusú odúban is, olyan fiatal fenyvesekben, ahol nincs fészkelésre alkalmas természetes üreg, vagy nyílás. A madáretetőkön rendszeres vendég. Állandó, nem vonul, de – főleg télen – sokat kóborol más cinegék társaságában. Főleg a fenyőkön élő rovarokkal táplálkozik, de némi bogyót és termést is eszik.

Gyakori füzikefajunk, bár nagyobb számban tavaszi és őszi vonulása során találkozhatunk vele. Elsősorban a lombkorona szintben szedegeti össze apró rovarokból, hernyókból, pókokból álló táplálékát, de néha a talajszinten is szedeget. Meglehetősen hasonlít a csilpcsalpfüzikére, de tollazata sárgásabb zöld, lába pedig nem fekete, hanem világos színű. Télen Afrika középső, valamint déli részére vonul.

Magyarországon általánosan elterjedt költőfaj, de az elmúlt évtizedekben jelentős állománycsökkenést szenvedett el Európa-szerte. A XX. század elején még óriási számban költött a hazai agrárkörzetekben. A mezőgazdasági struktúra átalakulása, a gépesítés, a téeszesítés, a vegyszeres növényvédelem elterjedése a fogolyállomány drasztikus összeomlását eredményezte. Az iparszerű mezőgazdaság következtében eltűnt a kisparcellás gazdálkodás, nagy monokultúrák alakultak ki. Ez a jelenség a fogoly és a legtöbb agrárterületen élő madárfaj számára kedvezőtlen. Aratás után hirtelen hatalmas táblák válnak sivár területté, ahol a foglyok sem táplálékot, sem búvóhelyet nem találnak. A gépek is sok madár pusztulását okozzák, főleg a kotlás során. A vegyszeres növényvédelem következtében pedig visszaszorultak a gyomfajok és a rovarok, melyek e tyúkszerű madár fő táplálékát jelentik. Kevésbé intenzív gazdálkodással talán megállítható a faj egyedszámának csökkenése. A táblaszegélyek, mezsgyék meghagyása is segítheti a fogoly megmaradását az agrárterületeken. Vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, kizárólag nem természetes állományból származó egyedek kibocsátása esetén és külön engedéllyel.

Leggyakoribb nádi énekesmadarunk, az egész országban általánosan elterjedt. Territoriális faj. A hím revírjének kimagasló pontjain reszelős éneklésével jelzi területét. Vízhez kötődő pókokkal, rovarokkal, hernyókkal, lárvákkal táplálkozik. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor növényi táplálékokat, főleg kisebb bogyós terméseket is fogyaszt. A vizes élőhelyek megőrzésével állománya hosszútávon fenntartható.

Társas madár, sokszor verődik kisebb csapatokba. Mind a tojók, mind a hímek poligámok. Főként rovarevő, de pókokat is fogyaszt, télen pedig a nád és a gyékény magjaival táplálkozik. Rövidtávú vonuló, de áttelelő példányok is bőven akadnak hazánkban. A vizes élőhelyek, nádasok megőrzésével, állománya biztosított.

Népi elnevezése alapján sokak által ismert énekesmadarunk. A versekben, népdalokban csalogányként említik, mely változatos és sokszínű énekére utal. Költési időszakban szinte egész éjjel hallhatjuk az éneklő hímek messzehangzó dalolását. Territoriális madár, a hímek a folyamatos énekléssel őrzik revírjüket. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és apró csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon kap el. Vonuló, a telet Afrikában tölti.

A nádiposzáták családjába tartozik, de a többi rokon fajtól elérően rövidtávú vonuló. A legkorábban visszatérő nádiposzátánk, és a legkésőbb vonul el hazánkból. A telet a mediterráneum édes illetve brakkvizes nádasaiban tölti. Hazai állományát veszélyezteti az öreg nádasok, gyékényesek aratása, a mocsarak szétdarabolódása, feltöltődése. Nevét énekének fülemüleszerű kezdőstrófájáról kapta. Hazánkban igazán nagy számban csak a Fertő-tavon és az izsáki Kolon-tavon él, de kis számban sokfelé előfordul. Mind a fészkelőterületét, mind pedig a telelőterületét illetően nagy területhűség jellemzi. A fiatal madarak a nyár második felében a diszperziós mozgásnak köszönhetően északi területekre is eljuthatnak.

Az egyetlen nálunk költő bagolyfaj, amely vonuló. A telet Afrikában tölti. Hazánkba április második felében érkezik vissza, és szeptember elejére az állomány döntő többsége már el is vonul. Költési időben tápláléka rovarokból áll. Tollazata a fa kérgéhez hasonló, ezért jól el tud rejtőzni a fák lombkoronájában. Éjjel aktív. Tollfüleit nyugalmi állapotban lelapítja. Mivel a rovarok száma erősen befolyásolja a költési sikert és a fészekalj nagyságát, ezért a növényvédő szerek csökkentésével, valamint mesterséges költőodúk kihelyezésével növelhetjük az állományt.

A legkisebb európai tyúkalakú, bár nem mondható ritkának, mégis ritkán kerül szem elé rejtőzködő életmódja miatt. Hangja azonban jellegzetes, gyakran hallatja, vonuláskor akár közparkokban, kertekben is hallható pitypalattyolása. A fogolyhoz hasonlóan megsínylette a mezőgazdaság átalakulását. A nagy monokultúrák sem táplálékot, sem menedéket nem nyújtanak az apró tyúkfélének. A vegyszeres növényvédelem miatt mérgezések is előfordulnak. A mediterrán vidékeken sok fürjet elejtenek, a helyi fürjspecialitások miatt, pedig a japán fürj könnyen, gazdaságosan tenyészthető háziállat, és szintén alkalmas lenne erre a célra. A fürj az egyetlen vonuló tyúkalakú, nálunk főleg április és október között tartózkodik, a telet Európa déli és Afrika északi részén tölti.

A legbizalmasabb fecskefaj, kötődik az emberhez. A farka mélyen villás. Épületeken költ. Vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti. Szinte minden repülő rovart képes elejteni, melyek nem túl nagy méretűek. Állománya meglehetősen ingadozó, amit leginkább a szélsőséges időjárás befolyásol. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedek adatai a lassú, de folyamatos csökkenés irányába mutatnak. Mind a mai napig előfordul, hogy lakóházakról leverik a madarak fészkét, pedig deszkák – úgynevezett fecskepelenkák – felhelyezésével minimálisra csökkenthető a lepotyogó ürülékek által okozott kellemetlenség. Sárgyűjtő helyekkel és műfészkekkel segíthetjük a megtelepedését.

Gólyára emlékeztető, fekete-fehér színezetű, hosszú lábú partimadár. Magyarországon rendszeres fészkelő, a nálunk költő párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függ. Főleg szikeseken, nedves réteken, elöntéseken, belvizeken lehet megfigyelni. Vonuló madár, március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, augusztusban a többség el is hagyja hazánkat. Európai állománya stabil, a hazánkban költő párok száma ingadozó, a természetes szikes tavak védelme nélkül nem lehet stabilizálni állományát. A vizes élőhelyek rekonstrukciója a faj számára kedvező, várhatóan a sikeres költések számának növekedését eredményezi. A jelentősebb költőhelyei védelem alatt állnak, ezek megfelelő kezelésén múlik a faj hosszú távú jövője hazánkban.

Jellegzetes színe és semmilyen más madáréhoz nem hasonlító csőre miatt összetéveszthetetlen. Kisszámú, de rendszeres fészkelő. Tradicionális költőhelyei a Kiskunsági szikes tavak, de az Alföld más területein és a Dunántúlon is fészkel. Állománya a csapadékviszonyok függvényében ingadozik. A szikesek rekonstrukciója, megfelelő kezelése hosszú távon biztosíthatja a hazai állomány fennmaradását. Mentett tojásokból több ízben neveltek fel gulipánokat zárt körülmények között, ezek túlélési esélyeiről a vadonban kevés információnk van. Színes jelölőgyűrűs egyedek megkerülései alapján a hazai madarak délnyugati irányba vonulnak el októberben és novemberben. Tavasszal márciusban érkezik vissza, a telet a mediterrán térségben és Afrikában töltik.

