A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Európai állománya stabil, csapadékos években természetes vizes élőhelyeinken továbbra is számíthatunk alkalmi fészkelésére. Magyarországon az egyik legnagyobb számban átvonuló partimadár, a hazai természetvédelmi területeken, halastavakon, pusztákon több százas, ezres csapatai pihennek meg táplálkozni. A telet Afrikában, Indiában, Kis-Ázsiában tölti, egyes madarak Nyugat-Európában is telelnek. A tojók általában délebbre vonulnak, mint a hímek.

Eurázsiai elterjedésű faj. Főként sáskákkal, hernyókkal, hártyásszárnyúakkal, lepkékkel, bogarakkal, poloskákkal, kabócákkal, pókokkal táplálkozik. Növényi táplálékot keveset fogyaszt. A levegőben ritkán zsákmányol, rendszerint a talajon szerzi meg táplálékát. Vonuló, a telet Afrika északi részén tölti. Jellegzetes élőhelyeinek fenntartásával és az extenzív mezőgazdasági műveléssel állományának csökkenése elkerülhető.

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából. Az állománynövekedés mellett megfigyelhető, hogy a párok egyre nagyobb része átköltözik a középhegységekből az eredeti pusztai élőhelyeikre, az alföldi területekre. Az erdei környezetben költő párok esetében az erdészeti munkákat a fészek közelében korlátozni kell. Az ürgés legelők megóvása stratégiai fontosságú a faj védelme érdekében, ugyanis ez a legfőbb tápláléka a parlagi sasnak. Nagyon sok sas pusztul el áramütés következtében, ezért a középfeszültségű vezetékeket madárbarát módon szigetelni kell a madarakat legveszélyeztettebben érintett területeken. Azoknál a fészkeknél, ahol fennáll a lehetősége annak, hogy kifosztják, a folyamatos őrzés elkerülhetetlen. Az elharapódzott mérgezési hullámok egyre súlyosabb mértékben érintik ezt a fokozottan védett sasfajunkat is, több mint 50 esetben találtak mérgezett sast a szakemberek az elmúlt fél évtized alatt. Az öreg madarak egész évben a költőhelyükön maradnak. A fiatalok kóborlásba kezdenek, egy részük a Balkánon, Kis-Ázsiában vagy Afrikában telel.

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. A tél beállta előtt Afrika déli részére vonul.

Hazánkban rendszeres átvonuló, főleg az Alföldön. Leeresztett halastavakon, árasztásokon szikes tavakon, zátonyokon lehet megfigyelni tavaszi és őszi vonulása során. Európai állománya stabil, a hazánkban megjelenő egyedek halastavainkon és egyéb vizeink mentén megpihenhetnek. A partimadarak védelme érdekében tett természetvédelmi erőfeszítések ennek a fajnak is megfelelő körülményeket biztosítanak. A tél beállta előtt Afrika déli részére vonul.

Magyarországon rendkívül ritka kóborló, a hazánkon átvonuló darucsapatokban figyelhető meg ritkán egy-egy példánya. A nálunk megjelenő madarak nem igényelnek a darvaktól eltérő védelmi intézkedéseket. A kukoricatarlókon megfelelő táplálékot, vizes területeinken nyugodt éjszakázóhelyet talál.

Az afrikai természetfilmekből sokaknak ismerős lehet ez sárgásfehér színű gémféle, amint elefántok, zsiráfok és más nagytestű növényevők lábánál sétálgat és felkapdossa a felzavart rovarokat. Egyike Magyarország legújabb költőfajainak, első bizonyított költését 2011-ben dokumentálták a Hortobágy térségében. Ezt megelőzően is egyre gyakrabban és egyre nagyobb csapatokban figyelték meg nálunk. Terjeszkedő európai állományának vonulási szokásai még kialakulóban vannak.

