A vékonycsőrű víztaposónál sokkal ritkább madárvendég, főleg halastavakon, szikeseken, természetes tavakon, ülepítőkön, egyesével lehet megfigyelni, megjelenésére a jövőben is számítani lehet. Ritkasága miatt természetvédelmi jelentősége nincsen, más partimadarak számára is alkalmas élőhelyeinken a nálunk megjelenő egyedek megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet találnak.

Kiváló rejtőzködő, tollainak színe a fa kérgéhez hasonló, így nagyon nehéz észrevenni akár a talajon költő, akár a fák ágain nappalozó madarat. Éjszakai életmódú, táplálékát az éjjel aktív rovarok, lepkék teszik ki, melyeket röptükben kap el. Április második felében érkezik vissza költőhelyére, és augusztus végén, szeptemberben vonul el. Kurta csőre igen széles, melyet hatalmasra ki tud nyitni, ezáltal nagyobb rovarokat is könnyedén elejt. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Laza csapatokban vagy magányosan, éjjel vonul, mely során akár a településeken is feltűnhet.

Hazánkban szórványos költőfaj, vonuláskor és télen azonban gyakrabban találkozhatunk vele. Férgekkel, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik, melyeket elsősorban a talajon zsákmányol. Télen legkedveltebb tápláléka a fagyöngy termése, de egyéb fák és bokrok bogyóit is szívesen fogyasztja. Részben vonuló. Az északi, északkeleti állomány ősszel délnyugat felé veszi az irányt.

Magyarországon ritka kóborló, legtöbbször bíbiccsapatokhoz csapódik egy-egy példánya. Költőhelyén állománya csökken, a hazánkban megjelenő példányok számára biztosítani kell, hogy védett területeink továbbra is megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket biztosítsanak. Vonuló, a telet Afrikában, Mezopotámiában és Indiában tölti.

A legnagyobb méretű csérféle, hosszú szárnyakkal. Röpte kecses, hosszú, piros csőre erőteljes. Európai állománya veszélyeztetett. Halakkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Az északi populációk vonulók, hazánkban rendszeres, de ritka átvonuló. Nálunk főként szikes tavakon, lecsapolt halastavakon fordul elő magányosan vagy kisebb csapatokban.

Hazánkban mindössze egy alkalommal bizonyították előfordulását – Hódmezővásárhelynél találtak egy elpusztult példányt. Főleg halakkal, kisebb számban rákokkal, csigákkal táplálkozik, melyeket a víz alá bukva, a tengerfenéken zsákmányol. A tengeri táplálkozásra specializálódott. Többnyire állandó, illetve kóborló madár, csupán a északi populációk húzódnak költőhelyüktől valamivel délebbre.