Vizes élőhelyek jellegzetes madara, bár jelenlétét legtöbbször csak malacvisításszerű hangja árulja el, ha meg is pillantjuk, legtöbbször csak néhány másodpercig sikerül megfigyelni mielőtt elbújik a sűrű növényzetben. Egész állományát veszélyeztető tényező nem ismert. A vizes élőhelyek általános védelme a faj megmaradását biztosítja. Részben vonuló, az északi madarak télre Dél-Európába és Észak-Afrikába is eljutnak. Egyre több példány telel át Magyarországon.

Főleg pockokkal, cickányokkal, egerekkel táplálkozik, ezért a fészekalj nagysága nagymértékben függ a mezei pocok állományától, de apróbb énekesmadarakat is elejt. Két alfaja fordul elő hazánkban. A sárgás, narancssárgás mellű alfaj elterjedtebb, míg a fehér mellű alfaj igen ritka, leginkább Dél-Dunántúlon fordul elő, a két alfaj kereszteződései is megfigyelhetők. Szív alakú arcfátyláról könnyen felismerhető. Írisze sötét. Európai állománya csökken, melynek oka elsősorban a tanyasi, extenzív mezőgazdálkodás csökkenése, valamint a külterjes állattartás csökkenése. Jelentős veszélyező tényező a faj számára az utakon történő elütés, a másodlagos mérgezés és a nyestek predációja.

Egyik legszínesebb madarunk. Méhészmadárnak is hívják, mivel méheket is fogyaszt, de darazsakkal, lepkékkel és egyéb repülő rovarokkal is táplálkozik. Vonuló, augusztusban több százas csapatokkal találkozhatunk, amint déli irányba, telelőhelyük felé repülnek. A telet Afrikában tölti. A házi méh igen kis részét képezi a táplálékának, melyet leginkább csak hűvös időben fogyaszt. A meglévő telepek védelmével, karbantartásával, valamint új költőhelyek kialakításával segíthetjük az állomány növekedését.

Halak kifogására specializálódott ragadozómadár. Hazánkban tavasszal és ősszel rendszeres átvonuló. Időnként át is nyaral Magyarországon, sőt költési kísérletei is voltak a közelmúltban, ami megerősödő európai állományával van összefüggésben. Nálunk elsősorban vizes élőhelyeinken, főleg halastavainkon figyelhetők meg magános példányai. Az átvonuló példányokra a legnagyobb veszélyt a középfeszültségű vezetékek jelentik. Az esetleges költési kísérleteket szemmel kell tartani, és biztosítani kell a fészek környékének nyugalmát.

A zöld küllő közeli rokona, de nála jóval ritkább fajnak számít Magyarországon. Táplálékát főként hangyák képezik, de a fák kérge alatti rovarokat is elfogyasztja. Gyakran táplálkozik a talajon is. Télen kivájja a hangyabolyokat, hogy a megdermedt hangyákat megegye. A hideg idő beálltával magvakat is fogyaszt. Nagyrészt állandó madár, de télen alacsonyabban fekvő területekre húzódhat, valamint kóborolhat.

A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Mivel az idők folyamán sok ilyen terület eltűnt, sok pár kísérli meg a költést különböző mezőgazdasági kultúrákban, ahol a fészekaljak sokszor a betakarítási munkák áldozatául esnek. A fészkek helyének pontos ismerete segíthet abban, hogy azok körül védőzónát jelöljenek ki, ezzel biztosítva a sikeres költést. Mivel tipikus élőhelyei egyébként is értékes, megritkult növénytársulásoknak adnak otthont, a látványos madár védelmével más ritka állat- és növényfajok védelmét is segíthetjük. Magyarországon május és szeptember között lehet megfigyelni, a telet Afrikában tölti.

Hazánkban sík- és dombvidéken, nyílt élőhelyeken mindenütt gyakori, de sehol sem tömeges elterjedésű madár. Erősen territoriális, a hímek sokszor verekedéssel űzik el a területükre betolakodókat. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel és csigákkal táplálkozik, melyeket a talajon, ritkábban alacsony magasságban, repülve kap el. Vonuló, a telet Afrika szavannáin tölti.

Ez a tyúkalakúakra emlékeztető madár a modern mezőgazdaság egyik nagy vesztese, állománya egész Európában csökken. Rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször csak jellegzetes recsegő hangja árulkodik jelenlétéről. Legnagyobb számban a Bodrogközben és a Szatmár-Beregben költ. Egyes csapadékosabb években, amikor kiterjedt belvizek maradnak, jóval több pár telepszik meg nálunk fészkelésre, olyan környezetben ahol korábban egyáltalán nem fordult elő, így akár művelt területeken, agrárkultúrákban is megtelepedhet. A nedves kaszálók, legelők felaprózódása, becserjésedése mellett, a nem megfelelő területhasználat is veszélyezteti állományát. Az intenzív gyepgazdálkodás következtében hamarabb kaszálják a területeket, emiatt a fészkek jelentős része megsemmisül. A kaszálógépek és a technológia helyes megválasztásával költési sikeressége biztosítható lenne, feltéve, hogy a munkát nem kezdik meg július vége előtt. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi részén tölti. Vonulása során is több veszély fenyegeti, vadászok kedvelt zsákmánya a mediterrán térségben, az elsivatagodás pedig megnehezíti a Szaharán túli telelőterületeire történő átvonulását.

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadarunk. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja. Rövidtávú vonuló, a mediterráneumban telel. Kora tavasszal, hóolvadás után rögtön megjelenik a Kárpát-medencében, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya megfigyelhető. „C-típusú” odú kihelyezésével elősegíthetjük megtelepedését akár a kertekben is.

Egyik leggyakoribb madarunk, mely a szövőmadarak közeli rokona. Nyugat-Európában jelentősen megfogyatkozott az állománya, egyes területekről már el is tűnt. Kedveli az ember közelségét. Hazánkban még általánosan elterjedt. Táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet, főleg rovarokat fogyasztanak, míg az öreg madaraknál a növényi táplálékok vannak túlsúlyban. Állandó madár.

A rövidkarmú fakusztól legkönnyebben énekhangja alapján különíthetjük el, a tollazati különbségek nagyon kicsik és sokszor átfedést mutatnak a két faj között. Szinte kizárólag a fák törzsén mozog. Táplálékát is ott szerzi, ami apró rovarokból – pattanóbogarak, hangyák, levélbogarak, poloskák – és pókokból áll. Faroktollai erősek, melyek a fa törzsén való támaszkodásnál segítik. Északi populációi vonulók, a hazai állandó, de télen lejjebb húzódik költőhelyéről, és ilyenkor az alföldön is találkozhatunk vele. Speciális fakuszodú kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. Erdőgazdasági szempontból kifejezetten hasznos madár. A szintén kéregrepedésekben keresgélő csúszkával ügyesen felosztják „vadászterületüket”: míg a csuszka fentről lefelé haladva nézi végig a törzset, addig a fakusz pont fordítva, lentről felfelé.

Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a vadászok részéről. Tény, hogy a frissen kiengedett, zárt kertekben nevelt, túlságosan szelíd, fiatal fácánok könnyű prédát jelentenek ennek a vakmerő és erős ragadozónak. Állandó madár, a párok egész évben tartják revírjüket.

A legnagyobb európai varjúféle. A múlt század elején nagyon lecsökkent a hazai költőpárok száma, de mostanra állománya stabilizálódott, sőt növekszik. A vadászok részéről felmerült az igény állományának szabályozására feltételezett károkozása miatt, de mivel még mindig viszonylag kis számban fészkel hazánkban, ezt a természetvédelem még nem látja indokoltnak. Hazai nagy kiterjedésű erdeinkben megfelelő feltételeket talál, már nincs szükség jelentősebb védelmi intézkedésekre.

Hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely folyók és tavak mentén található partfalakban költ. Állandó madarunk, mely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat. Sokszor lehet látni, amint a víz felett szitál, azaz kolibriszerűen egyhelyben „lebeg”. Erre a költőhely kialakításánál éppúgy szüksége van, mint a vadászata során. Gyakran látni víz fölé behajló ágakon, melyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat. Nyugat-Európában állománya csökkenő tendenciát mutat, Európa többi részén azonban stabil populációkat találunk.