Magyarországon inváziós években jelenik meg rendszerint májusban, júniusban. Ilyenkor költése is előfordulhat. Többnyire seregélycsapatokkal vegyülve mozog. Elsősorban sáskákkal és más egyenesszárnyúakkal táplálkozik, valamint elfogyasztja a pókokat, bogarakat és a bagolylepkék hernyóit is. Vonuló, legjelentősebb telelőterülete India, de a Közel-Keleten és Észak-Afrika partvonalán is előfordul telente. Magyarországra május második felében érkezik.

A ritkább tengeri récék közé tartozik, de egyre több hazai adata van, főleg a téli időszakból. Ez valószínűleg nem a kóborló madarak számának növekedésének, hanem az aktívabb madarásztársadalomnak köszönhető. Főleg a Dunán és a Balatonon jelenik meg egyesével, esetleg kisebb csapatban. Európai állománya nő, de mivel alapvetően tengeri faj, a jövőben sem várható, hogy sokkal rendszeresebbé válik hazánkban. Mivel meglehetősen ritka madár, a faj védelme érekében Magyarországon nem sokat tehetünk.

Rendszeres, de kisszámú fészkelő hazánkban. A nálunk költő párok száma az időjárástól függ, ha a kedvező vízállású területeket talál több pár telepszik meg. A sikeres költések biztosítása érdekében megfelelő vízborítású és növényzetű élőhelyek kialakítása létfontosságú. Speciális élőhelyei az elmúlt időszakban sajnos kedvezőtlen változásokon mentek keresztül. A költési idő végéig korlátozni kell a kaszálást, biztosítani kell a megfelelő vízszintet. Látni ritkán lehet, kuttyogó hangja árulja el leginkább. A legtöbb madár Dél-Európában és Afrikában telel, egyesek a Szaharát is átrepülik.

Hazai szikes rétjeink, mocsárrétjeink egyetlen fészkelő cankófaja. A megtelepedésére alkalmas nedves élőhelyek kiszáradása, lecsapolása, nem megfelelő mértékű legeltetése okozza a faj visszaszorulását. Tavasszal és ősszel gyakori átvonuló, a hazai fészkelők sokszor már júliusban elhagyják az országot. A telet a mediterrán térségben, kisebb számban Afrikában töltik.

Rendkívül ritka észak-amerikai kóborló Európában, első 1992-es hazai megfigyelése után egy évtizeddel ismét megfigyelték a Hortobágyon. Megjelenésére a jövőben is számíthatunk, mert ősszel sok elvetődött példánya eléri Nyugat-Európa tengerpartjait. Minden évben több megfigyelése van a Brit-szigeteken. Vonulása során Amerika déli területeire is eljut. Európában csak mint érdekesség jelentős, a természetvédelmi jelentősége nincsen.

Egy nagy, hosszabb szárnyú, világos színű egerészölyvre hasonlít, kissé sasszerű, német neve is „sasölyv” jelentésű. Európai elterjedésének nyugati határárát Magyarországon éri el. Első hazai költését 1992-ben bizonyították a Hortobágyon, azóta kisszámú, de rendszeres fészkelő. Mivel nagyon kis egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Nyáron és ősszel a hazai állomány mellé érkeznek kóborlók is, ilyenkor nagyobb eséllyel lehet megfigyelni. Egyes példányok a telet is nálunk töltik. Mivel hazai állománya most van kialakulóban, az egyes ismert fészkek környékén kerülni kell a zavarást. Szerencsére a nálunk fészkelő párok főleg védett területeken költenek. A kóborló egyedek kímélete szintén fontos, mert a hazai állomány megerősödését is elősegítheti.

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Megfigyelésére leginkább az Alföldön, azon belül főleg a Hortobágyon van esély. Mivel hazánk nem játszik jelentős szerepet vonulásában az itt megjelenő egyedek kíméletén túl nincs szükség speciális természetvédelmi feladatokra. 2003-ban sikerült meggyógyítani egy mérgezetten talált egyedét. A telet Közép- és Kelet-Afrikában tölti.