A túzok kistermetű rokona, körülbelül fácán nagyságú. A XX. század elején még kis számban fészkelt Magyarországon, de az utolsó, 1973-as cserebökényi költése óta mindössze három alkalommal figyelték meg egy-egy példányát. Egész európai állománya csökken, élőhelyének átalakulása, felaprózódása veszélyezteti. Vonuló populációi különösen veszélyeztetettek, ugyanis költőhelyükön kívül, a vonulási útvonalon és a telelőhelyeken is végbementek olyan területváltozások, melyek lehetetlenné tették a reznek élőhelyigényét. Az Ibériai-félszigeten élő állomány nem vonul, így az ottani a legkevésbé veszélyeztetett populáció. Mivel Magyarországon rendkívül ritka kóborló, hazánk sajnos nem tud tenni a faj védelméért az idetévedő egyedek kíméletén túl.

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, nagyobb csapatait is meg lehet figyelni szikes tavakon, nedves réteken, árasztásokon, belvízfoltokon, halastavakon. Átnyaraló példányok is előfordulnak. Megfigyelésére a március és május, valamint a június és október közötti időszakok a legalkalmasabbak. Egyes madarak Dél-Európában és Észak-Afrikában telelnek, de az állomány zöme a Szaharán túlra vonul. Európai állománya csökken, a hazánkon átvonuló madarak a leeresztett halastavakon és természetes vizes élőhelyeken megfelelő táplálkozó és pihenőhelyet találnak.

Az erdei fülesbagoly közeli rokona, attól azonban sárga szemei és rövidebb tollfülei megkülönböztetik. Nappal is aktív madár. Kedvenc tápláléka a mezei pocok, melyet az egyéb rágcsálók követnek, valamint igen kis számban madarak és rovarok. Hazai állományára biztos adat nincs, mindössze néhány tíz pár fészkelhet évente. Egyes keményebb teleken sok madár érkezik telelni hazánkba, akár több tucat példány is összeverődik turjánosokban, és sásos mocsárréteken. Ritkábban településeken is találkozhatunk erdei fülesbaglyok között nappalozó példányokkal.

Hazánkban nem költ, de nagy számban vonul át, kisebb számban áttelelő példányaival is találkozhatunk. Szinte kizárólag a talajon szerzi táplálékát. Főként rovarevő, de pókokat, csigákat, férgeket is elfogyaszt. Télen rovartáplálék hiányában nem veti meg az apró gyommagvakat sem. Magyarországon is a költőhelyéhez hasonló nyílt, vizenyősebb élőhelyeket keresi fel.

Rejtett életmódú, territoriális madár. A nádi tücsökmadárhoz hasonlóan alacsonyan mozog, sokszor csak jellegzetes pergő éneke utal jelenlétére. Terjeszkedőben lévő faj. Rovarokkal, pókokkal, apró puhatestűekkel táplálkozik. Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharán túl tölti.

A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Mint a legtöbb nagytestű madár esetében, a sasoknál is nagyon gyakori az áramütés miatti pusztulás. Szándékos és véletlen mérgezések miatt is sok madár pusztul el, időnként pedig le is lövik ezeket a ritka madarakat. Élőhelyük zavartalanságának biztosítása, a megfelelő erdő- és tógazdálkodás, valamint tudatformálás mellett a természetvédelem fontos feladata a sérült madarak gondozása és visszavadítása. A hazai párok egész évben a fészek környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Évente 500-700 rétisas érkezik hozzánk a Baltikumból a tél folyamán, ezek áttelelését a madarak etetésével segíthetjük.

Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Legelőkön, kaszálókon földbe szúrt karók kihelyezésével éneklő- és leshelyet alakíthatunk ki számára, mely a megtelepedését segíti elő.

Európa ritkább nádiposzátái közé tartozik, mindössze 15 hazai előfordulása ismert, melyek többsége eltévedt vonuló madár volt. Megfelelő élőhelyen nagyon nagy egyedszámban képes megtelepedni. Apró rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket rendszerint alacsony magasságban fog el. Vonuló, a telet az állomány nagy része költőhelyétől délkeletre, Indiában tölti.

Hazánkon kisebb számban, de rendszeresen átvonul, ilyenkor leginkább kisebb csapataival vagy magányosan találkozhatunk vele. Költőhelyei rövid füvű, nyílt területek a tengerpartokon, vagy a szárazföld belsejében, a tundra öv területén. Nálunk a nedvesebb élőhelyeket, szikes tavakat, mocsarakat, halastavakat keresi fel. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik, melyeket rendszerint a talajon fog el. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti.

Kevesen tudják, hogy az afrikai természetfilmekből és állatkertekből mindenki által ismert egzotikus flamingók néhány példánya időről időre Magyarországon is megjelenik. Ezekről a madarakról sokszor nehéz eldönteni, hogy vad eredetűek vagy állatkertekből, madárparkokból szökött példányok-e. Ennek ellenére tíznél több olyan hazai megfigyelése van, melyek esetében vad eredetű példányokat figyeltek meg. Európai állománya stabil, speciális élőhelyei általában védett területen találhatók. A hazánkba elvetetődő példányok általános kíméletén kívül nincs szükség speciális védelmi feladatokra.

A hazai köznyelvben pelikánként ismert madárfaj a XIX. században még költött a mai Magyarország területén, de a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása óta csak ritka vendégként jelenik meg hazánkban. Hozzánk legközelebb a Duna-deltában költ jelentősebb állománya, körülbelül 3000 pár. Időnként innen elkóborló példányaival találkozhatunk hazai vizes élőhelyeken. A múltban halászati kártevőként kezelték, ezért, valamint élőhelyinek elvesztése miatt világállománya nagyon összezsugorodott. A költőpárok néhány nagy telepre koncentrálódnak, ami sebezhetővé teszi a fajt. Rendkívüli ritkasága miatt, hatékony védelme érdekében hazánkban külön védelmi intézkedéseket nem igényel. Rövidtávú vonuló.

A szibériai faunatípusba tartozó politipikus faj, két alfajjal. A törzsalak ÉK-Kazahsztántól K-Szibériáig, a C. r. portenkoi Szahalinon fészkel (del Hoyo et al. 2020).

Ritka kóborló Magyarországon ősszel és tavasszal, amikor más vadludak népes csapataiban lehet megfigyelni néhány példányát. A vetési lúd vadászata közben előfordulhat, hogy ezt a fajt is lelövik, mivel a felületes megfigyelő könnyen összetévesztheti a két fajt. Az állomány jelentős része Nyugat-Európa tengerparti területein telel, nálunk a jövőben sem várható nagyobb számú megjelenése. A vadludak vadászati hasznosításának megfelelő szinten tartásán, a megfelelő éjszakázóhelyek nyugalmának biztosításán és az egyedek kíméletén túl nem igényel speciális természetvédelmi intézkedést.

A hegyi fakuszhoz nagyon hasonló külsejű madár, legkönnyebben énekük alapján különíthetjük el őket. A fák törzsén, vagy a vastag ágakon szedegeti össze rovarokból, hernyókból és pókokból álló táplálékát. Nyár végétől kóborol, ilyenkor költőhelyétől távolabbi helyeken is találkozhatunk vele. Idős tölgyfák meghagyásával megfelelő fészkelőhelyet biztosíthatunk számára, valamint mesterséges, kifejezetten fakuszoknak készített odúk kihelyezésével segíthetjük megtelepedését.