Ez a karcsú, légies röptű sólyom a levegőben vadászó életmódhoz alkalmazkodott hegyes szárnyaival. Magyarországon általánosan elterjedt fészkelő, a lakott területeken is költhet. Vonuló, hazánkban április és október között lehet megfigyelni. A telet Afrika trópusi területein tölti.

Fészekparazita madár, tojásait nem maga költi ki, hanem más madárfajok fészkébe rakja. Számos gazdamadara van, hazánkban elsősorban a nádirigó és a vörösbegy, de közel ötven madárfaj fészkében mutattak már ki kakukktojást, illetve -fiókát. A tojó kakukk a gazdamadár fészkét egy magas pontról figyeli ki, majd amikor az elhagyja a fészkét, beletojja tojását. Ez rendszerint a gazdamadár egy–három tojásos fészekaljánál figyelhető meg, amikor az még nem kezdte meg a kotlást. A kakukk sokszor egy–két tojást el is távolít a gazdamadár fészkéből. Főleg hernyókkal táplálkozik, de számos ízeltlábú kifejlett egyedeit is elfogyasztja. Vonuló, a telet Afrika trópusi részén tölti.

Apró madarak elejtésére specializálódott ragadozó, városi környezetben is költ. A két nem közötti méretkülönbség kifejezett, a tojók nagyobbak. Magyarországon általánosan elterjedt faj. A hazai állomány állandó, télen észak-európai madarak is érkeznek hozzánk.

Legnagyobb poszátafélénk, mely Magyarországon széles körben elterjedt, de sehol sem gyakori. Nevét jellegzetes keresztsávos mell- és hasmintázatáról kapta. Hazánkban sokszor a tövisszúró gébiccsel azonos élőhelyen fordul elő. Nem ritka az sem, hogy azonos bokron fészkelnek. Elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de esetenként gyümölcsök, főként a fekete bodza bogyói is megtalálhatóak étlapján. Szeptemberben vonul el kelet-afrikai telelőhelyére.

Kormorán néven is sokak által ismert, viszonylag gyakori, korábban jelentős hazai állománynövekedésen átesett faj. Ősszel az itthoni populáció egyedei mellé északabbról érkeznek csapatok. A vizek befagyásával a madarak jelentős része déli irányba vonul, a be nem fagyó vizeken azonban sok példány áttelel. Egyike a hazai madárfauna azon tagjainak, amely jelentős károkat okozhat a halastavakon gazdálkodóknak. A hazai állomány törvényes oltalma a 13/2001 KöM rendelet szerint Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfaj kategória szerint értelmezhető, a jogszabály feltételei mellett lehetőség van riasztására és vadászati eszközökkel történő gyérítésére is. Halastavainkon, természetes vizeinken károkozásának mérséklése a fent linkelt jogszabály szerint lehetséges, de figyelembe kell venni az adott területen élő egyéb madárfajok jelenlétét, védelmét.

Hazánkban általánosan elterjedt, gyakori énekesmadár. Elsősorban magvakkal táplálkozik. Étlapján szerepel a gyermekláncfű termése, gyom-, valamint gazdasági növények magvai is. A magyarországi populáció állandó, de télen észak, északkelet felől érkező vendégekkel egészülnek ki a hazai kenderikecsapatok.

A magyarok eredetmondáiban szereplő turul feltételezhetően a kerecsensólyom volt, vagy róla mintázták. Az 50 forintos érmén is ez a madár látható. A hazai természetvédelem kiemelten fontos feladata a faj védelme, ugyanis ez a termetes sólyomfaj a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének nyugati határát. Az Európai Unión belül nálunk él a legnagyobb számban. Szinte mindenhol csökken az állománya, de a hazai populáció a fajvédelmi intézkedéseknek köszönhetően növekszik. Korábban a legnagyobb veszélyt a fészkek kifosztása jelentette, mivel a kerecsenből kiváló solymászmadarat lehetett nevelni. Ezt a veszélyeztetett fészkek őrzésével, nagyrészt önkéntesek segítségével sikerült visszaszorítani. Jelenleg az áramütés veszélyezteti leginkább, ezért a vezetékek szigetelése a természetvédelem egyik legfontosabb feladata. Magasfeszültségű vezetékek oszlopira kihelyezett mesterséges költőládákkal elősegíthető megtelepedése. Részben ennek köszönhető, hogy a hegylábi területekről áttevődött az állomány súlypontja az eredeti élőhelyeket jelentő nyílt, sík vidéki agrárterületekre.Emellett természetes facsoportokban, fasorokban lévő fészkeinek védelme is fontos, itt fokozottan ügyelni kell arra, hogy költés közben feleslegesen ne zavarják a mezőgazdasági területeken dolgozó emberek. Mivel egyik fő tápláléka az ürge, ahol megfelelő élőhelyeken hiányzik ez a védett rágcsáló, érdemes telepítési programot indítani. Az állomány egy része elvonul, a telet Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában tölti. Magyarországon február és november közt figyelhető meg, de az öreg párok egész évben itthon maradhatnak.

Eurázsiai elterjedésű madár. Közeli rokonához, a halvány gezéhez hasonlóan az egyik legkésőbb érkező, és legkorábban elvonuló madarunk. A lombkoronában található hernyókkal, lepkékkel, pókokkal és kétszárnyúakkal táplálkozik, de gyümölcsöket is fogyaszt. Territoriális madár. Az árterek védelmével, az özönnövények visszaszorításával állománya fenntartható.

Óvatos, félénk madár, nem könnyű közelről megfigyelni. Hazai állománya az utóbbi évtizedekben megfogyatkozott, ma már nem számít gyakori fészkelőnek. Rovarokból és pókokból álló tápláléka után a lombok között kutat, de gyakran szerepelnek étlapján apró csigák is. Zöldes-barnás tollazata miatt könnyedén elrejtőzik a sűrű növényzetben, de ebben az esetben elárulhatja igen szép és változatos éneke. Nagyméretű poszátafajunk, testnagysága kis híján eléri a karvalyposzátáét. Csőre a többi poszátától eltérően meglehetősen vaskos. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.

Hazai és európai állománya az utóbbi években jelentősen csökkent. A fészekparazita kakukk egyik gazdamadara. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, a fiókákat többnyire hernyókkal eteti. Ősszel, akárcsak a házi rozsdafarkú, rájár a bodzaborok bogyóira is. Vonuló, a telet Afrika trópusi részein tölti. Vonulása augusztusban és szeptemberben zajlik, tavaszi érkezése a költőhelyére lényegesen rövidebb idő alatt zajlik le.

Egész Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját fogyasztja. Fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti, és az öreg madarak is rovarokkal táplálkoznak. A hideg idő beálltával térnek át a magokra. A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük.

A városi galambhoz hasonló kinézetű madár, de fekete szárnyszalagja jól elkülöníti attól. Főként növényi táplálékot fogyaszt. Gyommagvakkal, pillangósok magjával, kisebb részben gabonamagvakkal táplálkozik, de apróbb csigákat is szedeget. Rövidtávú vonuló. Észak-Afrikáig is elvonulhat, de hazánkban is vannak áttelelő csapataik. Ilyenkor rendszerint az alföldi pusztákon tartózkodik. Az idős, korhadó fákból álló erdők meghagyásával, illetve odúk kihelyezésével elősegíthetjük állományának növekedését.

Nádi énekesmadaraink közül a legszebb tollazattal rendelkező faj, mely rejtett életmódja miatt ennek ellenére igen nehezen észrevehető. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Változatos énekébe sok más madárfaj strófáját beleszövi. Költési időszakban a növényzet csúcsán éneklő hímeket a legkönnyebb megfigyelni. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, melyeket főleg a talajon kap el, néha azonban röptében is vadászik. Vonuló, a telet Afrikában tölti.

A többi fakopáncshoz hasonlóan állandó madár. Kis termetének köszönhetően az egészen vékony ágakon is képes táplálkozni. Szinte egész Európában megtalálható. A fehérhátú fakopáncshoz hasonlóan neki sincsenek fehér vállfoltjai, de méretét tekintve jóval kisebb annál. Testnagysága nagyjából a verebekével azonos. Szinte az egész országban gyakorinak számít. Nyáron főként a lombkoronában lévő rovarokkal, lepkék hernyóival, levéltetvekkel, pókokkal, kétszárnyúakkal táplálkozik. Télen, amikor a falevelek lehullanak, többet láthatjuk a fa törzsén, ahol a kéreg alatt keres táplálékot, ilyenkor a madáretetőkön is feltűnik.

Hazánkban rendszeres fészkelő, jellemzően a nagyobb folyók zátonyain telepszik meg. Európai és hazai állománya stabil. Költését a hirtelen áradások, az illegális kavicsbányászat és a zavarás veszélyeztetheti. A faj alkalmazkodóképességét mutatja, hogy mesterségesen kialakult élőhelyeken, így ülepítőtavakon, kavicsbányákban, építkezéseken is megjelenik. Vonuló, hazánkban március és október között lehet megfigyelni. Vonulás előtt csapatokat alkot, melyek leggyakrabban lecsapolt halastavakon, folyók mentén, ülepítőkön gyülekeznek.

Az egyik legkésőbb érkező, és leghamarabb elvonuló madarunk. Rovarokkal, kisebb részben apró rágcsálókkal táplálkozik. Áldozatára általában egy bokorról, oszlopról vagy villanyvezetékről repül rá. Vadászat közben gyakran látni egy helyben repülni, azaz szitálni is. A telet Afrika déli részén tölti.

Legkisebb hazai poszátafajunk. Egyszínű szürkés-kékes árnyalatú tollazatától élesen elüt fehér torokfoltja. Rovarokkal, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik, de a pókokat is fog. Sokszor keresgél a lombkoronaszint magasabban fekvő régióiban, de legtöbbször alacsonyan figyelhetjük meg. Monoton éneke gyorsan elárulja jelenlétét, de a növényzetben még így is nehéz észrevenni. Az őszi vonulás során meglehetősen halk, ilyenkor alig-alig kerül a madarászok szeme elé. A földre ritkán száll le zsákmányt keresni. Vonuló, a telet Afrikában tölti. A többi poszátához hasonlóan szinte „bokorról-bokorra” vonul.

A leggyakoribb vízicsibe Magyarországon. A vizes élőhelyek védelmének előtérbe kerülése feltehetően biztosítani fogja a faj hazai állományának megmaradását. Az öreg, avas nád- és gyékényállományok meghagyása elősegíti a faj megtelepedését. Vonuló, az állomány legnagyobb része Afrika trópusi területein telel, de egyre nagyobb számban kísérli meg az áttelelést is.

Magyarország legkisebb és egyben leggyakoribb vöcsökfaja, mely szinte minden álló-, és egyes folyóvizeinken is költ, elsősorban ott, ahol megfelelő mélységű a víz és az elrejtőzéshez kellő nagyságú vízinövényzet áll rendelkezésre. Nehezen megfigyelhető faj, jelenlétét általában jellegzetes kacagó hangja árulja el. A magyarországi popululáció jelentős része elvonul, de a be nem fagyó vizeken minden évben maradnak áttelelők is, ezért gyakorlatilag az év bármely hónapjában megfigyelhető.

Hazánk ritka fészkelője, a költőpárok száma – többek közt az élőhelyének kedvezőtlen változása miatt – valószínűleg lassan csökken. Magyarországon elsősorban középhegységi költőfaj, de létezik egy néhány párból álló síkvidéki állománya a Kiskunságban is. Előszeretettel fészkel olyan erdőállományokban, melyek déli kitettségű oldalak, nyílt területek közelében vannak, de akár több tíz kilométerre is eljár zsákmányért. Ismert fészkeinek környékén biztosítani kell a nyugodt költés feltételeit. Vonuló, nálunk március és október között figyelhető meg. Az európai madarak döntő többsége a Gibraltári- és a Boszporusz-szoros átlépése után a Szaharától délre eső afrikai telelőhelyeire vonul, bár olykor az Ibériai- és a Krím-félszigeten is megfigyelhetők telelő példányok.

Európa nagy részén, Ázsia, Észak-Amerika, valamint Észak-Afrika bizonyos részein költ. Korábban a leggyakoribb szerkőfajunk volt. Hazai állománya ingadozó, mely erősen függ a költőhelyének éves vízviszonyaitól. Apró halakat, vízirovarokat, ebihalakat fogyaszt, melyeket a víz felszínén kap el. A fattyúszerkővel ellentétben nem bukik a víz alá a táplálék után, hanem a víz felszíne felett egy helyben repülve, szitálva lesi zsákmányát, majd csap le rá.

Ritkább hazai harkályfajaink egyik legszebb tollazatú képviselője. Nászidőszakban a hím a többi fakopáncstól eltérően keveset dobol csőrével a fák törzsén. Inkább jellegzetes nyávogó hangját hallatja ilyenkor, melyet akár több száz méterről is hallani lehet. Hernyókat, levéltetveket, kétszárnyúakat, pókokat, bogarakat fogyaszt. Táplálékát főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjti, a talajon ritkán keresgél. Állandó madár, de télen kóborolhat. Állománya az elegyes erdők gyarapodásával növelhető, melyekben az öreg, korható fák is megtalálhatók.

Gyakori bagolyfajunk, főleg az alföldi tanyasi és mezőgazdasági területeken. Speciális mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük állományának növekedését. Részben nappal is aktív, ezért gyakrabban látni, mint a többi bagolyfajt. Röpte hullámzó, harkályszerű. Ha megzavarják, izgalmában le-fel billegeti magát. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap.

Kiváló rejtőzködő, tollainak színe a fa kérgéhez hasonló, így nagyon nehéz észrevenni akár a talajon költő, akár a fák ágain nappalozó madarat. Éjszakai életmódú, táplálékát az éjjel aktív rovarok, lepkék teszik ki, melyeket röptükben kap el. Április második felében érkezik vissza költőhelyére, és augusztus végén, szeptemberben vonul el. Kurta csőre igen széles, melyet hatalmasra ki tud nyitni, ezáltal nagyobb rovarokat is könnyedén elejt. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Laza csapatokban vagy magányosan, éjjel vonul, mely során akár a településeken is feltűnhet.

Közepes nagyságú. Tollfülei nincsenek. Két színváltozata fordul elő, a szürke, amely gyakoribb, valamint a vöröses. Éjjel aktív. Írisze sötét színű. Jellegzetes, kísérteties huhogó hangját sötétedés után hallatja. Tápláléka igen változatos. A kisemlősök közül elsősorban erdei egeret és erdei pockot fogyaszt, de más pockokat, cickányokat, peléket, madarakat is szívesen elejt.

Gyakori költőfajunk. Városi parkokban, fás-bokros élőhelyeken gyakran találkozhatunk vele. Télen feltűnik a madáretetőknél is. Csőre olyan erős, hogy akár a meggy magját is szét tudja roppantani. Bokrok, fák magvaival táplálkozik, de fiókáit főleg hernyókkal eteti. Részben vonuló, illetve kóborló, az északi populációk egy része hazánkban tölti a telet. Egyik legtermetesebb hazai pintyfajunk.

Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Nyáron rovarokat, rovarlárvákat, szipolyokat, sáskákat és hernyókat zsákmányol, míg ősszel és télen magvakat fogyaszt.

A többi hazánkban előforduló poszátától legkönnyebben rozsdás szegélyű szárnytollai alapján különíthetjük el. Táplálékát főként lepkehernyók és pókok alkotják, melyeket gyakran a magas fű között, a talajon keres. Nyár végén a fekete bodza bogyóit is elfogyasztja. Vonuló, Afrika Szaharán túli részén telel. Hazai élőhelyei az utóbbi évtizedekben jelentősen megfogyatkoztak, bokrosok telepítésével teremthetünk számára megfelelő fészkelőhelyeket.

A házi verébtől legjobban sötét pofafoltja különíti el. Közeli rokonától eltérően a tojók és a hímek közt nincs számunkra látható ivari dimorfizmus. Társas madár, sokszor több százas csapataival is találkozhatunk. Nyáron rovarevő, fiókáit is kizárólag apró ízeltlábúakkal táplálja, ősztől viszont többnyire magvakat fogyaszt. Állandó madarunk, de télen kóborolhat. Odúk kihelyezésével növelhető az állománya.

Magyarországon általánosan elterjedt, városi környezetben még a füsti fecskénél is gyakrabban fordul elő. Apró rovarokkal táplálkozik, melyeket főleg a levegőben, de sokszor a házak falán fog el. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti. A fészek alá felhelyezett deszkával, az úgynevezett „fecskepelenkával” könnyen megszüntethető a madarak piszkítása.

Egész Európában, Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában megtalálható. Hazánkban a leggyakoribb harkályféle. A fák lombkoronájában lévő hernyókat, törzsön lévő rovarokat fogyasztja, de táplálékának részét képezik a hangyák is. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Állandó madár, mindössze télen kóborolhat el kisebb távolságra megszokott élőhelyétől.

Megjelenését tekintve sötétebb színű fülemüléhez hasonlít, de attól valamivel nagyobb és a vörös szín helyett a barna dominál tollazatában. Legkönnyebben éneke alapján különíthetjük el őket egymástól. Esetenként előfordul, hogy átfedő elterjedési területeken hibridizál is a két faj. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, ősszel bogyókat, főként a bodza bogyóit fogyasztja. Úgy tűnik, hogy a hazai fészkelőállomány az elmúlt években megszűnt, de vonulóként az ország egész területén előfordul. A telet Afrika középső és déli részén tölti.

Nedves mocsárréteinken, szikes legelőkön, az adott év vízviszonyainak függvényében költ. A mocsarak lecsapolása, a nedves rétek feltörése nem kedvezett a faj hazai állományának, de a természetvédelmi területek megfelelő kezelése hozzájárulhat nagyobb számú megtelepedéséhez. Vonuláskor, február és április, valamint augusztus és november között országszerte megfigyelhető, de legnagyobb csapatai az Alföldön jelennek meg. A telet a Földközi-tenger mentén, Észak-Afrikában, egyes alfajok Indiában, Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában töltik.

A magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapáú röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni. Ujjai feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. A XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Hogy megóvják a kipusztulástól, 1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt a Kis-Balatonon, ami igen jelentős állomása volt a magyar természetvédelem történetének. A hetvenes évek után állománya folyamatosan növekedni kezdett. A halastavakon még mindig problémát jelent a zavarás, a fészkelőhelyek növényzetének kaszálása és égetése, még akkor is, ha nem fészkelési időben végzik. Kiterjedt, időszakos elöntésekkel, valamint a nádaratás megfelelő időzítésével állománya tovább növelhető. Korán, már február végén, március elején visszatér telelőterületeiről. Elvonulásuk szeptemberben kezdődik, de még novemberben is sok helyen látni. Egyre nagyobb számban telelnek át példányai a Kárpát-medencében is.

A legnagyobb partimadár. Jellegzetes hangját sokszor hallatja, népi neve szélkiáltó. Magyarországon csak kis számban fészkel, turjánvidékeken, vizenyős réteken, lápokon költ. Jelentős számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. Átnyaraló és áttelelő madarak is akadnak. Hazai állományának védelme csak jellegzetes költőhelyei, a turjánosok védelmével biztosítható, ugyanez mondható el Európai populációjáról is, ami enyhe csökkenést mutat. A telet Európa déli területein, Afrikában és Ázsia déli részén tölti.

Szinte valamennyi magyarországi nádasban előfordul. Nyáron állati, télen növényi táplálékot fogyaszt. Vízhez kötődő rovarok, pókok, csigák, magvak képezik táplálékát. Tarlókon, szántóföldeken is gyakran megfigyelhetők kisebb-nagyobb áttelelő csapatai, amint gyommagvakat szedegetnek. A hazai populáció többnyire állandó, de télen kóborlása megfigyelhető, az északi állományok viszont jelentős mennyiségben húzódnak költőhelyüktől délebbre.

Leggyakoribb tücsökmadárfajunk. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Táplálékát a víz felszínének közeléből szerzi, ezért szinte mindig alacsony magasságban repül, vagy a zsombékokon és a nád alsó részében mozog. Vonulási ideje jobban elhúzódik, mint a többi nádi énekesmadáré. Ez egyedi vedlési stratégiájának köszönhető. Az öreg madarak a költőhelyen kezdik meg a kézevezőik cseréjét, melyet a vonulás idejére megszakítanak, és csak a telelőterületen fejezik be a vedlést. Néhány öreg madár azonban akár teljes vedlést is végezhet még Európában, mely egyedülálló a hosszú távú vonuló nádi énekesmadarak között.

A legnagyobb testű, országszetre gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Vonuló, afrikai telelőhelyeiről általában áprilisban érkezik vissza, szeptemberben pedig már el is indul déli irányba.

Ez a harkályfélék közé tartozó madár elképesztő kéregmintás tollazattal rendelkezik, sokszor még pár méterről is nehéz észrevenni. Ha veszélyben érzi magát, fejtollait felborzolja és nyakát kígyószerűen tekergeti. A nevét is innen kapta. Főként hangyákkal táplálkozik, melyeket a talajon vagy a fatörzsön szedeget össze. A nyelve hegyén lévő kis horgok is a hatékonyabb táplálékszerzést szolgálják. Vonuló, a telet Afrikában tölti. Megtelepedését odúk kihelyezésével segíthetjük.

A házilúdfajták többségének őse. Neve arra utal, hogy nyáron, költési időben is megfigyelhető Magyarországon, szemben a többi vadlúddal, melyek nem költenek nálunk. Hazai állománya a sok évtizedes védelemnek és vadászati tilalomnak köszönhetően napjainkra jelentősen megerősödött, így újra vadászhatóvá tették. Ősszel a hazai állomány mellé északról érkeznek vendégek, a tél beálltával együtt vonulnak dél felé. Kis csapatai rendszeresen áttelelnek.

Hazánk és Európa egyik legkisebb termetű madara, hossza 9 cm, súlya 6-8 gramm. Kis mérete ellenére hangja igen erőteljes és messze hangzó. Farktollait gyakran merőlegesen felmereszti. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket a talajon és a talajközeli növényzeteben kap el, télen apró fűmagvakat is fogyaszt. Rövidtávú vonuló, illetve kóborló. Télen a hegyekből alacsonyabban fekvő területekre húzódik. Ilyenkor az ország egész területén, bokros árokpartokon, nádasokban és településeken is gyakori.

Legnagyobb termetű galambunk, melynek urbanizációja jelenleg is tart hazánkban. Fehér szárnysávja és nagy mérete alapján könnyen elkülöníthetjük a többi hazai galamb- és gerlefajtól. Főként növényi táplálékot fogyaszt, amely különféle magvakból áll, de bogyókat, rügyeket, sőt, apró csigákat és gilisztákat is eszik. Rövidtávú vonuló, a telet a Mediterráneumban tölti, de enyhébb teleken áttelelő példányokkal is találkozhatunk.

Középhegységi bükk- és gyertyános-tölgyes erdeinkben gyakori fészkelő. Afrikában telel, ahonnan április végén érkezik vissza. Szeptemberben vonul el, ilyenkor az ország bármely részén előfordulhat. Nyílt területre néző ágakról vadászik repülő rovarokra. Fiókaneveléskor a fák és cserjék lombjáról is zsákmányol.

Hazánkban mindenütt elterjedt. Társas madár, a fiókák kirepülését követően mindig csapatban mozog. A hím és a tojó hasonló, a kirepülő fiatalok homloka és fejoldala sötét. Tavasztól rovarokkal, pókokkal táplálkozik, ősztől pedig fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Állandó madár, télen alkalmilag az etetők közelében is feltűnik.

A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Európai állománya stabil, csapadékos években természetes vizes élőhelyeinken továbbra is számíthatunk alkalmi fészkelésére. Magyarországon az egyik legnagyobb számban átvonuló partimadár, a hazai természetvédelmi területeken, halastavakon, pusztákon több százas, ezres csapatai pihennek meg táplálkozni. A telet Afrikában, Indiában, Kis-Ázsiában tölti, egyes madarak Nyugat-Európában is telelnek. A tojók általában délebbre vonulnak, mint a hímek.

Eurázsiai elterjedésű faj. Főként sáskákkal, hernyókkal, hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal, poloskákkal, kabócákkal, pókokkal táplálkozik. Növényi táplálékot keveset fogyaszt. A levegőben ritkán zsákmányol, rendszerint a talajon szerzi meg táplálékát. Vonuló, a telet Afrika északi részén tölti. Jellegzetes élőhelyeinek fenntartásával és az extenzív mezőgazdasági műveléssel állományának csökkenése elkerülhető.

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából. Az állománynövekedés mellett megfigyelhető, hogy a párok egyre nagyobb része átköltözik a középhegységekből az eredeti pusztai élőhelyeikre, az alföldi területekre. Az erdei környezetben költő párok esetében az erdészeti munkákat a fészek közelében korlátozni kell. Az ürgés legelők megóvása stratégiai fontosságú a faj védelme érdekében, ugyanis ez a legfőbb tápláléka a parlagi sasnak. Nagyon sok sas pusztul el áramütés következtében, ezért a középfeszültségű vezetékeket madárbarát módon szigetelni kell a madarakat legveszélyeztettebben érintett területeken. Azoknál a fészkeknél, ahol fennáll a lehetősége annak, hogy kifosztják, a folyamatos őrzés elkerülhetetlen. Az elharapódzott mérgezési hullámok egyre súlyosabb mértékben érintik ezt a fokozottan védett sasfajunkat is, több mint 50 esetben találtak mérgezett sast a szakemberek az elmúlt fél évtized alatt. Az öreg madarak egész évben a költőhelyükön maradnak. A fiatalok kóborlásba kezdenek, egy részük a Balkánon, Kis-Ázsiában vagy Afrikában telel.

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. A tél beállta előtt Afrika déli részére vonul.

Rendszeres, de kisszámú fészkelő hazánkban. A nálunk költő párok száma az időjárástól függ, ha a kedvező vízállású területeket talál több pár telepszik meg. A sikeres költések biztosítása érdekében megfelelő vízborítású és növényzetű élőhelyek kialakítása létfontosságú. Speciális élőhelyei az elmúlt időszakban sajnos kedvezőtlen változásokon mentek keresztül. A költési idő végéig korlátozni kell a kaszálást, biztosítani kell a megfelelő vízszintet. Látni ritkán lehet, kuttyogó hangja árulja el leginkább. A legtöbb madár Dél-Európában és Afrikában telel, egyesek a Szaharát is átrepülik.

Hazai szikes rétjeink, mocsárrétjeink egyetlen fészkelő cankófaja. A megtelepedésére alkalmas nedves élőhelyek kiszáradása, lecsapolása, nem megfelelő mértékű legeltetése okozza a faj visszaszorulását. Tavasszal és ősszel gyakori átvonuló, a hazai fészkelők sokszor már júliusban elhagyják az országot. A telet a mediterrán térségben, kisebb számban Afrikában töltik.

Az erdei fülesbagoly közeli rokona, attól azonban sárga szemei és rövidebb tollfülei megkülönböztetik. Nappal is aktív madár. Kedvenc tápláléka a mezei pocok, melyet az egyéb rágcsálók követnek, valamint igen kis számban madarak és rovarok. Hazai állományára biztos adat nincs, mindössze néhány tíz pár fészkelhet évente. Egyes keményebb teleken sok madár érkezik telelni hazánkba, akár több tucat példány is összeverődik turjánosokban, és sásos mocsárréteken. Ritkábban településeken is találkozhatunk erdei fülesbaglyok között nappalozó példányokkal.

Hazánkban nem költ, de nagy számban vonul át, kisebb számban áttelelő példányaival is találkozhatunk. Szinte kizárólag a talajon szerzi táplálékát. Főként rovarevő, de pókokat, csigákat, férgeket is elfogyaszt. Télen rovartáplálék hiányában nem veti meg az apró gyommagvakat sem. Magyarországon is a költőhelyéhez hasonló nyílt, vizenyősebb élőhelyeket keresi fel.

Rejtett életmódú, territoriális madár. A nádi tücsökmadárhoz hasonlóan alacsonyan mozog, sokszor csak jellegzetes pergő éneke utal jelenlétére. Terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, pókokkal, apró puhatestűekkel táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Mint a legtöbb nagytestű madár esetében, a sasoknál is nagyon gyakori az áramütés miatti pusztulás. Szándékos és véletlen mérgezések miatt is sok madár pusztul el, időnként pedig le is lövik ezeket a ritka madarakat. Élőhelyük zavartalanságának biztosítása, a megfelelő erdő- és tógazdálkodás, valamint tudatformálás mellett a természetvédelem fontos feladata a sérült madarak gondozása és visszavadítása. A hazai párok egész évben a fészek környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Évente 500-700 rétisas érkezik hozzánk a Baltikumból a tél folyamán, ezek áttelelését a madarak etetésével segíthetjük.

Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Legelőkön, kaszálókon földbe szúrt karók kihelyezésével éneklő- és leshelyet alakíthatunk ki számára, mely a megtelepedését segíti elő.

A hegyi fakuszhoz nagyon hasonló külsejű madár, legkönnyebben énekük alapján különíthetjük el őket. A fák törzsén, vagy a vastag ágakon szedegeti össze rovarokból, hernyókból és pókokból álló táplálékát. Nyár végétől kóborol, ilyenkor költőhelyétől távolabbi helyeken is találkozhatunk vele. Idős tölgyfák meghagyásával megfelelő fészkelőhelyet biztosíthatunk számára, valamint mesterséges, kifejezetten fakuszoknak készített odúk kihelyezésével segíthetjük megtelepedését.

Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibri fajokhoz tartoznak. Fáradhatatlan repülő, szinte kizárólag a költési időben száll le. Éjjel is folyamatosan, nagyobb magasságban, csapatokban repülnek. A városok madara, megfelelő fészkelőhelyet jelent neki a panelházak repedései, ahol a ragadozóktól is védve van. Repülve vadászik, repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. A fiókák meglehetősen jól bírják az éhezést, ilyenkor testhőmérsékletük csökkentéssel és alvással próbálják átvészelni a táplálékhiányos időszakot. Sokszor a víz fölött nagy tömegben előforduló rovarokat fogyasztja. Vonuló, a telet Afrika déli részén tölti.

A törzsalakon kívül – mely hazánkban is gyakori – számos alfaja ismert. Gyakori madarunk, nedves rétjeinken mindenütt megtelepszik, de sehol sem tömeges. Főleg legyekkel, szúnyogokkal táplálkozik, melyeket röptében fog el, de sokszor figyelhetjük meg, amint birkanyájak, marhacsordák környékén a talajon kapja el a felzavart rovarokat. Fiókáit lepkékkel, hernyókkal, sáskákkal eteti. Általában kisebb csapatokban vonul, a telet Afrikában tölti.

A tüzesfejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madárfaj. Tömege sokszor még az 5 grammot sem éri el. Rovarevő. Rövidtávú vonuló, de bizonyos populációk egész télen kitartanak a költőhelyükön. Az áttelelő példányok még a zord hónapok idején is pókokat és rovarmaradványokat fogyasztanak. Ennek oka, hogy finom, vékony csőrük nem alkalmas a magok felcsipegetésére, megtörésére. Ilyenkor a sűrű fenyvesekbe behúzódó rovarokat keresik meg. Kóborlásuk idején gyakran tűnnek fel városi környezetben is. Meglehetősen bizalmas madár, olykor méterekre megközelíti az embert.

Szűkebb rokonságának egyetlen Európában is előforduló faja, semmilyen más madárral nem téveszthető össze, hangja is jellegzetes. Hazánkban gyakori fészkelő. Az ember által átalakított élőhelyekhez jól alkalmazkodott, állománya egész Európában stabil. Hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult. Nagyon rövid ideig tartózkodik hazánkban, csak április-májusban érkezik meg, augusztusban pedig a madarak nagy része el is vonul.

A három sárszalonkafaj közül ez az egy fészkel hazánkban. A nagyobb összefüggő, de változatos vizes élőhelyeken költ. A vízrendezések, lecsapolások nagyon lecsökkentették számát. Bár európai állománya stabil, a lápok és mocsarak eltűnése, kiszáradása hazánkban sokhelyütt a faj eltűnésével járt. Ezek revitalizációja ismét fészkelésre alkalmas élőhelyeket eredményezhet hazánkban a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok számára. Vonuló, a telet Európa nyugati és déli részén tölti. Március és május, valamint július és november között halastavi csapolásokon, nedves réteken, belvizeken, árasztásokon lehet megfigyelni nagyszámban vonuló csapatait. Enyhe teleken megkísérelheti az áttelelést is.

Hazánkban gyakori, a veréb- és cinegefajok után egyes területeken a leggyakoribb fészkelőnk. Főleg bogyókkal táplálkozik, a városok közelében előszeretettel fogyasztja a dísznövények termését. Tél végén a fagy elmúltával a szántásokon, nedves réteken csapatosan keresgél táplálék után, elfogyasztja a földben élő lárvákat, poloskákat, bogarakat is. Rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de kisebb csapatai enyhébb teleken áttelelhetnek. Sokszor több ezres csapatokban vonul. Ebben az időszakban gyakran keveredik más fajokkal (bíbic, pajzsoscankó, kis póling, nagy póling, nagy goda, fenyőrigó), melyek vonulási ideje, útvonala és táplálkozási területei egybeesnek a seregélyével. A vetési varjúhoz hasonlóan ellentmondásos gazdasági megítélésű madár, hiszen károsítja többek között a szőlőt, ellenben ízeltlábú, különösen talajban élő rovarlárva fogyasztása révén kifejezetten hasznos gazdálkodási szempontból. Gyérítése, risztása - mivel Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajnak minősül - kizárólag a 13/2001 KöM rendeletben foglaltak szerint lehetséges. Azok a csapatok, melyek ősszel nagy számban szállják meg a szőlőket, nem az itteni, hanem a tőlünk északabbra költő populációk egyedei.

A legvilágosabb színű füzikefajunk feltűnő citromsárga szemöldöksávval. Rovarevő. A fiókákat puhább rovarokkal, hernyókkal táplálják, melyeket a lombkoronaszintben szedegetnek össze. Vonuló, a telet Közép-Afrikában tölti. A hazánkban fészkelő füzikéink közül a legkésőbb érkezik meg és általában a legkorábban vonul el. Jellemzően április és szeptember hónapok között figyelhető meg. Fokozatosan felgyorsuló énekéről könnyen felismerhető. Vonulása során a síkvidékeken is megfigyelhető.

A sármányfélék családjába tartozik, de a többi rokon fajhoz képest valamivel zömökebb, nagyobb termetű. Elterjedt költőfajunk. A hímek gyakran énekelnek bokrokon, oszlopokon, villanyvezetékeken. Rovarokkal és magvakkal egyaránt táplálkozik, télen viszont kizárólag gabona- és gyommagvakat fogyaszt. Fiókáit tücskökkel, hernyókkal, bogarakkal eteti. Állandó madarunk, télen nagyobb csapatokba is verődhet. A helyes mezőgazdálkodás indikátorfajának is tekinthetjük, mert a nagytáblás, sok kemikáliát használó, intenzív kultúrák környékén erősen lecsökken a számuk.

Erdei, vagy ahhoz hasonló élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Hazai állománya növekszik. Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Fészekrabló szokásai miatt természetvédelmi és vadgazdálkodási megítélése ellentmondásos.

Gyíkokkal, rovarokkal, egyenesszárnyúakkal, kisebb pockokkal táplálkozik. Hamar elvonul, a telet Afrikában tölti és csak május elején érkezik vissza költőhelyére. Állománya az Alföld egyes területein az utóbbi évtizedek odúkihelyezéseinek köszönhetően nőtt. A Dunántúlon igen ritka fészkelő, legtöbbször csak vonulási időben találkozhatunk vele ezen a vidéken. Vonulásakor igen nagy veszélynek van kitéve a vadászat miatt. Impozáns külleme és mérete miatt előszeretettel lövik a tőlünk délebbre található országokban. A túllegeltetett és az elhagyatott legelőket sem szereti, mert amíg az előbbiben kevés táplálékot talál, addig az utóbbiban könnyen elbújnak zsákmányállatai. Igazi vártamadár: előszeretettel ül ki egy kimagasló pontra, ahonnan jól szemmel tarthatja a körülötte lévő nyílt területeket. Innen levágva szerzi meg táplálékát. Laza csapatokban vagy magányosan vonul. Augusztusban, a vonulás kezdetén sokszor kisebb csoportokban éjszakázik. Állománya Nyugat-Európában nagyon megritkult, sok helyről el is tűnt.

A zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul hazánkban. Az utóbbi évtizedekben urbanizálódott, egyre több egyedét lehet megfigyelni városi környezetben, ahol hangja és fészekrabló szokásai miatt a lakosság nagy része nem kedveli jelenlétét. Nyílt, mezőgazdasági területeken általánosan elterjedt, országos állománya lassú ütemben növekszik. A vadgazdálkodók többek közt a szarkát tartják felelősnek az apróvadállomány csökkenéséért. Elhagyott fészkét vércsék, kabasólymok és erdei fülesbaglyok is használják. Július 1. és február utolsó napja között vadászható. Állandó madár, de télen nagyobb csapatokat alkot és kóborol.

Országszerte gyakori, akár az ember közelségét is elviselő koromfekete madár, legfeltűnőbb ismertetőjegye fehér homlokpajzsa. Nem ismertek olyan folyamatok, melyek egész állományát negatívan befolyásolják. Vadászható faj, de nálunk nincs különösebb tradíciója vadászatának. Vonuló, az állomány legnagyobb része a telet tőlünk délre tölti, de egyre több példány telel át be nem fagyó vizeinken.

Európában általánosan elterjedt faj. Az egyik leggyakoribb madarunk. Szinte minden élőhelyen megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas odút, vagy más üreget talál. Fiókáit többnyire hernyókkal és pókokkal eteti, melyet csigahéjjal egészít ki, ami a legfontosabb kálciumforrásuk. Télen magvakkal táplálkozik. A hideg hónapokban gyakori vendég a madáretetőnél. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük. Territoriális madár, a költőodút fajtársaival, a legnagyobb konkurenciát jelentő kék cinegékkel, és egyéb odúlakó énekesmadarakkal szemben is védelmezi. A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.

Legelterjedtebb gémfélénk, amely jól alkalmazkodik akár az emberi környezethez is. Leggyakoribb a nagy folyók mentén, költési idő után azonban minden vizes élőhelyen előfordul, sokszor még szántókon és gyepeken is megfigyelhető. A védelemnek és a jelentősebb vizes élőhelyek rekonstrukcióinak köszönhetően állománya növekszik. A párok jelentős része nagy, vegyes gémtelepeken költ, melyek jórészt védett területeken találhatók vagy ismertek a természetvédelmi szakemberek előtt. Lokálisan kárt okozhat halastavakon, de ez a madarak riasztásával mérsékelhető. Az állomány jelentős része ősszel elvonul, sok példány eljut a Szaharán túlra is. Egyre nagyobb arányban kísérlik meg az áttelelést is.

Erdeink elterjedt fészkelője. Afrikai telelőhelyeiről április végén, májusban érkezik meg, augusztus végén, szeptemberben pedig már el is vonul. Főleg repülő rovarokkal táplálkozik, melyeket egy vártául szolgáló ágról fölreppenve kap el. Kertekben, parkokban C-típusú odúval megtelepíthető.

Egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. Szinte kizárólag csapatosan látni. A hideg idő beálltával gyakran találkozhatunk vele a madáretetőkön. Apró gyommagvakkal táplálkozik, de fiókái étrendjét bogarakkal és hernyókkal egészíti ki. Nagyrészt állandó, de télen észak-déli irányú kóborlása is megfigyelhető. Régebben dekoratív külseje miatt kalitkamadárnak tartották, de már régóta védett faj.

A leggyakoribb hazai réce, a házi kacsa őse. Mivel azzal korlátlanul kereszteződik, típusos egyedein kívül változatos színű egyedek is előfordulnak állományában. Alkalmazkodó faj, szinte minden vizes élőhelyen előfordul, a legnagyobb folyóktól a városi parkokban lévő apró tavakig. Állományát ismereteink szerint semmilyen folyamat nem veszélyezteti, természetes populációját tenyészetekből származó egyedekkel növelik a vadászok. Nem védett, vadászható faj. A hazai állomány jelentős része be nem fagyó vizeinken telel át, sokan érkeznek hozzánk északabbról is, kemény teleken viszont nagyon lecsökkenhet a nálunk tartózkodó madarak száma.

A három vízicsibefaj közül a legritkább, évente csak néhány pár költ Magyarországon. Speciális élőhelyigényű faj, a zsombékos rétek aszályos években kiszáradhatnak, ilyenkor meghiúsul költése. Az ilyen jellegű területeken a víz megfelelő szinten tartása sok más fajnak is elősegítheti sikeres költését. Megjelenése egy adott élőhely természetességét igazolja, de sajnos nagyon kevés olyan vizes élőhely van hazánkban, ahol a faj fészkel, ezért a fészkelő területeinek zavartalanságának biztosítása és a megfelelő vízszint kialakítása kulcsfontosságú lehet a faj védelme szempontjából. Vonuló, a telet Afrikában tölti.

Mint neve is mutatja, a legkisebb hazai gémféle, pocgémnek is nevezik. Országszerte elterjedt, rejtett életmódja miatt azonban kevesen ismerik. Jelenléte legtöbbször csak akkor derül ki, amikor a lakhelyéül szolgáló nádfolt fölött repül. Nyugat-Európában állománya csökken, elsősorban a kisebb nádasok felszámolása, valamint a vízhez kötődő szabadidő-tevékenységek térhódítása miatt. Vonuló madár. Sokszor nagyon későn, csak májusban érkezik költőhelyére, és már szeptemberben el is vonul afrikai telelőterületeire

Jellegzetes és igen dekoratív vártamadár, mely első ránézésre kistermetű ragadozónak tűnik enyhén kampós csőre végett. Zsákmányát gyakran a bokrok töviseire felszúrva raktározza el, innen ered elnevezése is. Termetéhez képest igen erőteljes madár. Főként rovarokkal táplálkozik, de kisebb számban rágcsálókat, madárfiókákat és gyíkokat is fogyaszt. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

A sárgafejű királykával együtt a legkisebb hazánkban előforduló madár, közeli rokonától leginkább fehér szemsávja és a felette húzódó fekete szemöldöksávja különíti el. Tömege mindössze 5 gramm körül van. Hazánkban ritka költőfajnak, és szórványos vonulónak számít. Apró rovarokkal, hernyókkal és pókokkal táplálkozik. A tőlünk északabbra költő populációk vonulók. Nálunk minden évben előfordulnak áttelelő példányok, leggyakrabban városi környezetben kísérlik meg a zord időszak átvészelését. A telet Dél-Európában és Észak-Afrikában tölti. Vonulása valamivel hamarabb kezdődik, mint a sárgafejű királykáé.

A legnagyobb termetű bagolyfaj. Hazai állománya jelenleg növekszik, néhány évtizeddel ezelőtt alig volt néhány ismert költőpár, s több, korábban ismert klasszikus költőhelyéről is eltűnt. Mára legtöbb régi költőhelyén ismét megjelent. Tápláléka nagyon sokrétű, de az emlősök közül mára a vándorpatkány vált leggyakoribb zsákmányállatává. A korábban gyakori mezei hörcsög és annak zsákmányolása, napjainkra a negyedére esett vissza. Madárfajok tekintetében a vadászterületén fellelhető fajok récenagyságig szerepelnek. A hazai bagolyfajok mindegyikét zsákmányolja. Legjelentősebb veszélyeztető tényezők az autóval való ütközés, az áramütés és a szögesdróton való fennakadása.

A legkisebb hazai galambféle. Jellegzetes hangja messziről elárulja jelenlétét. Magevő. Parlagokon, mezőgazdasági területeken, főként tarlókon táplálkozik. Gabona- és gyommagvakat egyaránt fogyaszt. Vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti. Május és szeptember között tartózkodik nálunk.

A kerecsen mellett a másik nagytestű sólymunk, amely a múlt században fészkelőfajként eltűnt Magyarországról. Hazai állománya a ’60-as években összeomlott, csak 1997-ben költött újra a Pilisben. Azóta növekszik a költőpárok száma középhegységeink sziklafalain és felhagyott kőbányáiban. Európai állománya stabilizálódott, ennek köszönhetően valószínűlega hazai állomány is tovább emelkedik. Nyugat-Európában részben urbanizálódott és városi környezetben is költ, nálunk is meg lehet figyelni tornyokon éjszakázó példányait, akár Budapesten is. Kedvelt solymászmadár, ezért régebben sok fészket kifosztottak, a fiókákat pedig kicsempészték az országból. A legnagyobb problémát a mára már betiltott DDT (rovarirtószer) mérgezés jelentette. A hazánkban kikelő fiókák jelentős részét színes gyűrűvel jelölik, ami az egyes példányok egyedi azonosítását segíti a madarak újbóli befogása nélkül. Műholdas jeladókat is használnak a faj mozgásának követéséhez. Az északi állományok vonulnak, a délebbiek állandóan a költőhelyük közelében tartózkodnak. A fiatalok kóborolnak. Hazánkban egyre gyakoribb téli vendég és átvonuló.

Hazai állománya a korábbi évtizedek vadászata és élőhelyeinek beszűkülése miatt nagyon lecsökkent. A folyamatos üldöztetés elől az állomány jelentős része lakott területekre települt. Itt nem kell tartaniuk a vadászattól és könnyen jutnak táplálékhoz is a parkok gyepén és a szeméttelepeken. Nem válogatós, növényi és állati eredetű táplálékot, magvakat, rovarokat, apróbb rágcsálókat, sáskákat, gyíkokat, puhatestűeket, madárfiókákat és dögöt egyaránt fogyaszt. A hazai populáció állandó, egész évben költőhelyén marad, de északról jelentős állomány érkezik a Kárpát-medencébe telelni.

Országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Akár kisebb városi tavakon is költhet, ha talál némi sűrű növényzetet. A kisebb tavak feltöltődése, elszemetesedése megszüntetheti élőhelyeit. Vonuló faj, április és október között lehet megfigyelni Magyarországon, de enyhébb teleken egyre gyakrabban telel át be nem fagyó vizeinknél. Az állomány zöme a telet Európa déli részén és Afrikában töltik.

Míg a szürke gém jellemzően az ártéri erdők és nyílt vizek madara, kecsesebb rokona, a vörös gém inkább a kiterjedt öreg, avas nádasok lakója. Jóval ritkább szürke rokonánál. Vonuló, április és szeptember között figyelhető meg hazánkban, Nyugat-Afrikában telel.

Az egyik legismertebb ragadozómadarunk, ami még Budapest belvárosában is költ. Mivel fészket nem épít, mesterséges fészekalapokkal, illetve speciális költőládákkal lehet segíteni megtelepedését. Agrárkörnyezetben magasabb fákra, városokban tornyokra, magas épületekre célszerű költőládát kihelyezni. A hazai állomány jelentős része elvonul, a telet tőlünk délre tölti, de északi madarak, valamint az idősebb példányok nálunk telelnek át.

Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori.

Gyakori harkályfélénk. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is. A hideg idő beálltával gyümölcsöket és magvakat is eszik, de előszeretettel bontja ki a hangyabolyokat, melyekben hangyákat és lárvákat keres. Állandó madár, de télen kóborolhat. Idős fák meghagyásával segíthetjük, hogy állománya ne csökkenjen.

Az egyik leggyakoribb pintyfélénk. Többnyire állandó, de télen kóborolhat. Ilyenkor gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. Az északi populációkból sok egyed hazánkban tölti a telet. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak. A fiókák tápláléka változatosabb, a magvak mellett hernyókat, ormányosbogarakat is fogyasztanak.